A hivatalosan kondicionálónak nevezett teremben, amely kétszáz négyzetméteren terül el, körülbelül öten vagyunk, késő este van. Rajtam kívül mindenki nagyon izmos, üvölt a gyilkos drumandbass, joviálisan kerülgetik egymást az emberek, de közben úgy négy tonnát mozgatnak az edzés során. Mindenki szeretne izmos és jóképű lenni, de ezek a srácok nem élhetnek testépítés nélkül. "Olyan szinten függői a sportnak, hogy képesek komoly depresszióba esni, ha esetleg kihagynak egy napi edzést" - tudom meg az öltözőben, miközben leosztályozzuk habtestemet. Kiderül: a testsúlyommal nincsen semmi probléma, ne merészeljek fogyni egy grammot sem, van mit átalakítani izommá. A kérdés, hogy elég eltökélt vagyok-e.
Jelenleg Magyarországon gombamód szaporodnak a különböző fitnesz- és testépítő termek, az egészséges, sportos élet imádata a reneszánszát éli. Míg azonban a fitnesz kizárja, hogy esztétikai céllal, illetve testi erőnk növelése érdekében bármilyen kemikália segítségét igénybe vegyük, a testépítőknél ez gyakran előfordul. Az alig százéves sport történelmét át- és átszövik a durva doppingolások, bár a nemzetközi versenyeken már kérnek vér- és vizeletmintát a sportolóktól.
"Egy szuri,
és máris hatványozódik az aznapi munka" - mondja Laca. Persze lehet úgy is edzeni, hogy teljesen tiszták vagyunk, de szerinte semmi értelme nincs. Mond is egy példát: "Mondjuk te és a haverod elkezditek az edzést, mindketten ugyanazokkal a súlyokkal dolgoztok, ugyanolyan szériaszámban, de a partner igénybe veszi a különböző szteroidokat, anabolikus szereket. ' legalább kétszer olyan gyorsan fog fejlődni, mint te."
Rövid távon kiderül, hogy minden "gyúrós" srác két lábon járó doppingszakértő is: bár elterjedt nézet, hogy ezeknek a fiúknak az olvasással is komoly problémáik vannak, azt, hogy mi milyen izom az emberi testben, valamint hogy milyen gyakorlat milyen izomcsoportot fejleszt, mindenki tudja. És általában azt is, hogy milyen gyógyszereket kell beszedni, és milyen céllal.
A terembe lépve azt hittem, hogy egy zárt közösségbe érkezem, ahol mindenki ellenséges lesz, de szó sincs erről. Mindenki segítőkész, össze is vesznek, hogyan kell helyesen végezni egy gyakorlatot, úgyhogy inkább kifizetek egy személyi edzőt, aki úgy dönt, hamarosan én is isten leszek. "Nyilván nem főisten, hanem olyan Hermész-kaliber." Végignézi a testem, és megállapítja, hogy nem elég jó a genetikám, magyarul hiába is próbálok "kepeszteni", sosem lesz belőlem igazán szép ember, mert a testfelépítésem nem olyan, mint a bálványozott idoloké. De mindent el fogunk követni, hogy egy szép napon én is amerikai kormányzó lehessek, mint a sportág egyik nagy öregje.
Rajtam múlik, hogy akarom-e testi fejlődésemet némi kemikáliával támogatni, ha igen, abban az esetben bizalommal forduljak a recepcióshoz. Bár hivatalosan minden teremben be van tiltva a sportolók gyógyszerelése, kizárt, hogy ne juthatnánk hozzá olyan szerekhez, melyek rajta vannak a nemzetközi doppinglistán. Csak ízléstől és felkészültségtől függ, hogy ki mit vállal be azért, hogy jól nézzen ki. A rizikó persze óriási, ezzel mindenki tisztában van: ezek az anyagok hosszú távon kinyírják az emberi testet. Elmesélnek egy idevágó történetet is a szteroidozásról: ha egy fiú elkezdi nyomni a szteroidkúrát, az első pár hónapban a libidója dühöngő oroszlánná változik. Ahogy azonban a szervezet kezd hozzászokni a cucchoz, lassan csak a szteroidbevitel tudja garantálni, hogy legyen libidó. "De ez a gyorsabb út."
