Egy Margó nevű San Franciscó-i prostituált verséből
Prostitúciótól természetesen nem mentes a világ egyetlen országa sem. Az USA nyugati partjának romantikus múltjához ugyanúgy hozzátartozik a szexipar, mint a tengerészet, a kalózkodás vagy az aranykereskedelem. Különösen érvényes ez San Franciscóra, ahol a híres prostituáltakat valaha utcanevek is megörökítették.
Csakhogy a modern kéjhölgyek és kéjurak (utóbbi csupán húsz százaléka az előbbinek) egyre több gondot jelentenek a belvárosnak meg a szomszédságnak, érdekvédelem híján jelenlétük évről évre nagyobb teret nyit a kriminalizálódásnak, és a velük szembeni rendőri visszaélések száma sem mutat csökkenő tendenciát. Már szinte természetesnek számít, hogy a rendőr kellő mértékű taperolás ellenében eltekint a kisebb büntetésektől, ha viszont ez nem megy, kegyetlenül megtetézi a büntetést fizikai bántalmazással. A San Franciscó-i kurvákat mindenki macájának nézik, pedig legalább olyan keményen kiveszik a részüket a turisták szórakoztatásából, mint a Golden Gate. Sokuknak nemcsak a szexhez van tehetsége, de publikálnak, festenek, énekelnek, színészkednek vagy éppen fantasztikus homepage-eket gyártanak az Interneten. Itt élnek a világ legambiciózusabb prostijai. Ám a kábítószerpiac terjedése marginalizálja tehetséges és tehetségtelen tagjaikat is, az erőszakolt orvosi vizsgálatok és az AIDS felbukkanása pedig kurvábbá teszi az életüket az eddiginél is. Különösen érvényes ez az utcán dolgozókra: őket a betegség, a törvény, a szegénység, és az alkotásképtelenség is hamarabb eléri.
Ha a kurrens intézményi hozzáállást egy szóval ki lehetne fejezni, akkor az a büntetővádi eljárás lenne. A jog leginkább a
vétség és bűn
terminusokat használja a prostitúcióval kapcsolatban. San Franciscónak viszont elege van, vissza szeretné állítani prostituáltjai presztízsét, megvédeni szexpiacban dolgozó polgárait. Nagy erőket bevetve dolgozik a körülmények megváltoztatásán a megcsappant városi költségvetés ellenére is. Cél a bűnözés visszaszorítása, a prostituáltak oktatásának és egészségügyi ellátásának fellendítése. Égető igény a piros lámpás házak zónába terelése, hogy e tevékenység ne zavarja az éjszakai nyugalomra vágyó tisztviselők álmát, és hogy az ide pályázók tizennyolc éves kor fölött legálisan, normális, emberi körülmények között dolgozhassanak. Utcai szociális munkások, akadémikusok és nővédelmi szervezetek százai dolgoznak a prostituáltakért a rendőri brutalitás meg a rasszizmus ellen. A kilencvenhatos év második felében garmadával jelentek meg megoldást kínáló tanulmányok és törvénytervezetek.
A Kaliforniai Állami Egyetem a kutatások segítésén kívül 1997 márciusában
nemzetközi konferenciát
szervez a prostitúcióról. Szexipart kutatók, polgárjogi aktivisták, feministák és maguk a szexiparban dolgozók fognak összegyűlni egy rövid párbeszédre. A világ minden tájáról hívnak nyugdíjas és aktív madamokat, szexmasszőröket, a szexbiznisz kimeríthetetlenül széles spektrumának mindenféle képviselőit. Extravagáns randevúnak ígérkezik a prostitúció témájáról, illetve a prostituáltak által készített művészi munkák, fotók, festmények, szobrok bemutatása, a Kurvabál, valamint az erotikus performerek, pornószínészek és költészettel foglalkozó prostituáltak találkozása. Már a néhány évvel ezelőtt Németországban megrendezett hasonló, inkább a művészetre koncentráló konferencia is nagy siker volt; Northridge-ben most ugyanezt várják konkrét eredményekkel a prostitúció legalizálásához és biztonságához vezető úton. Ám itt az a veszély is fennáll, hogy a rossz költőkből lett szociológusok számára kiderül: kurvának még lehetnek profik.
