Az iszlám Magyarországon: Kis létszám

szerző
Dobrovits Mihály
publikálva
1996/39. (09. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Buda és Pest utoljára 1689 augusztusában ébredt a müezzin énekére, az iszlám híveinek száma újabban mégis gyarapodik. Az itt élő arab és török kolóniákon, valamint a boszniai menekülteken kívül egyre több hazánkfia is az iszlámot választja a fogyasztói életforma helyett. Bár mecset még nem emelkedik, egyre több szervezet figyel oda a gondjaikra. Az alábbiakban azt fejtegetjük, mégis mitől és miért mások.

Buda és Pest utoljára 1689 augusztusában ébredt a müezzin énekére, az iszlám híveinek száma újabban mégis gyarapodik. Az itt élő arab és török kolóniákon, valamint a boszniai menekülteken kívül egyre több hazánkfia is az iszlámot választja a fogyasztói életforma helyett. Bár mecset még nem emelkedik, egyre több szervezet figyel oda a gondjaikra. Az alábbiakban azt fejtegetjük, mégis mitől és miért mások.

Ahol eltűnik a harangszó, s helyette a müezzin hangján hívnak minket imára - az iszlám ország. Valószínűleg ez a legszembeötlőbb, ha nyugatról a keleti világba érkezünk. S ez a naponta ötször hallható, különös, éneklő hang állandóan figyelmeztet arra, hogy valahol másutt vagyunk. Nem a saját világunk szabályai érvényesek ránk.

A müezzinnek azonban nem csak ez a szerepe. Az ezán (így hívják az imára hívást) ugyanis öt egyforma szakaszra osztja az iszlám követőjének napját.

Az ideális muszlim hajnalban ébred, hogy pirkadatra már tisztán végezhesse el a hajnali imát. Ezt követi a déli, a kora délutáni, az esti és az éjszakai ima.

Az imaidők által keretbe foglalt nap azonban másnak is jele. Az iszlám nem egyszerűen dogmatika, hanem életmód is. A hívő, aki meghódol a Koránban kinyilatkoztatott isteni akaratnak, egy komplex cselekvési minta követője lesz, ami életének minden pillanatát befolyásolja. A muszlim hitét nem azzal vallja meg, hogy Istennel kapcsolatot keres, mivel ez lehetetlenség, hanem azzal, hogy követi az általa parancsoltakat.

Mindennapi iszlám

Ha vallásának parancsolatait követi, bármely muszlim köteles lesz hitét nyilvánosan megvallani, elvégezni a napi ötszöri imát, Ramadánkor böjtölni, adakozni a szegényeknek, a hitért küzdeni, s ha tud, életében legalább egyszer Mekkába zarándokolni.

A valóságban azonban ennél többet jelent: a szigorúan megkövetelt önfegyelmet. A muszlim az isteni akarat fegyelmezett követőjeként lép be a mecsetbe, vagy teríti le imaszőnyegét. Hódolatáért cserébe valós szükségleteinek biztos kielégítése a válasz. Amíg a többi világvallás a test ördögéről beszél, addig az iszlám híve számára tilalmas, hogy testét lelke üdvéért sanyargassa. Éppen ellenkezőleg, köteles teste igényeit kielégíteni.

Ez a kötelessége jelenti viszont azt, hogy magánélete és vallása nem válik külön. A muszlim egész élete istentisztelet. Ezt kifejezendő, semmit sem tehet anélkül, hogy azt ne Isten nevében tenné. Továbbá nem tehet semmi olyasmit, ami ne lenne szükséges vagy célszerű. Éppen ebben áll az iszlámnak mint vallásnak a vonzereje: itt, ezen a földön ad követhető és egyszerű cselekvési programot. Hogy aztán ez a program miként valósul meg, az területenként eltérő lehet. Aki Indonéziában vagy Törökországban találkozott vele, rá sem fog ismerni a közép-ázsiai vagy fekete-afrikai iszlámra.

Muszlimok otthon

Ez a sokféleség számos dologban nem tűr kompromisszumot. A vallás dolgain kívül éppen az életmód az, ahol a legfeltűnőbb ez az elkülönülés. Az európai élet szabályai ugyanis egyáltalán nem alkalmazhatók az iszláméra.

Nem kell itt a basáskodó férjek által hármasával-négyesével háremben tartott szegény Zulejkák sorsán elmélkednünk. A közhiedelemmel ellentétben a női muszlim is lelkes lény, akinek jogai vannak a közösségben és tekintélye a családjában. A paradicsom kapui sem zárultak be előtte. Sorsát pedig azért vállalja, mert egyértelmű és biztos szerepet nyer általa. Nem kényszerül arra, hogy a férfiak világában versenyezzen. Tőlük elkülönülve élheti a maga életét. A férjének jut az a szerep, hogy őt a világgal összekösse.

A mindennapi családi életet az iszlám éppen úgy meghatározza, mint a közösségét. Az étkezéstől a szexualitáson át egészen a gyermekek neveléséig mindenre van vallási előírás. Ezek be nem tartása pedig éppen olyan bűn, mint - mondjuk - az imaidők elmulasztása. A férfi köteles a családját jólétben tartani, cserébe engedelmességet és kényelmet igényelhet; ha elhanyagolná, kötelezhető rá. Elméletben a ház ura, de a gyakorlatban igen sokszor csak tisztelettel övezett vendég. Az otthon tényleges gazdája a feleség, illetve ha több asszony van, akkor a főfeleség. Új feleséget csak az előzők beleegyezésével lehet hozni. Ugyanakkor a házban élő szolgálók nem térhetnek ki a ház urának közeledése elől. (Az Emirátusokban most zajlott le annak a Fülöp-szigeteki lánynak a pere, aki megölte kísérletező kedvű gazdáját. Ez az utóbbi azonban ritka eset.)

