Narancs XX. évf. 32. szám (2008-08-07)
"- Jól van, de eltekintve a csatornától, gyógyászattól, oktatástól, bortól, közrendtől, öntözéstől, utaktól, vízvezeték-hálózattól... mit adtak nekünk a rómaiak? - Békét hoztak... - Ó, békét! Demagóg!"
Liu Sao-kunnak azért kellett munkatáborba mennie "átnevelésre", bírósági ítélet nélkül - a családja is csak utóbb tudta meg, hova lett a szecsuáni tanár -, mert fényképeket rakott fel az internetre a májusi földrengésben összedőlt iskolaépületekről. Ahogy a hatóságok fogalmaztak: "rémhíreket terjesztett és megzavarta a köznyugalmat". (AP; 2008. július 30.)
Szép az élet! Lám, egy hét múltán újfent ún. botrányról értekezünk! Ennek a főszereplői épp Hír Tv-riporterek, továbbá Veres János pénzügyminiszter és volt kampányfőnöke, Tóth Viktor, Helmeczy László ügyvéd (volt fideszes, majd független országgyűlési képviselő), valamint Barát Miklós drogdíler (aki lehet még kettős ügynök is - juj, milyen izgi!). Van két egymással homlokegyenest ellenkező sztorink. A Hír Tv-é: Tóth Viktor Helmeczy László segedelmével úgy akarta lejáratni a televízió két munkatársát, hogy drogot csempésztet az autójukba. A díler azonban - tartva attól, hogy lebukhat, és visszaesőként mehet megint a börtönbe - földobta a megbízóit, minekutána a csatorna följelentést tett a rendőrségen (valamikor májusban), és a további események a szervek tudtával zajlottak. Amikor Barát a drogot a riporterek járművébe akarta rejteni (június 2-án), jöttek a nyomozók, és kokain helyett sütőport találtak. A Hír Tv hangfelvételekkel igyekezett alátámasztani a maga igazát.
Legutóbb egy Chelsea-Arsenal-meccs alatt töprengtem el azon, ki volt az első színes bőrű ember, akit életemben láttam, de még most sem tudnám biztosan megmondani. Pelé kézenfekvő lenne, ő meg Jairzinho nyilván megelőzi Angela Davist és Rhoda Scottot, nem elfeledkezve Sidney Poitier-ról, ahogy szalad a mezőn Tony Curtisszel a Megbilincseltekben. Az viszont, hogy ki volt az első európai "néger" - igen, akkoriban még persze sic! -, akit láttam, az teljesen bizonyos. Eusebio, a mozambiki bika, a kettes számú Fekete Gyöngyszem, Guttmann Béla felfedezettje, a portugálok büszkesége.
A 168 Óra 1990. március 13-i és a Beszélő március 15-i számában fénykép jelent meg, amely baráti kettesben ábrázolja a két hetilap főszerkesztőjét: Mester Ákost és K.-t. Ez a felvétel sem két évvel korábban, sem néhány évvel később nem jöhetett volna létre. Korábban azért nem, mert a Magyar Rádió vezető szerkesztője nem mutatkozhatott volna együtt egy olyan ellenzéki-ellenséges elemmel, amilyennek K. számított, mondjuk 1988 augusztusáig. Néhány évvel később pedig azért nem, mert a 168 Óra úgy közölte K. Orbán Viktort bíráló írását, hogy - terjedelmi okokból - a hozzájárulása nélkül kihúzták belőle az Orbánra nézve pozitív megjegyzéseket. Bár hibáját a lap utóbb elismerte és korrigálta, a barátias viszony a két közszereplő között, amely amúgy sem volt különösebben intenzív, elenyészett.
Kedves Narancs! Visszatérően foglalkoztok az alacsony hazai foglalkoztatottság, magas adók, alacsony versenyképesség problémakörével. A szóban forgó cikkek következtetései jórészt helyesnek tűnnek, mégis indokolt néhány elterjedt félreértés tisztázása. Első gondom a foglalkoztatottság alacsonynak mondott hazai szintjével van, amelyről gyakran idéztetik az összes aktív korú (15-65 éves) 57-58 százalékát kitevő magyar foglalkoztatottsági ráta.
