Hrutka János: „Ez is én vagyok! Ide lőjetek!”

  • narancs.hu
  • 2024. október 20.

Sport

A vesztes debreceni focistáknak nem kellett volna a szurkolók utasítására levenniük a mezüket – mondja az egykori válogatott hátvéd.

Érthetetlen, miért kérik a szurkolók a vesztes csapatuk futballistáitól, hogy vegyék le a mezüket, az még kevésbé érthető, hogy miért hajtják végre ezt az utasítást a játékosok – kelt ki Hrutka János egykori válogatott hátvéd, többek közt a Ferencváros és a Kaiserslautern játékosa a szombati debreceni meccsen látott jelenet miatt.

A Debrecen rossz passzban van az utóbbi időben, már a negyedik meccsét veszítette el, és most tényleg nagy vereségbe szaladt bele: hazai pályán 5 gólt kapott a Pakstól úgy, hogy egyet sem rúgott.

A meccs után, miközben Megyeri Balázs kapus épp az M4Sportnak nyilatkozott, behallatszott Dzsudzsák Balázs csapatkapitány üvöltése, aki a kamera előtt álló Megyerivel is kiabált, mondván, „nem a tévé az első, hanem a klub”.

Megyeri az interjúban arról beszél, hogy tényleg rosszul megy nekik, és rászolgáltak arra, hogy a szurkolók a meccs közben kifejezték az elégedetlenségüket.

A debreceni drukkerek azt kiabálták, „kurva gyenge”, azután pedig azt követelték a játékosoktól, hogy vegyék le a mezt.

„Vedd le a mezt! – sohasem értettem – írja erről Hrutka –: azt sem, aki kéri, azt meg pláne nem, aki megteszi. Megfelelési kényszer, félelem, vagy csupán a szurkolói odaadás tisztelete? Bármi is a mozgatórugója, a jelentése egy: a szurkoló szerint nem vagy alkalmas viselni szeretett klubja mezét. Te pedig egyetértesz ezzel. Azt mondod, beismered, hogy nem vagy odavaló.

Ahelyett, hogy kihúzott felsőtesttel kiállnál és vállalnád, aki vagy. Aki hibázik is néha.

Néha több fordulón keresztül. Azonban az is te vagy, aki ide eljutott, akinek pár hónappal ezelőtt folyamatosan tapsoltak, akinek a nevét énekelték. Kiállás. Széles, kihúzott vállak. Magadért és a csapattársaidért. Akkor is, ha kellemetlen, akkor is, ha fáj. Elhatározás. Még többet tenni a pályán és a pályán kívül. Edzés, pihenés, regeneráció, étkezés. Akiben van kurázsi, tisztelik. Aki a legnehezebb helyzetekben is feláll, elismerik. Kihúzott, széles mellkas. Ez is én vagyok! Ide lőjetek! A szurkoló is jobban tiszteli azt, aki megmutatni akar, nem beletörődni. Onnan még nehezebb felállni!”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."