Muszlimok itthon

Aki Magyarországon muszlimokkal találkozik, az az esetek többségében az arab országok, Törökország, Irán és újabban Bosznia lakóit fogja látni. Ha Magyarországon is úgy akarnak élni, mint otthon, a muszlimoknak sok nehézséget kell elviselniük. A két legfontosabb: a gyülekezet és a rituális étkezési szabályok.

Az iszlám vallás nem ismer külön egyházat, de nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a vallást egy közösség gyakorolja. Magyarországon viszont csak a kezdeményei vannak a rendszeres gyülekezeti életnek. Ennek számos oka van. A legjelentősebb, hogy amíg Nyugat-Európában stabil és régi keletű muszlim közösségek élnek, addig a magyarországi muszlimok zöme első generációs, illetve átutazó. Ráadásul a magyarországi iszlám közösséget neofiták alapították. A vallást tehát általában egy-egy országból érkezett, kisebb és informális közösségekben gyakorolják. Az efféle imahelyek lényegében elférhetnek egy lakásban is.

Más kérdés az étkezés. A disznóhús és az alkohol fogyasztásának ismert tilalma mellett az iszlám ragaszkodik ahhoz is, hogy a húsféle rituálisan vágott állatból származzék. Az itt élő muszlimok tehát - ha nem tudnak muszlim henteshez jutni - kóser húsboltba járnak, vagy megsértik a vallás előírásait.

Kisebb a gond a rituális tisztálkodással. Az imák előtti ablúció kitűnően elvégezhető egy lakótelep fürdőszobájában is. Azonban gond, hogy a muszlimok zöme egészségügyi papír helyett is vizet használ, e célra viszont a mi berendezéseink nem alkalmasak.

Üvegfal mögött

A fizikai létezés különbségei azonban elhalványulnak a két életforma különbözősége mellett. Ami a nyugati civilizációban felnőtt ember számára természetes, az a muszlimok számára lehetetlen.

Nem csak azért, mert például férfi nőre nem köszönhet rá (ez durva kihívás), vagy mert az egész életmód a két nem szigorú elkülönülésén alapszik. Sokkalta fontosabb, hogy a közösségen kívül álló ember mindenképpen kívülálló marad. Azaz teljes befogadtatást csak az nyerhet, aki muszlimmá lesz. Még ha előfordulhat is, hogy muszlim férfi európai nőt vesz feleségül - ezt az iszlám nem tiltja, csak a fordítottját -, az iszlám közösség mindenütt zárt, öntörvényű világot alkot. Ebbe idegen éppen csak hogy beleláthat.

Ám éppen az európai iszlám közösségek mutatják meg, mennyire élő ez az egész: Nyugaton ugyanis senkit sem lehet kötelezni arra, hogy ezt az életformát válassza. Mégis, alig fordul elő, hogy valaki kiszáll. Sőt igen sokan vannak, akik vegyes házasságból születvén, Magyarországon is a muszlim identitásukat akarják tovább éltetni.

Mi több, az iszlám, ha csendben is, de terjed. Nem olyan látványosan, mint a buddhizmus, de új hívei szívében annál mélyebben gyökerezve. Ennek valószínűleg nem csak az iszlám az oka. Sokkalta inkább az, hogy a mai nyugati életforma számos olyan pszichés következménnyel jár, amelyet az iszlám eleve igyekszik elkerülni. A nagycsalád és főként a családi élet zárt biztonsága és a vallási kiválasztottság hite sokak számára lehet csábító. Ez az a pont, ahol a leginkább kiugrik, hogy az iszlám életforma-vallás, melynek zárt rendszerében bárki megtalálhatja a maga igazságait.

Ami jó

Magyarországon a rendszerváltás óta van muszlim nyilvánosság. A különféle jóléti egyletek mellett megjelentek a közel-keleti konyhát kínáló éttermek is. (Az első két arab étterem, az Aladdin és a Semiramis már korábban megnyílt.) Szinte naponta élvezhetjük a kebabok és a mézes édességek nyújtotta örömöket, bár e helyek jelentős része is hangsúlyozottan európaizálja a választékát (jellemző, hogy például a birkahúst pulyka helyettesíti). Mostanra nálunk is kialakult a kettős infrastruktúra: léteznek olyan intézmények, amelyek elsősorban az itteni kolónia tagjait szolgálják ki, s léteznek olyanok, amelyek a (képzelt) nyugati igényeket elégítik ki. Arra kevés az esély, hogy Magyarországon nagy létszámú muszlim közösség alakuljon ki, de már létező egyesületek és szervezetek arra utalnak, hogy az eljövendő években tartósan lehet számítani egy kisebb közösség jelenlétére.

Dobrovits Mihály

Imaház

Al-Rahma Magyar Iszlám Jótékonysági Alapítvány

XXII., Komáromi út 51. Telefon: 227-6152

Kibá Iszlám Alapítvány

XIV., Juhász u. 40. Telefon: 263-1969

Muzulmán Diákok Egyesülete

XI., Zombolyai u. 3.

Magyarországi Iszlám Közösség

I., Mikó utca 1. Telefon: 201-5886

Étterem

Semiramis

V., Alkotmány u. 20. Telefon: 111-7627

Aladdin

VIII., Bérkocsis u. 23.

Nílus

VII., Garai tér 13-14. Telefon: 267-9291

Isztambul

VII., Király u. 17. Telefon: 352-1422

Bolt

Asoor

IX., Lónyai u. 62. Telefon: 218-8280

szerző
Dobrovits Mihály
publikálva
1996/39. (09. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...