Fan clubok: Rajongók

szerző
- kbbg -
publikálva
1996/39. (09. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Egy igazi rajongó nem elégedhet meg azzal, hogy koncertre jár és lemezeket hallgat, lehetőleg minden információt meg kell szereznie a kiválasztott személyről, illetve zenekarról, esetleg külsőben is hasonlítania kell hozzá, hogy most az egyéb elhajlásokról ne is beszéljünk. Erre legalkalmasabb beiratkozni a megfelelő fan clubba, ahol mindezekre lehetőség nyílik. Az alábbiakban megemlített rendezvények a Petőfi Csarnokban zajlanak, nagyjából havi rendszerességgel.

Egy igazi rajongó nem elégedhet meg azzal, hogy koncertre jár és lemezeket hallgat, lehetőleg minden információt meg kell szereznie a kiválasztott személyről, illetve zenekarról, esetleg külsőben is hasonlítania kell hozzá, hogy most az egyéb elhajlásokról ne is beszéljünk. Erre legalkalmasabb beiratkozni a megfelelő fan clubba, ahol mindezekre lehetőség nyílik. Az alábbiakban megemlített rendezvények a Petőfi Csarnokban zajlanak, nagyjából havi rendszerességgel.


Michael Jackson

Jacko majma, Bubbles ´90-ben halt meg. Valószínűleg ekkortájt kezdődött a lelki torzulás, mely végül állítólag gyermekmolesztáláshoz vezetett. A magyar Jackson F. C. még Bubbles hatalma csúcsán, ´88-ban alakult, havi kétszeri szeánsz-számmal, a tagság a klubnapokon kívül is összejárt.

Alapszabály, hogy csak Michael Jackson- és Jackson´s Five-szám vagy Michael Jackson-remix szólhat, ezért belefér egy kis repetitív techno is, melyben kizárólag Jacko huhogása származik a sztártól. A törzsközönség húsz év alatti, ennél idősebbek csak gyermeket molesztálni járnak le. A koncert előtt már ötven fő alá kezdett csúszni a látogatottság, most megint beindult a bolt. Itt van például az a lány, aki betörte a Vörösmarty téri lemezbolt kirakatát, "nem különösebben fanatikus, csak nekitámaszkodott az üvegnek", az igazi Michael Jackson B-közép pillanatnyilag Varsóban tombol. Van képernyőfal, a lányok-fiúk váratlanul sikoltozni kezdenek, és odatódulnak: repülőtér, ajtó nyílik, stewardess ki, "ott van! Oootttt vaaan!!" A felvétel egyébként a Kölyökidőből van, és ma már másodszor megy. A Jackson életét övező sötét rejtélyek közé tartozik Bubbles halála is. A klubtagok szerint nem ágyban, párnák közt, hanem a kertben, egy fűnyírógép alatt végezte. Féltékeny volt a kertész. W. Air


Take That

Nehéz manapság Take That-képdealernek lenni, egyre kevesebben akarnak Take That-képet venni. Kezdenek lejönni a lányok a cuccról. A fundamentalisták még tartják magukat.

A PeCsában a havonta agonizáló klubélet már csak a szürkén is lelkes ereklyebörzére és a Back For Good negédes tangója alatti nosztalgikus vonatozásra korlátozódott. A fanatikák sikítva szorítják az aktuáltag képét, többen pedzegetik a szakrális öngyilkosság gondolatát is. Õk feketében járnak, de szívüknek kedves még a klub gyógyírt és felejtést hozó, a kedvencek szemére emlékeztető szomorúkékje. Akinek a női mosdóban sikerül átjutni a könnydús papírzsebkendők halmain, az diszkréten lekurvaanyádozhatja az East 17-es barátnőit is. Persze szigorúan alkoholos filccel a vécéajtón. Lemoshatatlan. Smirglivel sem. Ez a probléma globális. Hasonló vécéajtókkal találkozhatunk Tokiótól Katowicéig. A rendezvény lassan a Tito-veteránok Krk-szigeti összejöveteleire emlékeztet. A harcostársak mélán csereberélnek erősen inflálódott Gary-bicepsz-nagytotálokat Jason képével fémjelzett ivócsanakokra. Egy igazi robie-s akár harminc forintért is hozzájuthat a "Robie profilból gereblyével" sorozat tizennyolcadik, záró darabjához.

A Take That-táborban a széthullás első jeleként értékelhetjük Gary legutóbbi születésnapi partiján a jasonosok egyhangú abcúg felkiáltással történő kivonulását. Még a tortájukat is otthagyták. A szomszéd teremből az első Back Street Boys fan club átcsábító muzsikája duruzsolt.

