Cigány világfesztivál
A megnyitó: mintha egy távoli repülőútra indulnál. A Fővárosi Önkormányzat díszterme felé sötétkék stewardessek egyengetik az utat, kis kék-zöld programbrosúrát nyomnak a kezedbe és mosolyognak. Az első emeleten biztonsági őr, az ellenőrzés abból áll, hogy etnikai különbségek nélkül csúnyán néz mindenkire. A teremben aztán VIP-es bálhangulat: szép emberek és még szebb hatalmas tálak várnak a késői fogadásra, előtte azonban még hivatalos megnyitó. Beás himnusz, magyar himnusz, közte még valami, a közönség háromszor áll fel és ül le, majd Mohácsi Viktória, a nemzet máig egyetlen roma tévébemondója bemondja Kuncze Gábort.
A belügyminiszter papír nélkül beszél: a fesztivál segíthet abban, hogy
"mi emberek"
közelebb kerüljünk egymáshoz. A beszéd további főbb elemei: hagyományteremtés, elősegítés, problémák, de megértés, kultúra, támogatás, köszönöm szépen. Tabajdi államtitkár, megismételve szolnoki nagy sikerű fellépését, amikor is az országos cigány önkormányzatot megválasztó tömegek vastapssal honorálták az anyanyelvükön elmondott két mondatot, ismét nagy sikert arat: a közönség nagy tapssal fejezi ki, mennyire örül a leginkább héber nyelvű adóbevallásra emlékeztető roma köszöntésnek. Joggal emlékeztet arra, hogy "a rendezvény nem helyettesítheti a cigány gyerekek esélyeinek növelését". Suchman miniszter pedig, mielőtt átadná Péli Tamás posztumusz díját a festő lélegzetelállító özvegyének, személyeset és költőit mond néhai barátjáról, és ez sokkal jobban és őszintébben áll neki, mint az ÁPV Rt.-s jogász, Tocsik Márta honorját magyarázni. Snétberger Ferenc Németországban élő magyar roma jazz-zenészről pedig állapítsuk meg gyorsan, hogy zseniális, hatalmas siker, a Kalyi Jagról nem is szólva, csak ne Gipsy King-esedjenek el.
Ami az egészre, de főleg Hága Antónia szervező hangulatára rányomta bélyegét: a Rom Som megnyitójának napján több roma szervezet (köztük az OCKÖ, tehát az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat, a Roma Parlament, a Józsefvárosi Roma Kerekasztal és a Phralipe)
"színvonaltalan kirakatfesztiválnak"
hordták le a rendezvényt, kiakadva azon, hogy a kormány 30 millió forintos támogatást adott, amely összegnek jobb helye lett volna a szociális lakásépítési programban vagy roma kulturális szervezetek kasszájában. Aztán kiderült, hogy a politikain kívül matematikai különbségek is megosztják a politizáló romákat: míg Raduly József OCKÖ-alelnök azt mondta, hogy a fenti összeg "csaknem száz cigány szervezet egész éves támogatásával egyezik meg", Osztojkán Béla Phralipe-elnök már úgy számolt: a pénz "a roma önszerveződés egész éves költségvetésének legkevesebb a dupláját jelenti", és ezt "nem lehet szó nélkül hagyni". Nem is hagyták. Sőt, mint a Roma Sajtóközpont megtudta: a tiltakozáshoz az OCKÖ nem is csatlakozott hivatalosan, így Raduly úr magánvéleményt mondott. Akkor is, amikor elpanaszolta: a Rom Som programját "az OCKÖ megkérdezése nélkül" szervezték meg, mintha autonóm ovisokat dorgálna.
Hága Antónia országgyűlési képviselő, a Rom Somot összehozó Ariadne alapítvány elnöke lapunknak elmondta: akárcsak tavaly, az idén is pontosan elszámolnak a 30 milliós kormányzati és a 15 milliós magánadománnyal, amelyből három könyvet és egy CD-t is kiadnak. "A társadalom előítéletei ellen csak rokonszenvébresztéssel lehet küzdeni, márpedig ehhez fel kell mutatni a cigányság kulturális kötődéseit, értékeit. A romákat mindig csak szegénységgel, nyomorral azonosítják."
"Engem ne sajnáljanak!"
Lehet, hogy napközben kevesen voltak a Rom Som fesztivál záró, vasárnapi programján, de estefelé már szép számmal összegyűltek a romák, nemcsak Pestről, jöttek az agglomerációból is jó néhányan. Néhány gázsó színesítette a képet, jórészt tétova, fényképezőgépes turisták, akik aztán az éjszakai bálban már kipirult arccal tekergették a lábukat, "shake your beauty", mondták az asszonynak, s az riszált is rendesen, ahogy látta a romnyiktól. A fesztivál nemzetközi jellegét érzékeltette a bálban muzsikáló Kalyi Jag is: ők néha lováriul, néha magyarul, néha meg angolul szóltak a néphez, de a zenéjük, az nagyon rendben volt. Lehet, hogy egy világfesztiválnak nagyobbat kell merítenie, az sem lett volna butaság, ha sikerül vidéki romákat is bemozdítani, de azért nagy roma seregszemle volt ez így is, szépek voltak a lányok, jó volt a hangulat, különösen miután a gyerekek is kaptak nagy kék lufikat.
A négy nap után senkiben nem maradhatott hiányérzet, hiszen előkerült a nyolcéves (farmerruházatot viselő) Lakatos Krisztina is, aki még a tűzijáték idején elkallódott.
- kerényi-seres -
