Tartalom

MaNcs, VIII. évf. 39. szám, (1996.09.26. (1996-09-26)

Egotrip

Egotrip

Vágvölgyi B. András: Elektrosokk

Mert ritka az olyan világhírű egyetem, amelyet egy újságospavilon köré szerveztek, márpedig a Massachusetts állami Cambridge-ben a Harvard egyetem ilyen. A Harvard egyetem az nem a rektor hivatala a Massachusetts Hallban, meg a Sever Hall - ahol a Love Story című filmben Ali McGraw megvallja Ryan O´Neillnek, hogy leukémiás -, meg a Widener könyvtár, mely a Kongresszusi után a második legnagyobb az Egyesült Államokban. A Harvard egyetem legjellegzetesebb pontja kétségtelenül a Harvard Square, noha ez hivatalosan nem része a felsőoktatási intézménynek, a Harvard Square pedig még kétségtelenebbül az Out of Town hírlapkioszk köré szerveződik. (Nem mindig volt ez így, archív fényképek tanúsítják, hogy még a század elején sem lehetett ott találni az újságost, de az még nem a média kora volt, s történetünk szempontjából amúgy is lényegtelen.) A kioszkban egyébként emberes a választék, a South China Morning Post éppúgy kapható, mint a Buenos Aires-i El Mondo, a jamaicai The Gleaner; a Gazeta Wyborcza, a Slobodna Dalmacija és a szarajevói Oslobodjenje éppúgy, mint a New York-i Novoye Russkoye Slovo vagy a bostoni orosz ajkú taxispopuláció kedvelt Bostonski Kurirja. (És akkor a speciális érdeklődésre számot tartó magazinokról, mint például a kéttucatnyi tetováló, body piercinges, illetve a súlyosabb aberrációkat felvonultató lefóliázott kiadványokról nem szóltam.) Magyar nyelvű lap nincs, egy időben biztató kezdeményezések bimbóztak egy bizonyos Magyar Narancs című kiadvány beemelésére a választékstruktúrába, de ez sem szökkent szárba.

Publicisztika

Publicisztika

Az utolsó rappenig

Svájcról, erről a hercig és tüchtig, továbbá mindenekelőtt semleges kis országról elmondtak már sok rosszat, minden bizonnyal irigységből, mert miért másért leprázna az ember egy ilyen rokonszenves helyet, amely kizárólag a maga erejéből, polgárainak tehetségéből és szorgalmából, továbbá a politikai és gazdasági intézményrendszer rugalmasságából vitte ennyire. Bizonyára ezúttal sem lesz ez másképp, az irigyek sanda célzásaitól visszhangzik majd a világ, holott Svájc nemcsak hogy példát statuálhatna a körülötte bizzegő és fortyongó világnak, de nemhogy gőgösen elzárkózik tőle, még résztvevőnek is bizonyul olykor. Ezúttal épp félmillió svájci frankot - ami nem csekély összeg, osztályvezető alatt ilyet a legnagyobb svájci bankból se visznek haza a svájci munkatársak - szándékszik áldozni egy emlékműre, amit, ha minden igaz, Oswiecimben (Lengyelország, katowicei járás) állítanak majd fel, mindjárt a szupermarket tőszomszédságában. A tervek még nem készültek el, de biztos szép lesz: érdekes megoldás volna például egy férfialak, amint semleges arckifejezéssel, mindazonáltal duzzadó zsebekkel, szájában százezerszám villogó aranyfoggal, hóna alatt akkurátusan összetekercselt Rembrandtokkal diszkréten elinal: félmillió svájci frankból bárminek olyan emlékművet lehet állítani, hogy csak na, az ember szinte irigykedni kezd azokra, akiknek az emlékmű szól.

Publicisztika

Magyar tenger

Az Úszószövetségben az olimpia előtt jegyzőkönyvet hamisítottak. Az ügy egyértelmű bizonyítottsága lehetetlenné tett mindenféle tagadást. A szövetség elnöke lemondott, a főtitkár beismerte vétkességét, a belügyminiszter fejeket követelt, a nemzetközi sportsajtó egyik része kivárt, másik része, főleg a magyar úszósikerek miatt frusztrált németeké, kárörvendett, és majdnem jött, aminek jönnie kellett volna, ha történetesen nem Magyarországon élünk. Ám itt élünk, így hát az Úszószövetség szombati közgyűlésén a lemondott elnököt és a személyes felelősségét elismerő főtitkárt újraválasztották, mondhatni, egyhangúan.