- kbbg -


Blue System-Roxette

A szerkesztőségben senki sem hitte el, hogy Blue System klub létezhet, de legalább utánajártunk. A Blue System a gyengébbek kedvéért az egykori Modern Talking pocokarcú szőke gitárosának szólóprojektje. A Blue System egyik érdekessége, hogy a rágcsálóarcú rém, Dieter Bohlen a Modern Talkingban még visította, hogy "cheri-chery lady", új bandájában viszont már hörög. A másik, hogy annak idején Fenyő Miki a Modern Hungária után válaszút elé került ("Thomas vagy Dieter?"); végül Modern System nevű produkciójával hangolta le mindazokat, akik szerették Bodnár Attilát, a magyar Dietert.

A baljós jelek ellenére a Blue System-Roxette Klub a világ egyik legvidámabb helye. Például össze van vonva (!!!).

- Eredetileg több klubot vontak össze, de csak a roxette-esek és a Blue System-esek bírtak kijönni egymással - tájékoztat a klubvezető, aki bár Roxette-fanatikus, feltűnően hasonlít Thomas Andersre. A tolerancia és a jószomszédi viszony további markáns jele, hogy a képernyőn Roxette-videó megy, miközben a fiatalok Blue Systemre táncolnak. Néha talk show-részletet adnak a SAT 1-ről (Dieter Bohlen szőrén ülve lovagol, Dieter süldő rottweilert idomít, Dieter fejére egy bajor friderikusz kék festéket önt). A jóval sótlanabb Jackson-rajongókhoz képest egyenletesen tetőfokon a hangulat, a kalapos Jacko-imitátor is ide jár feltöltődni. Jó a csapat, olyanok is tartoznak a törzsközönséghez, akik sem a Roxette-et, sem a Blue Systemet nem szeretik. Együtt kirándulnak, tavaly például három napig közösen dorbézoltak a jászszentandrási kempingben.

A klub népszerűségét csak fokozza, hogy ez ad otthont a maroknyi Modern Talking- és Thomas Anders-rajongónak is. Az egyik srác például abszolút Thomas Andersnek van öltözve (speciális Thomas Anders-fehér ing, fehér öltönynadrág, Thomas Anders-zakó). A nyakában ugyanolyan nyaklánc, mint Thomasnak volt a ganxta rapper-méretű NORA-felirattal, csak neki Anikó. A Modern Talking egyébként a Nora miatt oszlott fel, mert a Dieter utálta a Norát, és a Nora kavarta a szart. Igaz, most már elvált a Thomas, úgyhogy összeállhatnának a Dieterrel, de valószínűleg máig meg vannak egymásra sértődve. Egy 18 éves lány tíz éve Modern Talking-rajongó, már ´87-ben is ott volt a BS-ben, anyuval. Õ készíti a Dieter-Thomas Hírlevél című kiadványt, melyből kiderül, hogy "a Thomas ma már majdnem úgy néz ki, mint a Maradona" (van benne valami).

A Roxette-szekció fő relikviája egy videófelvétel a cseh televízióból: a klubvezető a prágai koncerten magyar zászlót lenget.

- A CrashBoomBang-turné nem jutott el Magyarországra. Először Prágában voltunk, ott megláttam, hogy a Peren ilyen sötét ing van, két csíkkal. Mire Bécsbe mentünk, megcsináltattam, ott tomboltam az első sorban, a Per meg csak lesett.

Ugyanezen a koncerten sikerült privatizálni egy óriáslufi földi maradványait. Ez persze mind semmi ahhoz képest, hogy az egyik Blue System-es csajnak dedikált Thomas Anders-fürdőnadrágja van (most nincs itt). A mi generációnk sajnos már lekésett a jóról, de csak ajánlani tudom az olvasónak, ha tizenéves gyermeke van, küldje el a Roxette-Blue System klubba. Az se baj, ha kizárólag az Annihilatort szereti.

- w -


Kelly Family

Patricia Kelly fejére ráesett a kávéfőző, és most agyrázkódása van. Ígéretes artistamutatványnak tűnik ugyan, de ez a legújabb tragédia, ami a Kelly Family Fan Club tagjainak szemébe könnyet csalt. Meg persze egy új szám a Hiroshima, I´m Sorry, azaz a Bocsesz, Hirosima. Összekapaszkodva táncolnak vagy csörgődobolnak a sötét kis teremben a klubidő öt órája alatt, annak biztos tudatában, hogy ők az imádott család tágabb értelemben vett patriarchája. És ez így is van. Sokat könnyeznek a szeretettől, kedvenc zenekaruk pedig elősír. A popcsalád tulajdonképpen tele van a pszichológia nyelvén balesetes gyereknek definiálható, ám felháborítóan angyalarcú taggal. Kisebb testi hibával itt már labdába se lehet rúgni. Nem is csodálkozhatunk azon, hogy ennek az igen népes ír társadalmi mikroegységnek a koncertjei könnyen könnyóceánba fulladnak. Olyan effektekkel dolgoznak, amiknek nehéz ellenállni: agyvérzéses papa négy év után Dortmundban együtt énekel a családjával, Angelo krokodilkönnyeket hullat az Ave Maria alatt stb.