Osiyemi Zitától, a Magyar Fitnesz és Testépítő Szövetség (IFBB) illetékesétől megtudom, hogy bár előfordul, hogy a "hobbisportolók" használnak doppingszereket, a versenyzőknél ez kizárt, hiszen komoly ellenőrzések vannak minden versenyen. De akkor mi az oka, hogy néhány sportoló mégis a szerekhez nyúl? "Ebben a sportágban van egy olyan pont, ahonnan már nem lehet természetes úton továbbfejlődni" - mondja, de felhívja a figyelmemet, hogy ne ragadjak le csak ennél az egy dolognál a sporttal kapcsolatban. "Tudja, hogy mennyi akaraterő, munka kell ahhoz, hogy valakinek ilyen teste legyen? A versenyeken is azt nézik, hogy valaki mennyire arányosan van kisportolva, mennyire szépen munkáltak az izomcsoportok, hogy mit hoz valaki hazulról, az tényleg az utolsó szempont."
Gabi, a személyi edzőm közli, hogy mivel kifizettem őt, felejtsem el, hogy én vagyok az ura a testemnek. Elmagyarázza, hogy a közhiedelemmel ellentétben ez a sport nem a külsőről szól, aki szakértő, az pontosan tudja, mi mögött mennyi munka áll. Megtudom, hogy mától kezdve csak
az izom a szép
az életemben, minden másról mondjak le. A többi srác mosolyogva bólogat. "Az akaraterő sportja ez" - mondják. Kiderül, hogy az itt edző fiúk mindegyike meghatározott időben meghatározott tápanyagot visz be a testébe, semmi romantikus esti vacsora, az étkezés alá van rendelve a fejlődésnek. Ez azt jelenti, hogy attól függően készülnek a napi menük, hogy valaki hízni (izmot!) vagy fogyni (zsírt!) akar. "A fűszereket el lehet felejteni, fő táplálékunk a sótlan rizs, se pia, se csoki, semmi más. Emellett lehet szedni a legálisan kapható étrend-kiegészítőket, fehérjét, miegymást. Ha komolyan veszed az edzést, tartod a diétát, akkor már egy hónapon belül lesz izomtudatod."
Izomtudatnak nevezik, ha valaki pontosan, "darabszámra" érzi, milyen izmok vannak a testében, s tisztában van a saját erejével. "Ez úgy nyilvánul meg a mindennapi életben, hogy simán odébb tudsz tenni egy kisebb autót az utcán, vagy felkapni egy felnőtt férfit, és körbefutni vele a várost.
Beszélgetünk a srácokkal az öltözőben, hogy miért van negatív megítélésük a kigyúrt embereknek a köztudatban, miért terjedt el, hogy buták és agresszívek. "A rossz történet gyorsan terjed" - mondják. Kiderül, hogy egy edzőteremben senki sem agresszív, elvégre komoly súlyokkal dolgozik mindenki, minden morzsányi energiára szükség van. Más kérdés, hogy nyilván a szteroidok befolyásolják valamelyest a viselkedést, de ezt szerintük lehet kontrollálni. Ami bizonyos, hogy egy kondizó komoly ellenfele lehet bárkinek, nem véletlen, hogy a legtöbb küzdősportos is le-lejár gyúrni. "Aki tisztában van a testi képességeivel, az nem keresi a balhét" - mondja Gabi, a tréner, amikor pedig arra terelődik a szó, hogy természetellenesek az ekkora izmok, visszakérdez: "És? Mikor volt az ember természetes?"
História
A gyúrás történetét általában az őskortól számítják a szakértők, de a testépítés mint sport huszadik századi találmány. Az első szakmai kiadványok egy Charles Atlas nevű testépítőhöz kötődnek. Az első testépítő versenyt 1940-ben szervezték (John Grimek nyerte), majd az '50-es évektől egyre szélesebb körben lett ismert a sportág, főleg az Egyesült Államokban. A '70-es, '80-as évekre kigyúrtnak lenni már trendinek számított, elég, ha megnézzük, hány filmben hányszor játszottak hivatásos testépítők. A legnagyobb karriert kétségkívül az "osztrák tölgy", Arnold Schwarzenegger futotta be.