A júliusi melegfelvonulás előtti napokban szűnt meg a rasszista szélsőjobboldali portál, a kuruc.info. A kuruc elhallgattatásának körülményeiről, a hazai szélsőjobboldal konspirációs tevékenységéről, szervezettségéről, a Nemzetbiztonsági Hivatal társadalmi megítéléséről Szilvásy Györgyöt, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő minisztert kérdeztük.
Lapzártánk idején úgy tűnik, a szeptemberi határidőig meglesz a megfelelő dolgozói létszám ahhoz, hogy a Hospinvest átvegye az egri megyei kórház működtetését. Addig pedig tart a bolondfarsang.
Iskolaigazgató, tanárok, jegyző, postás, szomszéd - a többségi társadalom minden szegmense képviseltette magát a július 20-i szikszói Magyar Gárda-gyűlésen. Bár ez volt az első alkalom, hogy a romák nagy tömegben mutattak erőt a szélsőjobbnak, a gárda megjelenése óta fölborultak a helyi viszonyok. Megnéztük, hogyan.
Elfogásának és titkos életének romantikus részletei egyelőre nem engedik látni mindazt a szörnyűséget, amiért most felelnie kell. Pedig az a mindig udvarias, a new age-es dizájn szerint stilizált "gyógyító ember", akinek közvetlen környezete Dragan Dabicot megismerte, a múlt század leggonoszabb figuráinak egyike. És lehet, hogy őrült - de abban, amit csinált, volt rendszer és logika.
Lezárult a német gazdaság eddigi legnagyobb korrupciós botrányának első pere. A Siemensben egykor vezető pozíciót betöltő Reinhard Siekaczek ügyével a bíróság betekintést nyerhetett a vállalat sötét ügyleteinek a részleteibe, de az eset teljes feldolgozása még várat magára. További 300 egykori és jelenlegi Siemens-alkalmazott ellen változatlanul folyik az eljárás.
Hiába belvárosiasság a Bazilika látványa, s még számos izgalom, a Bajcsy-Zsilinszky útra nem korzózni jár az ember. Voltaképpen nem is tudjuk, miért van ott gyalogosforgalom, a folyamatos zajtól a saját hangunkat sem halljuk, a levegőtől legfeljebb ólomittasak lehetünk.
- Homoki élőhely kevés van - mondta Sztupa, és kiköpött, de folytatta -, nyílt gyöpös homokbucka, hm? Valamivel, sokkal zártabb homoki legelőgyöp. De ez semmi a tocsogós magassághoz képest! Jó, jöhet egy nádas is.
Amennyiben a zsenialitás képes társává szegődni egy teljességgel jó embernek, úgy Haydn birtokában volt ennek. Mindig egyenesen ama határig megy, melyet a moralitás az intellektusnak állít; csupa olyan zenét csinál, amelynek "nincs múltja" - írja Nietzsche, még egészséges korszakában.
Lefogadom, hogy ebben a hónapban hirtelen megnő a kereslet a kínai ötfűszer-keverék után. Az olimpiai játékok nézői valószínűleg nemcsak ezzel a különleges ízesítővel esnek majd szerelembe, hanem úgy általában Kína gasztronómiájával, ami egyre ismertebb világszerte.
Az 1993-as Bayreuthi Ünnepi Játékok Trisztán-felújításának rendezésére Wolfgang Wagner az 1976-ban botrányos, azóta utolérhetetlen remekké avatott Ring rendezőjét, Patrice Chéreau-t kérte föl, aki visszautasította a feladatot. "A Trisztán megrendezhetetlen, az egy rádiódarab" - mondta.