Egy reciklált fémállványzat sem áll szilárdabban, mint a Kelly család katolikus hite, és ez onnan datálható, hogy miután megszülettek a kicsik, az anyukájuk a keresztségben mindnek angyal nevét adta, csak az egyik fiú neve emlékeztet egy whiskyére. A whiskynevűhöz íródott egy rajongó, Csurdi Abigél verse, amely az Irish Power című klubfanzinban jelent meg, és olyan sikert aratott a klubtagok körében, hogy a szerkesztők hálájuk jeléül a második versét is leközölték közvetlen azon az oldalon. A vers néhány leíró jellegű sorából kiderül, hogyan is néznek ki a család fiútagjai: Szemed kékje az ég arca, / Vöröslő arcod rózsapír. / Lágyan omló hajkoronád, / Arcod köré keretet ír. Így már az sem titok, hogy miért túlnyomórészt 14-16 éves lányok a klub leglelkesebb látogatói. A szentek közül még Angelo a lányok kedvence, annak ellenére, hogy az ő múzsája nem kifejezetten Jézus Krisztus: Kickboxolsz a koncert előtt, / énekléshez ez ad erőt.

Az anya meghalt nyolc éve (alaptragédia), és az ő utolsó kívánságára van együtt a család egy lakóbuszban otthontalanul (néha leesik egy kastély is Írországban), együtt főznek, mosnak, zenélnek. Valószínűleg varrnak is, mert olyan furcsák, mintha egy kosztümös filmből léptek volna elő valahol az ír folk és a neobarokk bizonytalan határán, és ahhoz képest, hogy értesüléseim szerint az ír népviselet alapja a szürke alsónadrág és a haskötő, úgy néznek ki, mintha egy kivikszelt Disneyland újranyitó bulijáról jöttek volna a Hajlott Kezű Minden Szentek pavilonból. A fan clubban meg is rendezték a Kelly Family divatbemutatót, és abból kétségtelennek tűnt, hogy természetes szükséglet hívta életre ezt a közösséget.

A szomszédos helyiségben kicsit kevesebben, de annál dekadensebben folyik az ateista buli a Hip-Hop Boyz nagy elődjének, a Back Street Boyznak a bűvöletében. Ott épp az a rossz hír, hogy a Kevinnek és a Nicknek mégis van barátnője, talán ezért a dekadencia. Nyomatják keményen a rockandrollt, de azért ők is tudnának könnyezni egy-egy családtag konyhai balesetén.

- sisso -


Freddie 50

A Queen-rajongó külsőségekben nem azonosul, orra alá nem biggyeszt Freddie-szőrzetet, nem idéz elő magának látászavarokat, hogy Roger Taylorra hasonlítson, és a biztonságos szex híve. Kerüli a feltűnést, lelkében él a dal, mégis a Hungarian Queen Fan Club talán a legősibb ilyen jellegű képződmény Magyarországon, ha nem soroljuk ide a hetvenes évek úttörőmozgalmában ideológiai dilemmákat előidéző Som Lajos és Piramis őrsöket.

Az 1982-ben alakult klub tagsága többször kicserélődött, és a létszám is változó. (A rekord kétségkívül az 1986-os budapesti koncert idejére tehető, amikor nyolcszázan voltak.) Jelenleg háromszázötven regisztrált rajongó tartozik a HQFC-be, tizenévestől a 68 éves nyugdíjasig, úgyhogy egy potyázni vágyó közvélemény-kutató nyugodtan leszállhatna közéjük.

A legutóbbi szeánszon mutatkozott be az új vezetőség, Topi, Sanyi és Bandus, akik igyekeztek minden újdonságot beszerezni, ami a Queennel kapcsolatos. A tagok megkapták a Queen-Hírek legfrissebb példányát, majd elkezdődött a program, amelynek középpontjában Freddie Mercury ötvenedik születésnapja állt. Úgy tűnt, az emlékest végigücsörgéséhez valóban fanatikusnak kell lenni, mert négy-öt videóklip után a hagyatékból előkerült Freddie remix-, illetve extended felvételek dübörögtek vagy másfél órán keresztül. A tagok szép csendben ültek a majdnem sötétben, és hallgatták a tíz-tizenöt perces diszkóváltozatokat. Az összejövetel iskolai klubdélutánok kezdetét idézte, amikor még szatyorban lapul a kólához hozott vörösbor, de már dübörög a zene és hangulatvilágítás van.