Belpol

Belpol

"Nincsenek illúzióim" (Demszky Gábor budapesti főpolgármester)

Hónapok óta a fővárosról szólnak a hírek: a MIÉP-től tárgyalásos úton visszaszerzett honfoglalási évfordulón nem lesz metró az orosz adósságból, leépülnek a kórházi ágyak, és akkor ott van még a hajléktalanokat felkaroló lelkész fegyelmi eljárása. Mindeközben gazdagodott is épülő-szépülő fővárosunk, az ellenzék viszont a kétmilliós Budapest eladósodásától fél. Az ügyekben a legilletékesebbet kerestük meg.

Belpol

Kulturális hírek

Párhuzamosok találkozása Párizsban Szeptember 30. és október 6.

Belpol

Hongkong: Visszaszámlálás

Hongkongban még érződik a gyarmati jelleg, de ez lehet, hogy csak az időjárás miatt van. Meleg és pára és jobbra hajts: közép-európai utasnak ez már meghozza a délszigeti koloniálromantikát, minden kormányirodába egy Sean Connery vagy Roger Moore képében megjelenő James Bondot vizionál, aki csont nélkül dobja kalapját Miss Moneypenny fogasára. Hongkong a világ legnagyobb Chinatownja - ha elfogadjuk azt a definíciót, hogy a Chinatown nyugati környezetbe ékelt kínaiság, mint San Franciscóban, mint New Yorkban a Canal St. alatt vagy Londonban az a pár kis utca a Gerrard St. környékén -; de ez már nem sokáig lesz így. Hongkong belvárosa olyan, mintha Manhattan felhőkarcolós közepén lenne a kínai negyed; egzotikus és dinamikus, fülledt és csábító, otthonosan kozmopolita és specifikusan kínai: minden euro-amerikaiból kibújik a Marco Poló-i vágy, megfejteni a kínaiak titkát, ami nem is biztos, hogy olyan nagy titok, de megfejteni akkor sem lehet. (Mert a kínaiak olyanok, mint az ufók: ahol öt évszak van és öt égtáj [és öt íz meg öt hang - bár ez utóbbit mi értjük, de ők a hanok, mi meg a hunok, and that makes a big difference], azt teljességgel felfogni sose lehet, s az ufóságra még rá is játszanak.)

Belpol

Alkotmánybírók jelölése: Holtpont

Tökéletes patthelyzet: az alkotmánybírók jelölésével foglalkozó parlamenti bizottságban a múlt héten sem sikerült megegyezniük a pártoknak. A ma még kilenc taggal ülésező, de decembertől esetleg a határozatképesség határára - nyolc főre - csökkenő Alkotmánybíróság tárgyalási üteme jelentősen lelassulhat, ha a két éve fennálló mulasztásos alkotmánysértés állapotát a parlament fel nem számolja.

Külpol

Külpol

By-pass, Borisz: J. avagy egy elnök diagnózisa

Teljesen biztos, hogy Borisz Jelcin egyre komolyabb betegségeinek hírére egyesek kaján örömmel dörzsölik a kezüket. A kremlinológusok harcedzett nemzetközi brigádja új konjunktúrában reménykedik, ha...

Külpol

Amerikai jegyzet: Mindenki unatkozik, pedig

Miért tűnik olyan unalmasnak az amerikai elnökválasztás? Az első válasz az, hogy mivel Clinton már úgyis megnyerte, nincs tétje a választásnak. A második pedig az, hogy mivel mindkét jelölt középre húzott, nincs közöttük olyan különbség, ami az egészet érdekessé vagy izgalmassá tehetné; vagyis még ha nem dőlt volna is el a dolog, akkor is nagyjából mindegy lenne, ki nyer. Amerikában a két jelölt egykutya, mint a Ludas Matyi rajza jelezte 1952-ben.

Könyv

Könyv

Szerb Antal kerestetett (Domokos Mátyás irodalmár)

A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia által két éve kiírt pályázatra, a hazai kortárs magyar irodalom történetének megírására csak fütyült a "szakma": mindössze egyetlen, amatőrnek minősíthető munka készült el. A kudarc lehetséges okait Domokos Mátyás, az irodalmi akadémia ügyvezető elnöke találgatja.