A punk halott, a Sex Pistols újra koncertezik, Johnny Rotten megint hetente hívja fel magára a figyelmet valami elcseszett botránnyal (legutóbb egy nyári fesztiválon a Bloc Party énekesével verekedett össze), mi meg bízunk benne, hogy az eredeti felállásban játszó Pistols olyan lesz a Szigeten, amilyennek lennie kell: egyszerű, magával sodró és végtelenül paraszt. Olyan, mint Johnny Rotten maga - az ő életében és életrajzi könyvében nincs helye mellébeszélésnek, finomkodásnak és visszafogottságnak.
A tikkadt szöcskenyájként legelészők számára erős kihívásnak tűnhet egy bungee jumping, egy raftingtúra (hegyi kerékpározással kombinálva), de akár egy közepes domb megmászása is. A Műcsarnok által szervezett kiállítássorozat megtekintése ugyan nem okoz heveny szívdobogást - hacsak nem akadunk fenn a helytelen írású logóból (na mi van) sugárzó álfiatalos pökhendiségen -, de viszonylag kellemes kalandnak tekinthető. Már az, ami még látogatható a tizenegy valós és két virtuális (interneten, illetve rádióadás formájában elérhető) helyszínen megrendezett programsorozatból: a Gallery by Night egyestés kiállításainak hagyományát követő, a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület 50 éves fennállását ünneplő, mindennap más művész (vagy művészcsoport) munkáját bemutató sorozat, egy egyéni kiállítás, s a két fő kiállítóhely, a Műcsarnok és az Ernst Múzeum. (A neten böngészhető Képzeletbeli gyűjtemény tervezett céljával ellentétben még mindig csak kevés művet mutat be, s erősen zártkörű klubnak tűnik.)
Az, hogy a Sex Pistols augusztus 15-én fellép a Sziget Nagyszínpadán, voltaképp egy évfordulónak köszönhető: tavaly volt ugyanis éppen harminc éve, hogy boltokba került a zenekar első és egyetlen nagylemeze, a Never Mind The Bollocks. A Pistols ennek megünneplésére jött újra össze az elmúlt évben, a koncertezést viszont végül, a mi szerencsénkre is, nem korlátozták kizárólag 2007-re. A kaliforniai Orange County Register nevű napilap tavaly ősszel faggatta ki a banda hírhedt énekesét, John Lydont, a valahai Johnny Rottent.
Bár az eredetileg amerikai, de mostanra már Belgiumba költözött, iszonyúan meghízott Dwid Hellion énekesen kívül színtisztán európai kölykökből álló Integrity annyira vette haknira a koncertet, amennyire csak lehetett, még így is tátotta a száját mindenki. Fejben gyorsan kiosztottam nekik a világ legtaplóbb zenekara címet: pontosan ezt a mogorva, tufa metalcore-t tudnám elképzelni a Rejtő-könyvekben a kocsmai verekedések aláfestéseként; Hellion énekhangja érzékletesen reprezentálja azt a pillanatot, amikor a nagydarab kidobóember hátán eltörik az első bárszék.
Állhatna persze az alcímben az is, hogy Máté Olgától Joel Meyerowitzig vagy Alfred Stieglitztől Szilágyi Lenkéig, és akkor talán még pontosabbak volnának az idő- és stílusbeli szélső határpontok. Ám ezek kevésbé erős húzónevek, ugyanakkor Máté Olga már-már erején felül szerepel: szélesedik a helye a kánonban. Hagyjuk ezt; miként a katalógus elején a kiállítást kurátoroló Baki Péter írja is, a fotóművészetben nincs időbeli linearitás, a szemléletmódok, a stílusok visszahúzódnak, majd újra előbukkannak, egy-egy alkotó pedig gyakran egy sor irányzatot végigtapasztal, miként ezt éppen André Kertész életműve példázza. Nincsenek szélső pontok.