Csak ezután derültek ki azok a legfrissebb titkok, amelyeket valóban tudnia kell egy igazi Queen-fanatikusnak: Brian May a Pinocchio című film zenéjén dolgozik, Freddie gyermekkori bélyeggyűjteményét kiállították Kanadában, és Roger Taylor legújabb lemezét (érdeklődés hiányában) Magyarországon nem teríti az EMI.

Az ötvenedik születésnap kapcsán egy hölgytag mesélt Freddie Mercury gyermekkoráról, szünet után pedig némiképp oldódott a hangulat. Legközelebb Freddie halálának ötödik évfordulójáról emlékeznek meg.

- legát -


Depeche Mode

A Depeche Mode Fan Club kilencéves fennállását ünnepelte a Petőfi Csarnokban, és az első igazi technozenekar magyar rajongói, ahhoz képest, hogy a banda három éve nem adott ki új lemezt, egész rendesen megtöltötték a hangárnyi épületet. A közönség nagy része még nem is élt, vagy legfeljebb bölcsődébe járt akkor, amikor Martin Gore, Vincent Clarke (azóta kilépett), Dave Gahan, Alan Wilder (azóta kilépett) és Andrew Fletcher valamikor a nyolcvanas évek elején a szintetizátort választotta a gitár helyett.

A Depeche Mode igazi kultuszzenekar volt a nyolcvanas évek végén, a legendás Csillagfény diszkó mellett 1987-ben alakult klub hamar önálló rendezvénnyé nőtte ki magát akkor még háromezer fős látogatottsággal. Az újabb technozenék betörése és a zenekar konstans agonizálása (csak Dave Gahan kokainos ügyeiről érkeznek friss hírek, például az Interneten megjelenő számos Depeche Mode-rajongó oldalon) persze sokakat elhódított, de európai átlagban még mindig itt élnek-halnak legtöbben a módért. Az együttes már 1985-ben járt Magyarországon, és akkora népszerűségre tett szert, hogy 1993-ban, amikor Nyugaton már a kutya nem foglalkozott velük, Budapesten a rajongók nem engedték ki őket az utcára. Szerelem, halál, az ufók visszatérésébe és az élet értelmetlenségébe vetett hit: Werther óta ugyanaz. Drogokat nem használnak, csak a zenétől is öngyilkos lehetsz, magyarázza egy tizenötéves-forma lány. A Depeche Mode életérzés nagyon is kelet-európai: az élet nem egy habostorta, a világ szar, és kell valaki, aki megmondja, hogy miért ilyen, akihez hasonlítani lehet. Az öltözködést a sztárhoz, illetve az egymáshoz való hasonulás vágya dominálja. A lányok lentről felfelé haladva fekete bakancsot, fekete farmert vagy fekete, illetve fekete-fehér csíkos térdharisnyát, felette fekete nejlon- vagy neccharisnyát, fekete miniszoknyát és fekete bőrkabát alatt fekete pólót viselnek, szájukon fekete rúzzsal jelzik, hogy ők tényleg halál komolyan gondolják a feketét. A fiúk között visszaszorulóban van a hosszú fekete bőrkabáttal, felnyírt, kiszőkített hajjal és kalappal fémjelzett eredeti depis vonal.

Ami közös, az a ma divatos technozenék iránt érzett mély megvetés. Beszélgetőpartnereim szerint az acid-divat felhígította az eredeti, igazi technozenét, diszkóba, pláne acidpartyra pedig csak a kretének, sőt az ortopédek járnak. Nem is teszik be a lábukat a kisterembe, ahol a megalkuvó rendezőség azért beizzított valami sound systemet, mennydörög a dobgép, és villámokat szór a stroboszkóp. Táncolni főleg csoportosan szoktak, fiúk inkább fiúkkal, lányok inkább lányokkal, de az se ciki, ha valaki órákig elüldögél a falnál. Az est számomra ott ért véget, amikor egy füsttel telefújt fóliasátorból impozáns fény és hangjelenségek kíséretében előbújt Popular legendás számairól kiderült, hogy zeneileg egy kis Depeche Mode, egy kis Bonanza Banzai és egy kis Prodigy, szövegileg pedig ölelve zuhanni, víz alá merülni, ilyesmik. Kajálták.

- bodoky -

szerző
- kbbg -
publikálva
1996/39. (09. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...