Könyv

sundance filmhét (válogatás a sundance fesztivál filmjeiből)

Számtalan embert - filmest, kritikust, nézőt - hallhatunk Magyarországon teli szájjal szidni azt, amit gyűjtőfogalommal Hollywoodnak szokás hívni. Magyarán az amerikai filmet, amely - ez viszont biztos - világuralomra tör. Durva leegyszerűsítés az amerikai filmet Hollywooddal, a stúdiórendszerrel azonosítani: a független film Amerikában a legnagyobb erő, átjárás is van az ún. nagyfilmhez. Például a Sundance Kid (Robert Redford egy régi westernből; Butch Cassidy & the Sundance Kid) a hetvenes évek végén elment egy isten háta mögötti gyönyörű helyre Utah államban, véletlenül azt is Sundance-nek hívták, és megálmodott egy intézményt, mely az innovatív független filmet támogatná. Gondolatra tett, betett pénzt, meg összeszedte a hollywoodi nagyoktól azt az alapot, amivel filmkészítő és forgatókönyvírói műhelyt, a névhez kapcsolódó fesztivált csinálhat, és 1981-ben beindult a Sundance Institute. A Sundance révén valósultak meg olyan filmek, mint a Reservoir Dogs, a Totally F***ked Up vagy a Johnny Suede, a Sundance Festival segített ismertséghez olyan mozikat, mint a Clerks, a Crumb, a Blood Simple, a Paris Is Burning, a sex, lies, videotape. A Sundance amerikai intézmény, azaz a növekedésben érdekelt, növekednek is: van fesztiváljuk Tokióban és Pekingben, forgatókönyvírói műhelyük Chilében, Mexikóban és Bordeaux-ban, és ha tudnak még pénzt gründolni hozzá, akkor Gazdag Gyula szervezésében lesz Ká-Európában (Magyarországon) is, ami nagyon ráférne e lángoktól és hülyeségtől ölelt régióra.

Könyv

Tim és csapata (James Gray: Kis Odessza)

A hetvenes évek második felében, az enyhülésnek nevezett hidegháborús korszakban, a helsinki záróokmány és Carter elnök emberi jogi programja szellemében a brezsnyevi Szovjetunió engedélyezte a kivándorlást Izraelbe néhány tízezer orosz-zsidónak. Az Egyesült Államok még receptívebb volt abban a csillagködös időben, és az orosz-zsidók többsége a svájci átszálláskor inkább az Amerikába, mint az Izraelbe tartó gépeket részeltette előnyben. Ez az emigráció úgyszólván hiánytalanul Brooklyn Brighton Beach nevű nyomorult szegletében landolt, rögtön a Coney Island-i proletárszórakoztató-paradicsom tőszomszédságában. Aztán a peresztrojka meg a glásznoszty korában a kivándorlás újabb erőre kapott, nem zsidók is zsidónak hazudták magukat, hogy Brighton Beach-i grazsdányinok lehessenek, fel is szökött a szovjetajkúak száma majd félmillióra. Brighton Beach először kirándulóhely lett, all-american New York-iak ide jártak orosznézőbe, majd az NYPD (helyi rendőrség) figyelt fel az új problémacsoportra, s kezdett nagyobb létszámban oroszul beszélő rendőrségi alkalmazottak után nézni. Ahogy az már lenni szokott: a valóságot követte az álom, az álmot az álomgyár, mozitéma lett a mérsékelt integrációs hajlamú új közösségből. Az 1986-os Moscow-on-the-Hudson volt az első fecske, de később nyarat csinált.

Könyv

Hawaii haiku (Kayo Hatta: Óceán hozott)

Már megint a címmagyarítások. A japán-amerikai Kayo Hatta filmje az Óceán hozott címet kapta a magyar keresztségben, pedig az angol Picture Bride (Fénykép-menyasszony) sokkal inkább fedi a lényeget. Történik, hogy szép, fiatal japán lány Riyo (Youki Kudoh) Yokohamából házassági hirdetésre Hawaiiba vándorol a század elején, amikor Japán még nem volt olyan penetránsan gazdag ország, mint manapság, fényképet küld, fényképet meg egy neki írt haikut kap egy fiatal férfitól, megtetszenek egymásnak. Aztán a helyszínen - akkor még Hawaii sem a Waikiki Beachről meg Maui lankás plázsáról volt ismert - derül ki, hogy a férfi húsz év előtti fotóját küldte el, amikor még fess, süldő mezőgazdasági idénymunkás volt, és nem kapálásban megszottyadt középkorú. Levelezés útján bimbózó szerelmük nem bír szárba szökkenni, s a japán férfi meglepő toleranciával viseli az új asszony szexuális tartózkodását. Van kis munkásmozgalmi szál is, de a lényeg a személyes vonulat marad: Riyóról kiderül, hogy a nagy titok, ami miatt el akarta hagyni Japánt, az volt, hogy szülei tbc-ben hunytak el, s emiatt a yokohamai szomszédságban nem talált volna férjet. Felbukkan kabinetalakítás erejéig a legismertebb japán színész, Toshiro Mifune is - akit többek közt a Hét szamurájban csodálhattunk -, most vándormozit vezet, a hawaii japán kétkeziek szántóföldön nézik az új csodát, a némafilmet.