Acsai Roland boldog ember. Legalábbis negyedik verseskötete a korábbiak depresszív hangütéséhez képest ezt tükrözi. A téma és a hangütés nagyszerűen illeszkedik. Éppen azt sikerül megvalósítani, amit a boldogságversek többségének nem - talán a jó érzékkel használt sötét tónusok miatt -, nem súlytalanodik el és nem válik érdektelenné.
Ha valaki még nem tudná, a Zsámbéki Színházi Bázison idén Szentivánéji álom-tematika van. Minden szárnyas azt rikácsolja már az erdőben, a rakétasilók között, hogy: "Nem szeretlek, soha nem is foglak" - képzelhetik.
"A döntő többség ott lesz" - jelzi interjúnkban a Magyar Dal Napja kitalálója, Presser Gábor. Hogy ki mindenki lép fel augusztus 11-én, a Sziget Nagyszínpadán három órakor induló dalszemlén, az a keretes táblázatból pontosan kiderül, az alábbiakban a hagyományteremtő szándékú vállalkozás előzményeiről és koncepciójáról esik szó.
Nietzsche egyik Wagner-ellenes kirohanásában arra jut, hogy neki olyan zene kell, ami nem izzad, és igenli az életet. Lássuk!
Nem a mindhárom fejéből tüzet okádó sárkány, nem a katonás ütemre lépő agyaghadsereg és még csak nem is az alacsonyan szálló Jet Li látványa tette, hogy oly szép reményeink fűződtek az eleddig két epizódot (és számos közeli rokonként bemutatkozó, oldalági produkciót) számláló Múmia-sorozat harmadik részéhez. Bizony, mi a havasi jetiket (semmi rokonság Jet Livel) vártuk, a horror-arzenál e méltatlanul elfeledett főemlőseit, akiket oly hosszú időn át kellett moziba menet nélkülözni.
Elektro és techno, trance és grime, soul és dzsessz - sőt az alábbiakban még némi folk is szóba kerül.
Alighanem jobb rögvest a legelején túlesni az evidenciák kötelező felemlegetésén, vagyis elsütni mindazon patronokat, amiket már a hangverseny előtt teljes bizonyossággal lajstromba foglalhatott bármely élelmesebb sajtómunkás. Nos, az operaénekesi megakoncert merőben problematikus műfaj, ráadásul a szervezés munkája, mint hazánkban mindenkor, ezúttal is jócskán hagy maga után kívánnivalót. Valamint: a 67 esztendős tenorfejedelem hangja már nem a régi, ám a művész közmondásos muzikalitása és túlcsorduló személyisége most is kipótolja az esztétikai fogyatkozásokat, s hozzá énekel operát, operettet és hispán zarzuelát, nekifut a magyar nyelvű dalolásnak, majd az obligát ráadásszám, Lara Granadája után boldog meghatottsággal fogadja az egybegyűltek álló ovációját. Mindez tehát tény és való, ám fájdalmasan keveset árul el a múlt szombati eseményről, s egyszersmind a teremtés Plácido Domingo nevű mesterremekéről.
Kilencedszerre csak öt nap a világzene, ebbe kell beleférnie minden színnek és árnyalatnak, a szó audio- és vizuális értelmében egyaránt.
Egy Jason nevű fazon kilyuggatva fekszik egy newarki Wal-Mart parkolójában és a kukoricapehelyre gondol. Ez bizony háború.
1984. augusztus 17-e nagy nap volt a Magyar Népköztársaság unalmas életében: a Budapest Sportcsarnok parkolójában húszezres tömeg előtt zajos sikerű koncertet adott az Iron Maiden, és ezzel hivatalosan is megérkezett kis hazánkba a heavy metal. A szenzációszámba menő fellépést hamar követték a többiek, jött a Motörhead, majd a Saxon, és később egyre többen. Amikor 1988-ban egy háromnapos fesztiválon Budapesten játszott a Maiden (immár harmadszor), a Metallica és a Kiss, a folyamat lezárult, a heavy metal leigázta a magyar fiatalságot. A farmerdzsekik Rolling Stones és Piramis feliratait Judas Priestre és Pokolgépre javították gondos rockerkezek, az utcákon elszaporodtak a riasztó zenekaros emblémával díszített fekete pólók, a szórványosan előforduló maszek lemezboltok kirakatából csuklyás hóhérok és vicsorgó farkasemberek szemeztek a járókelőkkel. "Az egész falu metalista" - nyilatkozott egy harcostárs az elhíresült riportfilmben, és a megállapítás kis túlzással az egész országra igaz volt. A magyar fiatalok szívében a metál lángja lobogott, és hogy ez így alakult, abban a Maidennek elévülhetetlen érdemei voltak.
