A Frankel Leó utcában több személy egybehangzó állítása szerint fényes nappal rendszeresen megjelenő békaemberek cekkert cipelő nyugdíjasokat kerülgetve vonulnak át teljes menetfelszerelésben a villamossíneken, léket vágnak a vízizöldséggel és bedobált szeméttel gazdagon illusztrált Malomtavon, és a hajdanában itt működött vízimalmok maradványai felett eltűnnek a gyorsan mélyülő vízben. Tényfeltáró riportunk közvetlenül azelőtt készült, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal X-aktának nyilvánította az ügyet.

A békatalp alakú nyomok a Lukács fürdő alagsorában elhelyezkedő Hidrotech Búváriskolába vezetnek, ahol Kalinovics Sándor oktató kopoltyúit rezegtetve próbálja meg bagatellizálni az ügy kapcsán felmerült aggodalmakat. Elmondása szerint nehéz helyzetben van a békaember, ha magyar, ugyanis nálunk nem nyílik túl sok lehetőség a merülésre, az édesvizek nem tiszták, egy-két méternél nem nagyobb a látótávolság. A főváros környéki bányatavak algás, homokos, üledékes, a műtrágyázás miatt nitrogénnel és foszforral terhelt vizében csak a legelszántabbak találnak örömet, meg azok a megszállottak, akik egy jól sikerült ebihal- vagy vízipókfelvételért órákig képesek feküdni egy országút menti árokban. A többség persze cápát akar, meg kincseket, de százezer forint alatt még békaügetésben sem jut el a Vörös-tengerig, az Adria minimum hatvan-hetvenezer forint. Olcsóbb és izgalmasabb megoldás a barlangi merülés, mert jó adag adrenalinnal jutalmazza azt, aki fel tudja dolgozni pszichikailag, hogy zárt a tér, sötét van, és nem lehet bármikor feljönni, ráadásul szoros szimbiózisban kell élni a helyi fürdőigazgatósággal, hogy egyáltalán beengedjék.

a Molnár Jánosról elnevezett víz alatti barlang a legnagyobb, rögtön a Lukács fürdővel szemben, a Malomtó alatt. A Frankel Leó utca lakosai már megszokták a villamossíneken csúcsforgalomban ólomöv és oxigénpalack súlya alatt botorkáló búvárok látványát, amint az uszoda alagsorában található főhadiszállásukról megközelítik a romos millenniumi áltörökfürdő mellett nyíló lyukat. A barlangot az ötvenes években kezdték el feltárni tűzoltósági légzőkészülékkel pihent agyú öngyilkosjelöltek, hetvennyolc óta egy négyszáznegyven méter hosszúságú szakaszt ismernek, harminchat méter a legmélyebb pontja. A karsztvízszint alatt feltörő nyolcvanfokos melegvízforrások táplálják a főváros gyógyfürdőit, amelyek Csillaghegytől Budafokig fakadnak a Duna vonalán elhelyezkedő geológiai törésvonalon. A hévforrások korábban a Szabadság-hegy tetején fakadtak, a Duna persze akkor még nem volt sehol, csak később törte át a Visegrádi-szorost. A törésvonal fokozatos süllyedése következtében alakult ki a Pálvölgyi, a Mátyáshegyi és a Ferenchegyi, majd kicsit lejjebb a Józsefhegyi és az Áfonya utcai, utoljára pedig a Molnár János-barlang, de a jégkorszakban még lejjebb volt a víz, ezt tanúsítják a cseppkövek három és fél méterrel a vízszint alatt.

négyezer méter mélyen a geotermikus energia fűti fel a vizet, újabban azonban egyre többet csapolnak le belőle a Szentes környéki fóliasátrak fűtésére fúrt artézikutak. Sajnos Buda csatornázása katasztrofális, rengeteg szennyvíz elszivárog a talajba, és mivel a forrásvíz a talajvízzel keveredik, beszennyeződik, és csak folyamatos klórozással tartható a vízminőség. Hét éve készül egy monitoring rendszer PHARE-pénzből, a víz hőmérsékletét, összetételét és a vízszintet vizsgáló érzékelőket már elhelyezték a barlangban, a drótok a búvárklub alagsori helyiségében futnak össze, már csak az adatok rögzítésére szolgáló számítógép hiányzik.

Országszerte hideg, meleg és kevert vizes barlangok közül választhatunk. A hévízi tó alatt negyven méter mélyben, negyvenfokos vízben nyílik a legveszélyesebb, de elég stresszesek a tapolcai tavasbarlang szűk, iszapos vagy az aggteleki karszt hideg vizes járatai is. Feltáratlan barlangok várják a búvárokat Erdélyben és Horvátországban, az ínyencek egyenesen Floridába járnak. A könnyűbúvárkodásnak nincs túl nagy hagyománya, Búvár Kund után az első világháborúban szolgáltak magyar nehézbúvárok, Cousteau-ék pedig csak a második világháború után fejlesztették ki az első autonóm légzőkészüléket. Jelenleg két magyar búvárexpedíció folyik, évek óta zajlik az első világháborúban első útján megtorpedózott Szent István csatahajó kutatása az Adrián, és magyar régész búvárok nyerték el két, Dél-Afrika partjainál elsüllyedt gyémántszállító régészeti feltárásának jogát.

nem egy életbiztosítás; a Molnár János-barlangban a víz alatt helyezték el Marx Tamás emléktábláját, aki valamelyik tengeren beúszott egy barlangba, és azóta nem jelentkezett, de Hévízen is volt több halálos baleset, ezeket általában a búvár felelőtlensége okozza. A nemzetközi PADI búvárszövetség folyamatosan értékeli a baleseteket, a szabályok szigorodnak, ma már csak napi három merülést engedélyeznek, korábban a napi tizenkét merülés sem volt ritka. A magyarokkal külön gond, hogy ha egyszer végre kijutnak a tengerre, akkor minél többet akarnak merülni, mert sokba kerül az utazás. Egy barlangi merülésre alkalmas felszerelés kétszázötven-háromszázezer forint, két készüléket (palack plusz reduktor) kell levinni, plusz a ruha, a lámpák, de a klubtól is lehet bérelni a cuccot. Az alapfokú tanfolyam ára huszonhatezer forint, ebbe a felszerelés használata, az orvosi vizsgálat, valamint öt uszodai és öt nyílt vízi merülés is benne foglaltatik.

- bodoky -