Tudomány

A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház a Csárdáskirálynővel nyitotta meg az idei évadot. Az operettet hamarosan Szolnokon, valamint a Fővárosi Operettszínházban is bemutatják. Persze ha az összes magyar településen bemutatnák, akkor is garantált lenne a közönségsiker: nagyon nagy butaságot kellene elkövetnie rendezőnek és színésznek ahhoz, hogy elvegye az emberek kedvét ettől az abszolút álomutazástól. Mégis meglepő ez a hirtelen fellángolás, hiszen sokáig úgy tűnt, elfelejtették az egykori legendát.

A múlt héten A megtermékenyítéstől a társadalomig címmel nemzetközi kongresszust rendezett a Pre- és Perinatális Pszichológia és Orvostudomány Nemzetközi Társasága, a Ferenczi Sándor Egyesület és a Pszichogenezis Alapítvány. Az előadók szerint a születés előtti és körüli időszakban az újszülöttet érő behatások meghatározó jelentőséggel bírnak a személyiségfejlődésre, itt dőlhet el az is, hogy az egyén oszlopos tagja lesz-e társadalmunknak, vagy csak újságíró.

November elejéig még van egy-két hetem, elrendezem szépen az ügyeimet, végrendelkezem, aztán kezdődik az NBA. A munkahelyemről kiiratkozom, a családot takarékra veszem, és éjszakánként félholtra webezem magam. Reggeli fél hatos fekvések (egy nyugati parti meccs kábé akkor ér véget itteni idő szerint), vérben forgó szemek, bizonytalan léptek. Az Internet-kosárlabda addiktívabb, mint a kisgazda óvodásoknak osztogatott LSD-matrica.

Négy nap, amely megrengette a roma közéletet: a gázsók legnagyobb örömére ismét hajba kaptak a cigányok egy 45 millió forintos világfesztiválon, amelyen jazz, folklór és filmszemle mellett volt fúrás, faragás, büdzsésajnálás, szociális demagógia és persze jogos kritika. Így aztán nemcsak kulturális esemény, hanem kultúrfinanszírozási probléma is lett a Rom Som világfesztiválból.

Egy igazi rajongó nem elégedhet meg azzal, hogy koncertre jár és lemezeket hallgat, lehetőleg minden információt meg kell szereznie a kiválasztott személyről, illetve zenekarról, esetleg külsőben is hasonlítania kell hozzá, hogy most az egyéb elhajlásokról ne is beszéljünk. Erre legalkalmasabb beiratkozni a megfelelő fan clubba, ahol mindezekre lehetőség nyílik. Az alábbiakban megemlített rendezvények a Petőfi Csarnokban zajlanak, nagyjából havi rendszerességgel.

Buda és Pest utoljára 1689 augusztusában ébredt a müezzin énekére, az iszlám híveinek száma újabban mégis gyarapodik. Az itt élő arab és török kolóniákon, valamint a boszniai menekülteken kívül egyre több hazánkfia is az iszlámot választja a fogyasztói életforma helyett. Bár mecset még nem emelkedik, egyre több szervezet figyel oda a gondjaikra. Az alábbiakban azt fejtegetjük, mégis mitől és miért mások.

Az idei BNV-t ünnepi sorszámnévvel látták el történelmi érdeklődésű marketingbányászok. Igaz, sokkal kevesebb is elég lett volna a belső-kőbányai díszszemle kiemelt millecentenáriumi programmá nyilvánításához, de azért így az igazi. Az esemény alkalmából a távoli névrokon, a BKV is lépett: a szolgáltatás színvonalát számokba fojtotta, a 29-es villamost 100-asra keresztelte át.

Idén pont harminc éve Charles Whitman, egy volt tengerészgyalogos a texasi Austinban, jókora sporttáskányi fegyverrel és lőszerrel felszerelkezve, megszállta egy egyetemi épület tetejét, lemészárolt néhány tucat civilt, végül a rendőrök hosszú tűzharc után közvetlen közelről fejbe lőtték egy nagy kaliberű, pumpálós shotgunnal. A dolog ízére bárki ráérezhet az új generációs háromdimenziós akciójátékok segítségével, amelyekben egyre valóságosabb virtuális környezetben tombolhatja ki magát a mosolygós felszín mögött lakozó latens tömeggyilkos. A legjobbakat a freudi ösztönénről elnevezett cég, az id Software programozói készítik, akik szintén texasiak.

"Pitbull terrierek, staffordshire terrierek, bullterrierek, bandogok és gazdáik találkoznak Bácsalmáson... A küllembírálat mellett Magyarországon először súlyhúzásban és zsákolásban mérhetik össze erejüket a kutyusok" (részlet a Hobbi Kutyások Baráti Köre programismertetőjéből).

Amikor 1974-ben, a Tessék választani! fedőnevű fesztiválon felcsendült a Nehéz a boldogságtól búcsút venni című dal, megolvadt a műbőr a Sokol rádiókon. A merényletet az Apostol együttes követte el, konzervatóriumot végzett vérprofik, akik elhatározták, hogy a zenélésből fognak megélni. Innen már nem volt visszaút, és hamarosan zenében és szövegben is sikerült alulmúlniuk a teljes magyar mezőnyt, ami, valljuk meg, akkoriban is nagy erőfeszítést igényelt. Szeptember 5-én szép csendben az Apostol is visszatért. A Benczúr-kertben adtak koncertet. Arra már csak a legelszántabb szójátékosok figyeltek fel, hogy mindez a pápa érkezésének előestéjén történt.

Számos embert még mindig kultúrsokként ráz meg, ha hozzájut egy üzenetrögzítőhöz, ami bizonyos szempontból érthető. Ám nem mindenkinek érdemes azonnal hozzáfogni személyisége üzenetbe transzformálásához csak azért, hogy tönkretegye a napunkat.

A legérdekesebb para- és teljesen military kiállításokat amatőrök hozzák össze. Kiderült ez már a Hadtörténeti Múzeumban is, a törökbálinti ember második világháborús USA-kollekciójánál. Most egy falusi állatorvos és barátja, a rendőrkapitány léptek akcióba.

1968-ban a thaiföldi Beszivárgásfelügyeleti Központban (Infiltration Surveillance Center, ISC) volt az amerikai légierő Igloo White hadműveletének parancsnoksága. Az ISC gigantikus IBM-gépeihez a laoszi Ho Si Minh-ösvény mentén elszórt érzékelők ezrei csatlakoztak. Az ág, növény vagy potyadék alakú érzékelők mindent detektáltak a teherautók zajától a testmelegen át a húgyszagig. Jeleik fehér hernyóként másztak az ISC termináljainak térképrácsán. A hernyó mozgásának paramétereit fölsugározták az éjszakai égbolton járőröző Phantomoknak. A repülőket a számítógépek vezették el a megtámadandó térképrácskockába, és még a bombák automatikus kioldására is képesek voltak. A pilóta csak ült, és nézte az alant lángra lobbanó sötét vadont. Egyetlen amerikai sem látta a célt.

- sisso -