Nem is lehetne jobb felvezető az idei Sziget nulladik napjára konfirmált Iron Maiden-koncerthez a Kerrang magazin szokásos tribute-lemezeinek (volt már például olyan, amikor a Master Of Puppets huszadik évfordulójára készítettek anyagot: nyolc különféle banda játszotta a Metallica klasszikus albumának dalait) soron következő darabja, az Iron Maiden-feldolgozáslemez. Mivel az Iron Maident mindenki ismeri, és azzal is tisztában van a legtöbb zenehallgató, hogy egy ilyen jellegű anyagon három kategóriát lehet megkülönböztetni (az első az eredeti dal meggyalázása, a második a korrekt iparosmunka, a harmadik pedig az, amikor az illető zenekar igyekszik a nótát a saját képére formálni), talán csapjunk is a lecsóba.
1968 a magyar filmművészetben - egyebek mellett - két színész (pontosabban egy színész és egy táncdalénekesnő) nagy éve volt. Balázsovits Lajos vörös inge a Fényes szelekből (Jancsó Miklós) máig átvirít a történelmen, s az is fennmarad nyilván még sokáig, ahogy az egészen és merészen énfilmre csinált Feldobott kőben (Sára Sándor) az alkotó önszemélyét adja. Ám mindkét mű már akkor is "történelmi" munkának számított; az ötvenes években játszódtak. Ellenben azok, amikben Kovács Kati játszott ugyanekkor (Eltávozott nap - Mészáros Márta; Fejlövés - Bacsó Péter), kifejezetten helyi idejű darabok voltak. De vajon jól megnéztük-e, hogy milyen szögben tűzött be a nap a parasztház tornácára, ahol a Pestre felszakadt nő, Kovács Kati (az anyján át) önmagát kereste az Eltávozott napban? Esetleg elő tudjuk-e hívni a memóriánk valamelyik lebontásra váró raktárhelyiségéből, hogy valamennyire ugyanez ugyanebben az évben megtörtént egy másik vásznon is? Kovács Kati kilépett a fővárosi munkahelyéről, s lement vidékre a szüleihez, de nem jött be a dolog, így összeállt az autólopásba keveredett Horváth Károllyal (később Charlie) és egy másik hasonfirmával (Miller József), hogy akkor legyenek öngyilkosok. A Fejlövés még igaz történet alapján is született - rendészeti propagandamunkának.
A metál mint műfaj hagyományosan erős a Szigeten. Évek óta a HammerWorld Magazin sátra (a harmadik legnagyobb színpad a Hajógyárin) számít a műfaj rajongóinak első számú célpontjául, ami idén szerencsére már nem az isten háta mögött lesz, hanem valahol az egykori Jazz Színpad környékén, és az állítólagos méretbeli csökkenését a szervezők bivalyerős felhozatallal kívánják kompenzálni. Lássuk!
Az idén huszonötödik alkalommal megrendezett bécsi ImPulsTanz fesztivál legizgalmasabb meghívottja évről évre a kanadai Marie Chouinard társulata. Legújabb darabjuk története régi, a világ első költőjéről, aki elveszíti kedvesét, aztán utazást tesz az alvilágba, hogy lemondhasson róla megint.
A Sziget idei pop- és rockzenei kínálata látszólag erősen britcentrikus, pedig nem hiányoznak belőle az amerikaiak sem.