Jelentkezés
a konferenciára:
Dr. James Elias
c/o Center for Sex Research
California State University, Northridge, CA 91325
vagy:
Norma Jean Almodovar
8801 Cedros Ave. 7, Panorama City, CA 91402
Jelenleg
Magyarországon a prostitúció szabálysértés, 30 000 forintig terjedő büntetéssel sújtható. Az "üzletszerű kéjelgés" 1993 előtt volt bevett terminológia, a ´93-as változtatás előtt még bűncselekménynek számított, egy évig terjedő szabadságvesztési tétellel.
Magyarország aláírta az 1950-es New York-i egyezményt, melynek szellemében kizárólag a prostituált kizsákmányolói üldözendők. Ezeket hívja a magyar jogi zsargon holdudvarnak, s ebbe a körbe tartoznak a kitartottak (stricik, kerítők, bordélytulajdonosok). Az új szabályozási rendszert a BM már kidolgozta, Kuncze Gábor támogatja, és még szeptemberben a kormány elé terjeszti. Ha a kormánynak is megfelel, kezdődhet a kodifikációs munka.
A lényeg, hogy az említett nemzetközi egyezmény miatt egyrészt üldözni csak a kizsákmányolókat szabad, a prostituáltakat nem, másrészt nem teremthetünk bordélyrendszert. A magyar szabályozás több ország gyakorlatát fogja elegyíteni. A jog is kinyilvánítja majd, hogy a prostituáltnak joga eldönteni, kinek, mi módon, hogyan kínálja a testét. Valószínűleg a francia mintát vesszük át: bizonyos zónákban közterületen szedheti össze az ügyfeleket, és lakásban bonyolíthatja magát az aktust (ez utóbbi nálunk pillanatnyilag illegális). Az illető zónák kijelölése az önkormányzatok feladata lesz. Mindenképpen tiltott zónának ígérkezik a főútvonalak, többsávos autóutak, közművelődési-kulturális-közegészségügyi-egyházi intézmények közvetlen környezete. A kijelölt zónán kívül mind az aktív (leszólítás), mind a passzív (kurvásan öltözve félreérthetetlenül ácsorogni) ajánlkozást büntetik. Ez utóbbival kapcsolatban a franciák olyan sikeresen definiálják a passzív ajánlkozást, hogy azt mi is átvesszük. A tilalmi zónában aztán 30 000 forintjával addig büntetik a prostituáltat, amíg már nem éri meg; ez több országban is bejött.
A kurvák adóztatása viszonylag kisebb gond; létezik a becsült adó, a Pénzügyminisztérium pedig most dolgozik a tételes adóátalány rendszerén, melyet más iparágakban is be kívánnak vezetni. Az igazi jogi buktatót a nyilvántartásba vétel jelenti: az olasz alkotmánybíróság nemrég hatályon kívül helyezte a prostituáltak nyilvántartását előíró rendeletet, s hiába nincs diszkriminatívnak szánva az effajta összeírás, óhatatlanul is az.
A jogalkotók tudatában vannak a szomorú ténynek: a világon nincs olyan rendszer, mely a holdudvar ellen eredményesen működne. A kizsákmányolók közül főleg azok ellen tudnak majd eredményesen fellépni, akik hirdetnek. A terv szerint szabálysértés lesz majd, ha az Expressz felvesz "Nagymellű, barna cica várja gavallér stb."-jellegű hirdetéseket.
- w -
Köszönjük dr. Borai Ákos, a Belügyminisztérium rendészeti főosztálya vezetőjének segítségét.