Könyv

Nekem az Útinform jelenti a legtöbbet (Bryan Gordon: Minden messze van)

Minden az elején dől el. Egy dugás a dugóban, és kész a baj. Apuci, anyuci, mert Amerikában olyan nagyok és jó rugózásúak a kocsik, némi testmozgással próbálták agyonütni az időt, autóstársaik épülésére, egy forgalmi torlódás során, finoman szólva is: kefélésbe keveredtek. Csoda-e, hogy a kis Charlie Dunlop, mint e lázas útikaland gyümölcse, rosszul lesz a gyönyörtől, ha meglát egy sztrádát? De ahelyett, hogy elhelyezkedne, mint díjbeszedő Mosonmagyaróvárnál egy lakályos kabinban, elmegy egy független filmbe főszereplőnek.

Könyv

És egyéb állatfajták (Gregory Nava: A családom)

A történet Mexikóban kezdődik, írja az ismertető, azt azonban már nem teszi hozzá, hogy viszont nem folytatódik sehol, szétfolyik Los Angeles elővárosainak futóhomokjában, ahogy az már általában a családregényekkel történni szokott.

Könyv

Bachman bevonulása (6. Velencei Nemzetközi Építészeti Kiállítás)(A pavilon)

A 6. Velencei Nemzetközi Építészeti Kiállítás pavilonjai közül kettőt alakítottak át egy az egyhez léptékű maketté. Az egyik a japán. Az odavezető útszakaszt sárga mellényes, sisakos, vészjelző zászlókat lengető automata figurák szegélyezik. Az ajtón belépve a kobei földrengés által lerombolt házban találjuk magunkat. Törmelékhegyeken (állítólag egyenesen a helyszínről származnak) mászunk keresztül, a romok alól előtörő, jajkiáltásokból, utasításokból és híradásokból összeálló radiofonikus hanggejzírek felé. Egy kultúra, egy közösség, amelyiket maga alá temetett önmaga, vagy a természet? A másik kiállításmakett, a magyar, mindennek épp az ellenkezője. A Semmi művészetének pavilon nagyságú építészeti modellje a "klasszikus" avantgárd piros, fekete és fehér színeivel, a falak hatalmas ferde négyzeteivel, a kivehetetlen kuszaságban felfelé törő gerendák között a semmibe vezető lépcsőjével vonz magához. A küszöbön pedig valamennyien kapunk - testsúlyunk és magasságunk alapján - egy-egy zenei hangot, s így egyéniségünket beleadva máris közösen építjük fel és töltjük ki az akusztikus teret. A két pavilon összetartozik, mint egy ellentmondás két oldala: a pusztulás elementaritásával szemben a létrehozás teljesen naiv utópizmusa. Vagy mint egy ironikus üzenet keserű és optimálisabb vetületei: a világ talán legfejlettebb modern építészetével rendelkező országa törmelékkel és egymásra halmozott gerendákkal jelenik meg, míg a másik helyen ugyanezekből a gerendákból Semmi címszóval újjáépítik a Valamit. De lehetnek akár egy drámai üzenet két oldala is: amit idáig felépítettünk, az pusztulásra ítéltetett, sugallják a japánok, amit pedig most felépítünk, azt mi magunk fogjuk lebontani, mondják a magyarok. Hiszen a Semmi építészetét többek között azért nevezik így, mert mindössze egy kiállítás idejére szól, és csak a komputerben, a tervasztalon vagy az építész álmaiban marad fenn. Így együtt a két nemzeti pavilon Az építész mint szeizmográf alcímet viselő seregszemle központi témájának, egész problematikájának jó összefoglalója.

