Alföldit nem boldogítja, hogy félházzal mennek előadások a Nemzetiben

  • narancs.hu
  • 2024. október 20.

Belpol

Büszke arra, amit az ő vezetése alatt elért a színház, de attól neki nem lesz jobb, ha a maiaknak rosszabb.

Aföldi Róbert szeretettel gondol vissza arra az időszakra, amikor a Nemzeti Színházat vezette, a jóra emlékezik. A színész, rendező erről Sváby András Útközben elmeséled című műsorában beszél, amely hétfőn este látható. 

„Az történt, hogy amit mi ott leírtunk, hogy mit szeretnénk megcsinálni öt év alatt, azt megcsináltuk. Mi azt megcsináltuk! Iszonyú büszke vagyok rá” – nyilatkozta Alföldi.

Fontos emlék az is, hogy amikor kiderült, nem folytathatja, „húszezer ember állt az esőben”.

Látott még lehetőséget a fejlődésre, de nem bánja, hogy véget ért a megbízatása. Azt gondolja, hogy mint minden ilyen pozíciót, tíz évnél tovább ezt sem szabad betölteni. 

Alföldi Róbert 2008-tól öt éven át igazgatta a Nemzeti Színházat. Miután az ő mandátuma lejárt, Vidnyánszky Attila lett az igazgató, aki több mint tíz éve tölti be ezt a posztot.

Sváby kérdésére Alföldi azt mondta, nem érez elégtételt amiatt, hogy most félházzal is mennek előadások a teátrumban.

„Nem. Attól nekem nem lesz jobb, hogy nekik rosszabb. (…) Ennél én nagyvonalúbb vagyok” – felelte.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.