MaNcs, IX. évf. 16. szám, (1997.04.17.) (1997-04-17)
"A bíró... szinte semmi", de legfeljebb "a törvény szája" - írta Montesquieu, az alkotmányosság tanítómestere. Tévedett. Az elmúlt két évszázad azt bizonyítja, hogy az egyéni szabadság legfőbb biztosítéka a független és színvonalas bíróságok működése.
Egy bólintásnak sokszor súlyos ára van, esetenként megváltoztatja az életet, de nem látja át ezt előre a gyanútlan barom. Egy vasárnap délután, amikor a legnehezebb, s így a mindegy szó a legkönnyebben kimondható, egy sokadszori felvetésre nekem is megmozdult sajnos a fejem. Az volt az állítás, hogy nem férünk itt már el semmiképp, s a közönyös biccentés azt látszott sugallni: igen. Hogy csináld. Nekem mindegy teljesen. Én megadom magam. Így lettem évekre faszomkám vagy szerkesztő úr helyett kedves építtető egyetlen másodperc alatt; tervek, nyugták, számlák, csekkek képében lett egyre tapinthatóbb a lidércnyomás.
Köztünk és a pokol vagy a mennyország között csupán az élet van, a legmulandóbb dolog a világon - írta Pascal, amire Schopenhauer kontrázott rá: "Az élet voltaképp nem is az élvezet kedvéért van, hanem hogy átessünk rajta és befejezzük." A New York-i tőzsde székhelyéül szolgáló és egyben a pénzügyi élet szimbólumaként megjelenő Wall Street "egyik végén víz van, a másikon pedig temető". Ezt pedig amerikai brókerek szokták mondani. Az utca az East Riveren található 13. dokktól indul, és mindössze fél kilométerrel nyugatabbra szinte nekifut a Trinity-templom piciny temetőjének.
A Népszava március 27-i számában kurtán összegeztem nézetemet az Írószövetségről. Mivel cikkemet azzal a hírrel indítottam, hogy néhányan egy új íróegyesületen törik a fejüket, írásomat némelyek közös megnyilatkozásnak értelmezték. Ezért elöljáróban megvallom, hogy cikkemben a saját nézeteim és temperamentumom kifejezésére törekedtem. Egy nem létező egyesület - melynek egyébként nem tartozom szervezői közé - nincs is abban a helyzetben, hogy megnyilatkozzon.
A repülőtéren ott álltak egymás mellett, két, nagyjából egyidős öregember Ká-Európából, meg innen a nappaliból, ha a hírek mennek a tévében, az elmúlt néhány évben ritka, hogy valamelyikük ne lenne benne. Két régi börtöntöltelék, különféle, a huszadik század második felében mifelénk divatos totalitarizmusok egykori áldozatai, akik végül is mind a ketten sokra vitték, mondhatni. És két nagyon vallásos ember. Még akkor is, ha történetesen nem ugyanabban az istenben hisznek. Alija Izetbegović bosnyák elnök és II. János Pál Szarajevóban.
A testület nem volt határozatképes, a küldöttek egy része kivonult: Simsa tajtékzott, Cser elégedett volt, az obstrukció is vélemény. Kökény miniszter szerint kell az önkormányozósdi - megismételte szellemi termékét, hogy ha megromlik egy házasság, attól még nem a házasság intézménye a rossz, erre nagyon büszke lehet -, a sajtótájékoztatóra mindenki összeszedte magát. Amúgy zárt ajtók mögött anyáztak.
90 éves volt. 1997-ben beszéltünk vele. Április elején múlt nyolc éve annak, hogy megszületett az első kelet-európai megállapodás a békés hatalomátadásról a kommunisták és a kommunisták ellenzéke között. A lengyel Kerekasztal sikerében múlhatatlan érdemeket szerzett az akkori lengyel államelnök, Wojciech Jaruzelski. Aki nem sokkal az első, 1989. júliusi, részben szabad választások után nyomtalanul eltűnt a lengyel politikából, és ma nyugdíjas államelnökként morzsolja napjait szűk irodájában az Aleje Jerozolimskién, egy baromi ronda varsói irodaház első emeletén. És ha a tábornok a rendszerváltás egyes eseményeit, fogalmazzunk így, furcsa megvilágításban látja is, az tény marad, hogy 1988-ban igazi választás előtt állt. A rendszerváltás nem csak úgy lett: az ő döntésén is múlt. Úgy, ahogy az 1981-es szükségállapot sem csak úgy lett. Azt bizony ő vezette be, és nem a Történelmi Szükségszerűség.
Asian Dub Foundation A Szilvási Folk Band hagyományos, gitáros-kannás dalai és techno-kísérletei, majd az Anima Sound System magyar népdub-tánczenéje után a második generációs bevándorlókból álló londoni Asian Dub Foundation 1997-be turbózott indiai hangokkal és ritmusokkal hozta lázba a Tilos Rádiót támogató party közönségét. (Interjú a zenekarral a MaNcs múlt heti számában.)Az Ezeregyéjszaka arabul Száznyolcvan év óta először jelentek meg cenzúrázatlanul és hiánytalanul az Ezeregyéjszaka meséi.
Az SZDSZ Ügyvivői Testületének hétfő reggeli ülésén Pető Iván lemondott pártelnöki és frakcióvezetői posztjáról. Aznap délután tartott sajtótájékoztatóján cáfolta azokat a feltevéseket, hogy döntését a Szokai-Tocsik-ügyben való SZDSZ-es érintettség, illetve pártjának a botránytól nem elválasztható népszerűségvesztése befolyásolta volna. Azt a megjegyzést is alaptalannak tartotta, hogy a személyével szembeni, a fentiek miatt kialakult belső elégedetlenség késztette e lépésre. A zsúfolásig telt teremben aligha hitt neki bárki is, hiszen magától értetődőnek tűnik, hogy Pető Iván elhatározásában szerepet játszottak az előbb említett okok.