Drága netes gyermekeim, akik hat másodpercnyi online belassulás esetén már ideges köröket huzigáltok az egeretekkel, tudjátok, mit jelent az a szó, hogy "várni"? Sejtelmetek sincs.
Ha végre itt a nyár, a kritikus már nem álmélkodik azon, hogy nincs színházi holt szezon. Nyáron a színház éppen úgy dübörög, mint egyébként - legalábbis így tűnik föl a különféle műsorfüzetekből és internetes oldalakról. Nos, ez az a látszat, ami csal.
Vannak, akik csak legyintenek rá, másoknak gyógyulást hoz. Õk azt állítják, hogy a Fegyvernek határában álló kunhalomból "szinte ömlik" az energia.
Levélszemét Elektronikus hirdetés kizárólag a címzett egyértelmű, előzetes hozzájárulásával küldhető - foglalt állást az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. Szabó Máté azokra a beadványokra reagált, amelyekben a panaszosok - cégek, magánszemélyek - a kéretlen elektronikus levélküldés gyakorlatát kifogásolták. Lehallgatás A szerb internetszolgáltatók a legfelsőbb bíróságon támadják meg az országos telekommunikációs ügynökség döntését, miszerint korlátlan hozzáférést kell adniuk rendszereikhez a titkosszolgálatoknak. Ûrfényképek A www.nasaimages.org oldalon elindult a NASA és az Internet Archive digitális archívuma, ahonnan több millió képet és több ezer órányi videót lehet letölteni. Õssejtkísérlet Halálos idegrendszeri betegségben szenvedő páciensek bőrsejtjeit alakították át felnőtt őssejtekké, majd azokat idegsejtekké amerikai kutatók. Elutasítás A dél-koreai hatóságok elutasították a tudományos csalás miatt letiltott kutató, Hvang Vu Szuk kérését, hogy folytathassa emberi őssejtekkel zajló kísérleteit. Szénhidrogén A Cassini űrszonda a Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán felszínéről készült felvételei bebizonyították, hogy folyékony szénhidrogének alkotják az égitest tavait. Mélytenger Tengerbiológusok először fogtak élő halat egy mélytengeri, víz alatti hőforrás közelében.
Bár a vívás után az úszás a legeredményesebb olimpiai sportágunk (23 arany), Pekingben örülhetünk, ha összejön egy-két érem. Ha az idei tendencia folytatódik, sorra dőlnek majd a világcsúcsok: mindenki egy különleges úszódresszről és egy titkos csodaszerről beszél.
A nyarat ígérő májusi eső szinte forró volt, s mint ezer apró tűszúrás ütött át a rongyokon, amibe az éjszakai slisszoló burkolta magát. A szűk, épp egy szekérnek elegendő utcán olyan mély volt a sár, hogy attól kellett félni, egyszer csak elmerül benne valaki. Ilyen sarak csak a Németalföldön vannak, azóta is. De a pohárműves ragyavert arcú segédjét nem érdekelte egyik sem. Bár térdig cuppogott, bár a valóságosnál jobban is fájt neki minden egyes rávágódó esőcsöpp, épp csak átfutott rajta, hogy akár meg is számolhatná őket darabra, de nem amiatt zokogott. A szerelem kergette a mély, lefojtott hangú (jaj, csak fel ne ébresszen senkit, akkor vége) kesergésbe.
Kevés olyan vegyület létezik a földön, melyben ily harmonikusan társulna a hasznosság és a nemes egyszerűség. A szódabikarbóna, alias nátrium-hidrogén-karbonát nem egy szofisztikált vegyület: szilárd állapotban kristályos, ionrácsain nátriumkationok és hidrogén-karbonát- (egyesek szerint bikarbonát-)anionok ülnek.
Világszerte tiltakoznak ellene, többen bojkottálták, New Yorkban bezárták, itthon mégsem okozott nagyobb botrányt a valódi halottakat és emberi testrészeket bemutató kiállítás.
