Guminőnap (1. Magyar Erotika Kiállítás és Börze)

publikálva
1997/16. (04. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A pornográfia munkásainak régi dumája, hogy tevékenységükkel oldani szeretnék a gátlásokat és felszabadítani a bennünk rejlő egészséges nemi ösztönöket. Pedig csak pénzt akarnak, de sokat, legfeljebb még kiélni saját vágyaikat.

A pornográfia munkásainak régi dumája, hogy tevékenységükkel oldani szeretnék a gátlásokat és felszabadítani a bennünk rejlő egészséges nemi ösztönöket. Pedig csak pénzt akarnak, de sokat, legfeljebb még kiélni saját vágyaikat.

Lendvai Géza, névjegye szerint bűvész, lufihajtogató és műsorvezető, a színpad mellett balról az első stand bérlője (barterban, cserébe a fellépéseiért) kérdésünkre részlegesen beismeri jelenlétének kakukktojásjellegét. A kopasz, köpcös, kissé similabdaszerű szórakoztató-iparos érdeklődésünkön mind jobban fellelkesedve sorra megnyilvánul mindhárom minőségében, előbb azonban megjegyzi, hogy bűvészi munkássága igenis kapcsolódik az erotikához, "például az egyik számban a varázspálca lekonyul". De valójában ennél sokkal többről van szó, a sajnálatosan nálunk még erőteljesen meglévő prüdéria elleni szívós küzdelemről, amelybe ő ilyen és ehhez hasonló apró, csipkelődő jellegű tréfákkal kapcsolódik be, oldva a görcsöket.

Most pedig nevezzük meg kedvenc állatunkat! Tekintetünkben gyanakvó értetlenség, míg világossá nem válik, hogy a mester most lufihajtogatóként alkot.

Gyűri, tekergeti, gyömöszöli

a hosszúkás lufit, míg létre nem jön az Általános Macskaféle Kölyökállat. Műsorvezetői kvalitásait a folyamatos szóözön csillogtatja.

Maga a kiállítás pornókazetták és -magazinok bemutatására, árusítására szorítkozik, a húsz-harminc kiállító az egyik szervező szerint így elsőre egész jó eredmény, lényegében itt van az egész szakma. Az ÖKM párkereső magazin pultját animáló tisztes családanyáktól a sarokba támasztott, félig leeresztett, összecsuklott plasztiknő és plasztikférfi kelendősége felől tájékozódunk. Nos, az érdeklődés mérsékelt, nem úgy, mint a gumikesztyű-rózsaszín vibrátoros dildók esetében - válaszolják sodró üzletasszonyi lendülettel. A tervezők által minden bizonnyal naturalisztikusnak álmodott kidolgozással, a gondos erezettséggel riasztó ellentétet alkotnak a rideg használati célszerűséget szolgáló kinövések és rendellenességek, mint a kis csiklóbirizgáló tüskék vagy a - konkrét összefüggésen belül tekintve szélsőségességében is kvintesszenciális - dupla farok egyidejű vaginális és anális élvezetek céljaira.

Az ajándékba kapott márciusi ÖKM mindjárt a harmadik oldalon rímekben mutat rá, hogy "Számotokra két dolog / Mi szűntelenül ragyog: / A fénylő arany és a csillogó farok. / Ezért telik, asszonyok / Az aranyban kedvetek / Ennél jobban pedig csak / A farkat értékelitek!" Az idézett gondolatmenet nehezen átlátható összefüggésben áll a Boszorkány őrület című képes beszámolóval, mely egy viszonylag kedvetlen orgiáról tudósít.

Egy másik kiállítónál

egy - leginkább állatorvosi műszernek látszó - készülék használati módjáról kérünk tájékoztatást. Méretnövelő pumpáról van szó, "bele tetszik tenni a farkát, aztán kipumpálja belőle a levegőt, megnő ugye a belső nyomás, és ha rendszeresen csinálja, tartósan nagyobb lesz a farka". És az ott, az a zselé? "Az meg síkosító, maszturbáláshoz, de jó dugáshoz is."

A kazettás standok elsősorban címeikkel örvendeztetik meg az érdeklődőt, aki kedvezményes árakon, sőt bizonyos feltételek megléte esetén kettőt fizet, hármat kap-alapon válogathat az Izgató igazgatónő, Egész-seggedre, Dugi téka, Két duda összkomfort, Ágyrajáró vágyra vágyók, Cici bár 1. és 2., de sorolhatnánk még hosszan, hány és hány alkotás között.

Egy ausztrál-japán masszázseszköz-cég disztingvált megjelenésű cégvezetőnője siet jelezni, hogy ittlétük poén inkább, dili és játszi ötlet, egyfajta irónia. Komolyak viszont - erősíti meg ismételt rákérdezésünkre - az elefántos vörösréz domborítások, amelyek nyugalmat sugárzó egyszerű formáikkal terapikus célokat szolgálnak, a szemlélőt kiegyensúlyozottsággal, belső békével töltik el, nem csoda hát, ha pszichiátriai intézetek, gyermekkórházak is vannak kuncsaftjaik között, nem is beszélve arról a magánszemélyről, aki néhány órája fizetett ki több mint nyolcvanezer forintot egy ilyen mű - szerintünk nyugtalanító, ronda rettenet - otthoni birtoklásáért.

No de a program

most már a könnyebbről (kedvetlen táncolgatás alsóneműben, mondjuk úgy, hogy közérthető koreografikus keretek között) keményebbre vált: egy lány és egy fiú számos körülményes helyzetváltoztatással nehezítve saját helyzetét, kölcsönösen ruhátlanítja egymást, de pozíciónkból nem látszik világosan, hogy a hosszas, már-már zavart ágyéktáji ügyködés a kedvetlenkedő hímtag tényleges behelyezésével, legalábbis ennek konok kísérletével függ-e össze, avagy inkább egy unalomba fúló aktus élethű megjelenítésének vagyunk kivételezett szemtanúi.

És most egy leszbikus akció, két csinos alakú szőke lány mintha kissé ellenséges merevséggel simogatná egymást ritmusra, hogy aztán eleve minimalista öltözéküktől megszabadulva, misszionáriuspózba helyezkedve a heteroszexuális közösülés lökdösődő mozdulatait imitálják. Ez azonban még távolról sem jelentette a műsorszám végét, egyikük váratlanul Caomilla testápolót rántott elő, amit aztán kölcsönösen egymás testére spricceltek és kenegettek, a leszbikus aktus fikciójától még messzebbre távolodva.

Volt azután transzvesztita-show, vicces jelenet, amelynek keretében egy kövér, szőrös, alsónadrágos férfi egy néző ölébe ült. Mi magunk megszemléltük még a Muki Cukrászda tréfás, szexuális izgalmi állapotukat kendőzetlenül feltáró marcipánfiguráit, a

rózsaszín és vörös

cukorbevonatú melleket a közéjük fektetett pénisszel (anyaga piskóta és csokikrém), majd csipke feketeneműben turkáltunk. A készséges kiszolgálónő egy lent, középütt ügyes nyílással ellátott bugyira hívta föl a figyelmünket, kérdésünkre nyíltan kijelentve, hogy ha éppen most nem is, esetről esetre ő is magára ölt egy ilyen darabot. Nyilatkozata végre valódi erotikus húrokat érintett meg bensőnkben, amit esendőségünkben úgy próbáltunk fokozni, hogy egy igen jó felbontású képernyőn lelkiismeretesen tanulmányoztuk egy sötét bőrű nő meglepően rózsaszín vagináját.

Kovácsy Tibor

publikálva
1997/16. (04. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...