Az egészségügyi adatok kezeléséről rendelkező törvénytervezet - amely most került a parlament elé - ellentétes az adatvédelmi törvény rendelkezéseivel, és alkotmányossági aggályok is felmerülnek, vélik a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű szervezetnél. Elfogadhatatlannak tartják, hogy a vélt állami érdek elsőbbséget élvezzen a személyes adatok védelmével szemben.
Bár úgy tűnik, hogy egy Tolna megyei drogfogás szálai a szigetszentmiklósi Speed diszkóig vezetnek - a szekszárdi dealer állítása szerint a parkolóban vásárolt kábítószert -, a diszkó üzemeltetői szerint a Speedben nem fogy több drog bármely másik, hasonló profilú magyarországi intézménynél.
Jó, hogy Olaszország végre kiemelt szerepet kap: egy ilyen méretű országnak egyszer végre be kell bizonyítania, hogy képes a válságok kezelésére anélkül, hogy Hollandia vagy Luxemburg szárnyai alá bújna. Ezt katonai szakértők állítják a Napkelte akció kapcsán. És közben szomorúan néznek.
Iráni ellenzékinek lenni nyugati emigrációban is életveszély: eddig hatvanan végezték nem ágyban, nem párnák között. De amit más esetekben egyetlen bíróság sem mert még kimondani Nyugaton, azt múlt csütörtökön megtette egy berlini. Ítélete szerint a legfelsőbb iráni vezetők rendelték el négy kurd ellenzéki meggyilkolását 1992-ben a berlini Mykonos étteremben.
Végleg over a game, vége a hosszú játszmának, bezárt a Fiatal Művészek Klubja. A "gettó, hol mindenkit ismerünk", nemzedékek sorának jelentett valamit, mindig mást, de mindig fontosat. Közben lepergett a 60-as évek konszolidációja, a 70-es évek neoavantgárdja, a 80-as évek new wave-je, eljött a 90-es évtized, hogy végképp eljelentéktelenítse a helyet, ami politikailag érdektelenné vált, minden más tekintetben meg egy lett a sok közül. Most mi elsztorizgatunk, de egyszer valakinek meg kellene rendesen írni ezt a 37 évet, az FMK történetét, az alapításáról szóló javaslattól kezdve, amire ráharapott a frissen zászlót bontott KISZ, egészen a földszinti görög étteremre dobott Molotov-koktélig, ami már tényleg olyan volt, mint rajtlövés visszaszámláláshoz.
Kié lehessen 830 darab magyar film forgalmazási joga - alapvetően ennek a kérdésnek sikerült a parlament kulturális bizottsága előtt összeugrasztania a filmszakma, illetve a kormányzat képviselőit önmagukkal és egymással. A vita többé-kevésbé nyilvános folydogálásának évei, majd mostani kirobbanása után a kormány májusban dönteni akar, punktum.
Ornette Coleman (1930) altszaxofonos és zeneszerző 1957-ben hozta össze azt a formációt, amellyel 1958-tól zenetörténeti jelentőségű felvételek sokaságát rögzítette. Később többször visszavonult, majd újjászervezte együtteseit, megtanult trombitálni és hegedülni, írt vonósnégyeseket és filmzenét. A hetvenes évek közepén a nevéhez köthető a nowave vagy a jazzpunk elindítása. Õ az utolsó masztodon a modern jazz hőskorából, aki itt van közöttünk. Nemrég jelent meg két új CD-je, és két régebbi felvételét is újra kiadták (Body Meta, Soapsuds, Soapsuds).
Hardcore-ikon, mellesleg költő, színész, moralista, kiadó. Zenekara, a Rollins Band hazánkba is többször betört, most új albummal állt ki: Come In And Burn.
Láttuk már a Filmszemle egyik fődíjas moziját (Csinibaba), most a másik következik, amelyik a rendezői díjat is elhozta. Janisch Attila Hosszú alkony című filmjét megjelenésünk napján kezdik játszani a pesti mozikban.
München 700 kilométer ide, tán Velence is, Párizs úgy ezerhárom lehet, Amszterdam megvan ezerhat is. És vannak a nonstop autóbuszos turista, bevásárló autóbuszos utak, mindenféle utazási irodák szerveznek ilyeneket. Este hatkor fölszállsz, pisi, kaki, videó, hűtőszekrény a buszon, nincs megállás harmadnap hajnalig, mire megérkezel, akkurát hulla vagy, egy halott ember, megveszed a kezed ügyébe eső első akciós oxigénsátrat, és irány haza: nonstop.
KIÁLLÍTÁS12 átmásolt regényMiroslav Mandic tárlataMiroslav Mandic szerb festő, filozófus, költő, szerzetes, koldus és csavargó l991-ben elhatározta, hogy tíz évig gyalogolni fog Európában. Mindennap húsz kilométert, azaz huszonhatezer lépést.
A pornográfia munkásainak régi dumája, hogy tevékenységükkel oldani szeretnék a gátlásokat és felszabadítani a bennünk rejlő egészséges nemi ösztönöket. Pedig csak pénzt akarnak, de sokat, legfeljebb még kiélni saját vágyaikat.
A hármas gyártási számú 9000-es számítógép vagyok. 1997. január 12-én kezdtem működni Illinois állam Urbana városában, a HAL gyárban. Róka koma gyorsabb, mint a rest eb. Répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó. Dave, itt vagy még?
