Guminőnap (1. Magyar Erotika Kiállítás és Börze)

  • 1997. április 17.

Tudomány

A pornográfia munkásainak régi dumája, hogy tevékenységükkel oldani szeretnék a gátlásokat és felszabadítani a bennünk rejlő egészséges nemi ösztönöket. Pedig csak pénzt akarnak, de sokat, legfeljebb még kiélni saját vágyaikat.
A pornográfia munkásainak régi dumája, hogy tevékenységükkel oldani szeretnék a gátlásokat és felszabadítani a bennünk rejlő egészséges nemi ösztönöket. Pedig csak pénzt akarnak, de sokat, legfeljebb még kiélni saját vágyaikat.

Lendvai Géza, névjegye szerint bűvész, lufihajtogató és műsorvezető, a színpad mellett balról az első stand bérlője (barterban, cserébe a fellépéseiért) kérdésünkre részlegesen beismeri jelenlétének kakukktojásjellegét. A kopasz, köpcös, kissé similabdaszerű szórakoztató-iparos érdeklődésünkön mind jobban fellelkesedve sorra megnyilvánul mindhárom minőségében, előbb azonban megjegyzi, hogy bűvészi munkássága igenis kapcsolódik az erotikához, "például az egyik számban a varázspálca lekonyul". De valójában ennél sokkal többről van szó, a sajnálatosan nálunk még erőteljesen meglévő prüdéria elleni szívós küzdelemről, amelybe ő ilyen és ehhez hasonló apró, csipkelődő jellegű tréfákkal kapcsolódik be, oldva a görcsöket.

Most pedig nevezzük meg kedvenc állatunkat! Tekintetünkben gyanakvó értetlenség, míg világossá nem válik, hogy a mester most lufihajtogatóként alkot.

Gyűri, tekergeti, gyömöszöli

a hosszúkás lufit, míg létre nem jön az Általános Macskaféle Kölyökállat. Műsorvezetői kvalitásait a folyamatos szóözön csillogtatja.

Maga a kiállítás pornókazetták és -magazinok bemutatására, árusítására szorítkozik, a húsz-harminc kiállító az egyik szervező szerint így elsőre egész jó eredmény, lényegében itt van az egész szakma. Az ÖKM párkereső magazin pultját animáló tisztes családanyáktól a sarokba támasztott, félig leeresztett, összecsuklott plasztiknő és plasztikférfi kelendősége felől tájékozódunk. Nos, az érdeklődés mérsékelt, nem úgy, mint a gumikesztyű-rózsaszín vibrátoros dildók esetében - válaszolják sodró üzletasszonyi lendülettel. A tervezők által minden bizonnyal naturalisztikusnak álmodott kidolgozással, a gondos erezettséggel riasztó ellentétet alkotnak a rideg használati célszerűséget szolgáló kinövések és rendellenességek, mint a kis csiklóbirizgáló tüskék vagy a - konkrét összefüggésen belül tekintve szélsőségességében is kvintesszenciális - dupla farok egyidejű vaginális és anális élvezetek céljaira.

Az ajándékba kapott márciusi ÖKM mindjárt a harmadik oldalon rímekben mutat rá, hogy "Számotokra két dolog / Mi szűntelenül ragyog: / A fénylő arany és a csillogó farok. / Ezért telik, asszonyok / Az aranyban kedvetek / Ennél jobban pedig csak / A farkat értékelitek!" Az idézett gondolatmenet nehezen átlátható összefüggésben áll a Boszorkány őrület című képes beszámolóval, mely egy viszonylag kedvetlen orgiáról tudósít.

Egy másik kiállítónál

egy - leginkább állatorvosi műszernek látszó - készülék használati módjáról kérünk tájékoztatást. Méretnövelő pumpáról van szó, "bele tetszik tenni a farkát, aztán kipumpálja belőle a levegőt, megnő ugye a belső nyomás, és ha rendszeresen csinálja, tartósan nagyobb lesz a farka". És az ott, az a zselé? "Az meg síkosító, maszturbáláshoz, de jó dugáshoz is."

A kazettás standok elsősorban címeikkel örvendeztetik meg az érdeklődőt, aki kedvezményes árakon, sőt bizonyos feltételek megléte esetén kettőt fizet, hármat kap-alapon válogathat az Izgató igazgatónő, Egész-seggedre, Dugi téka, Két duda összkomfort, Ágyrajáró vágyra vágyók, Cici bár 1. és 2., de sorolhatnánk még hosszan, hány és hány alkotás között.

Egy ausztrál-japán masszázseszköz-cég disztingvált megjelenésű cégvezetőnője siet jelezni, hogy ittlétük poén inkább, dili és játszi ötlet, egyfajta irónia. Komolyak viszont - erősíti meg ismételt rákérdezésünkre - az elefántos vörösréz domborítások, amelyek nyugalmat sugárzó egyszerű formáikkal terapikus célokat szolgálnak, a szemlélőt kiegyensúlyozottsággal, belső békével töltik el, nem csoda hát, ha pszichiátriai intézetek, gyermekkórházak is vannak kuncsaftjaik között, nem is beszélve arról a magánszemélyről, aki néhány órája fizetett ki több mint nyolcvanezer forintot egy ilyen mű - szerintünk nyugtalanító, ronda rettenet - otthoni birtoklásáért.

No de a program

most már a könnyebbről (kedvetlen táncolgatás alsóneműben, mondjuk úgy, hogy közérthető koreografikus keretek között) keményebbre vált: egy lány és egy fiú számos körülményes helyzetváltoztatással nehezítve saját helyzetét, kölcsönösen ruhátlanítja egymást, de pozíciónkból nem látszik világosan, hogy a hosszas, már-már zavart ágyéktáji ügyködés a kedvetlenkedő hímtag tényleges behelyezésével, legalábbis ennek konok kísérletével függ-e össze, avagy inkább egy unalomba fúló aktus élethű megjelenítésének vagyunk kivételezett szemtanúi.

És most egy leszbikus akció, két csinos alakú szőke lány mintha kissé ellenséges merevséggel simogatná egymást ritmusra, hogy aztán eleve minimalista öltözéküktől megszabadulva, misszionáriuspózba helyezkedve a heteroszexuális közösülés lökdösődő mozdulatait imitálják. Ez azonban még távolról sem jelentette a műsorszám végét, egyikük váratlanul Caomilla testápolót rántott elő, amit aztán kölcsönösen egymás testére spricceltek és kenegettek, a leszbikus aktus fikciójától még messzebbre távolodva.

Volt azután transzvesztita-show, vicces jelenet, amelynek keretében egy kövér, szőrös, alsónadrágos férfi egy néző ölébe ült. Mi magunk megszemléltük még a Muki Cukrászda tréfás, szexuális izgalmi állapotukat kendőzetlenül feltáró marcipánfiguráit, a

rózsaszín és vörös

cukorbevonatú melleket a közéjük fektetett pénisszel (anyaga piskóta és csokikrém), majd csipke feketeneműben turkáltunk. A készséges kiszolgálónő egy lent, középütt ügyes nyílással ellátott bugyira hívta föl a figyelmünket, kérdésünkre nyíltan kijelentve, hogy ha éppen most nem is, esetről esetre ő is magára ölt egy ilyen darabot. Nyilatkozata végre valódi erotikus húrokat érintett meg bensőnkben, amit esendőségünkben úgy próbáltunk fokozni, hogy egy igen jó felbontású képernyőn lelkiismeretesen tanulmányoztuk egy sötét bőrű nő meglepően rózsaszín vagináját.

Kovácsy Tibor

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.