Labdarúgó-világbajnokság: Berlin eleste 1. - Svédország-Paraguay 1:0

  • Fecser Péter
  • 2006. június 22.

Sport

Ha a vébét a futball nagy ünnepének tekintjük, akkor minden meccs egy kis külön ünnep. Azoknak a fanatikusoknak, akiknek a csapata mindenképpen pályára lép.
A helyszíni szurkolás ma már szertartás, a program régen nem egy órával a találkozó előtt kezdődik. Egy-két reménytelen VIP-vendég még ilyenkor lép ki szállodája előcsarnokából, tömi magába az utolsó falatokat és vágja taxiba magát, a vérbeli szurker azonban ekkor már régen javában hangol.

Ha például Berlinben svéd szurkolók vagyunk, és a továbbjutás szempontjából sorsdöntő, Paraguay elleni ütközetre készülünk, az alábbi teendőink vannak.

Közel 65 ezer honfitársunkkal elfoglaljuk a várost, és minden létező turistanevezetességet sárgába borítunk. Ellepjük a Reichstag előtt kialakított fociparkot, a Potsdamer Platzon felállított arénát, egy szponzor színeivel kialakított labdának átdíszített tv-tornyot. A Spree menti Berlin Beachen megkezdhetjük a napi több literes sörmennyiség elfogyasztását, és mi is bizonyíthatjuk, akár az angolok, hogy a napolaj a gyengék fegyvere. Be is kell öltözni a nagy napra. Az eredeti, valószínűleg Zlatan feliratú focimez csak alap, kiegészítőkkel is megpróbáljuk megfélemlíteni az ellenfelet. A kék-sárga arcfestés, viking fejdísz, paróka, bohócsipka vagy rénszarvasjelmez kikerülhetetlen. Ugyanilyen színű vicces térdzokni, nőknek melltartó, férfiaknak nemzeti színű guminő szintén elsőrangú lelkesítő. Egy óriási ABBA és kalles kaviar feliratú fogkrémestubust modellező műanyag gumibábu lengetésével pedig már tényleg készen állunk a megmérettetésre.

Egy-két éneket kell felelevenítenünk hazai feldolgozásban, mint a Go West, a When The Saints Go Marchin In vagy a "Ha jó a kedved, üsd a tenyered (klapp-klapp)", és máris bevethetjük magunkat az egyik kivetítős vb-térre. A legnagyobb össznépi összejövetel, Fanmeile, a brandenburgi kapunál van, ez kicsit koszos, de előre lerészegedni és Trinidadnak szurkolni az angolok ellen megfelel. Szerencsére, ha svéd szurkolók vagyunk, a Kulturforum központjában kialakított World Clubot messziről elkerüljük, itt a magyarok napágyból nézve a meccseket, jó büfék és remek zenekarok koncertje mellett (Kal szerb cigányzenekar, Hajdú Maki Ukrajnából stb.) gondtalanul élvezhetik a vébét.

Irány a U2 (ez egy berlini metróvonal) és az Olimpiai Stadion. Hazai pályán érezhetjük magunkat, sőt történelmet is írunk, hiszen a svédországi kis stadionok miatt ilyen sok skandináv egy focimeccsen egyszerre még soha nem volt. A stadion mindenkit lenyűgöz, talán még a magyar makettekkel is felveszi a versenyt. A felújított építmény kék futópályája jól passzol a sok sárga mezeshez, a hangulat fantasztikus.

Ha északiak vagyunk, egy dolgot azonban ne tegyünk: ne üvöltsük minden, más mezbe öltözött ember arcába az "I am yellow, I am blue, I am Swedish, who are you?" kérdést, mert nemcsak nagyon unalmas, hanem mert szellemes válasz helyett a harmadik ilyen beszólás után már türelmetlenné váló magyartól "azt nem tudom, de te egy ritka nagy sügér vagy, öreg" válasz érkezik. Ha Stockholmból jöttünk, a magyart nem értjük, így ezen is idétlenül vigyorgunk, és amikor párductetkós idolunk, Freddie gólt szerez, akkor valószínűleg jégagyunk bekattan, és idiótaságunk végleg elszabadul. Majom módjára az előttünk állók hátára ugrálunk, artikulátlanul üvöltünk és bekapcsolva belső verklinket, rákezdünk az "ajjajjaj, ajjajajjaj" nótára. Ezt órákon keresztül énekeljük - kiegészülve a valakihez mindig hozzácsapódó japán nézőkkel. Sőt másnap másnaposan kóválygunk még egyet a német fővárosban, hogy este, megkeserítve a többiek életét, az Oranienburger Strasse szórakozóhelyein még egyszer rákezdjünk az "ajjajaj"-ra.

Ha paraguayiak vagyunk, korunktól és társadalmi helyzetünktől függően választunk viseletet. Ha az otthoni népes német diaszpóra nyugdíjasklubjával utazunk haza az anyaországba, akkor tanító-nevelő célzatú trikó dukál. Hátul Dél-Amerika-térkép, kiemelve hazánk, elöl rövid alkotmányos leírás országunkról. Köztársaság a béke és igazságosság alapján. Ha Európában tanuló laza diákok vagyunk, a nemzeti színekkel félmeztelen testünkre Hecho en Paraguay feliratot festünk. Haverunk Made in Paraguayt, hogy mások is értsék.

Ha a klasszikus B-középhez és kemény maghoz tartozunk, akkor financiális okok miatt Asunciónban ragadunk.

A Paraguay follow me szektor multinacionális drukkereként meglepődünk, hogy a frankfurti angol meccsen mellettünk ülő angolok is itt vannak, azon meg még jobban, hogy régi barátként fogadnak minket, érdeklődve, mi történt velünk szombat óta, család, egészség stb.

Az albirroja híveiként arra is hamar rájövünk, hogy nemcsak a rettegett magyar válogatott tudta kiválóan modellezni nemzeti tizenegyünket, hanem a mieink is őket. Szinte lemásolják a tavalyi magyar-svédet. Győzni kellene, de gól nélkül ez nem nagyon megy. Ha edzőnk az igencsak halovány Santa Cruz helyett Lopezt hozza be, aki a mezén csak Danténak hirdeti magát, már tudjuk: a pokoli vég elkerülhetetlen. És amikor Ljungberg betalál, elkezdhetjük modellezni a magyar szurkolókat is. Minden fontos meccsen balszerencsés vereség miatt kell lógatni az orrunkat, majd hallgatni a magyarázkodást. Már a jövő csapata épül a következő vébére, ha majd Nelson Valdez és Dos Santos beérik, ha, ha.

A többi szurkolónak ilyenkor már a folytatásra kell készülnie és esélyt latolgatnia. Ezzel kapcsolatban csak egy tanácsot adhatunk. Ha véletlenül német külügyminiszter vagyunk, és egy bécsi hivatalos látogatás során azt a kérdést vágják hozzánk, hogy milyen döntőt várunk, akkor azért ne osszuk meg a német-osztrák tippünket az újságírókkal.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.