Zene

Zene

narancsfül (Fun Lovin´ Criminals: Come Find Yourself)

Használat után azon a polcon kéretik tárolni, ahol Beck, Vernon Reid, a Beastie Boys, a Soul Coughing és G. Love feszít: a mai amerikai undergroundban az a gyülekezet, amely a mainstream és az alternatív tánczene közötti senkiföldön népesül. Ez most a legbulibb hely, esküszöm. A Fun Lovin´ Criminals, ez a három Puerto Rico-forma arc, miközben a Butthole Surfersszel turnézik, simán belefér bármely kereskedelmi rádióba is, mindenféle vaginális kapcsolat nélkül. Az említett zenekarokat (a határok semmibevételén túl) leginkább az köti egymáshoz, ahogy a hip-hop s a rap alapjaira építkeznek, kellő teret biztosítva más fekete és fehér hatásoknak, az elektronikának és a hagyományosabb hangszereknek, a húsz-harminc éves emlékeknek és a felfedezéseknek is. A Fun Lovin´ Criminals debütálása szokatlan érettségről és gazdagságról árulkodik, ezek a fiúk vagy hihetetlen könnyedséggel bírnak bekebelezni, vagy teljesen profik. Az alaphelyzet úgy fest, hogy két gitár és dob, plusz, ha kell, kéznél a trombita s a szintetizátor. És szellemes dumák. Legalább öt megbízható sláger talált magára az albumukon (legyen most kiemelve a címadó, a Scooby Snacks és a Bear Hug), és közben semmi unalom; sőt talán még túlzottan is ügyeltek a változatosságra + hogy az összes hangszer kedvére kiparádézhassa magát.

Zene

Belegabalyodni (Neneh Cherry: Man)

Neneh Cherry Stockholmban született 1964-ben, a mamája, Moki, svéd festőnő, a papája afrikai dobos, Ahmadu Jah nevű. Nem ő nevelte fel Cherryt, hanem a dzsessztrombitás Don, tőle kapta a nevét. Ahmaduval csak tizenöt éves korában melegedett összébb, amikor meglátogatták a családját Afrikában. Addigra abbahagyta a tanulmányait, bajos volt a folytonos Stockholm-New York ingázás közben, de talán még fontosabb: tudott már minden szükségest. - Donnal turnézva, illetve a próbákon fülelve, Ornette Coleman, Pharoah Sanders, Carla Bley, Gato Barbieri váltak a mestereivé. Hasonlóan megrázó élmény volt az az afrikai út is: minden szín, minden szag, minden íz szokatlan és mégis ismerős - váratlan belegabalyodni a gyökereinkbe, az ilyen.

Tudomány

Tudomány

Fan clubok: Rajongók

Egy igazi rajongó nem elégedhet meg azzal, hogy koncertre jár és lemezeket hallgat, lehetőleg minden információt meg kell szereznie a kiválasztott személyről, illetve zenekarról, esetleg külsőben is hasonlítania kell hozzá, hogy most az egyéb elhajlásokról ne is beszéljünk. Erre legalkalmasabb beiratkozni a megfelelő fan clubba, ahol mindezekre lehetőség nyílik. Az alábbiakban megemlített rendezvények a Petőfi Csarnokban zajlanak, nagyjából havi rendszerességgel.

Tudomány

Az iszlám Magyarországon: Kis létszám

Buda és Pest utoljára 1689 augusztusában ébredt a müezzin énekére, az iszlám híveinek száma újabban mégis gyarapodik. Az itt élő arab és török kolóniákon, valamint a boszniai menekülteken kívül egyre több hazánkfia is az iszlámot választja a fogyasztói életforma helyett. Bár mecset még nem emelkedik, egyre több szervezet figyel oda a gondjaikra. Az alábbiakban azt fejtegetjük, mégis mitől és miért mások.

Tudomány

A 100. BNV: Aranyvasárnap

Az idei BNV-t ünnepi sorszámnévvel látták el történelmi érdeklődésű marketingbányászok. Igaz, sokkal kevesebb is elég lett volna a belső-kőbányai díszszemle kiemelt millecentenáriumi programmá nyilvánításához, de azért így az igazi. Az esemény alkalmából a távoli névrokon, a BKV is lépett: a szolgáltatás színvonalát számokba fojtotta, a 29-es villamost 100-asra keresztelte át.