Az I. világháború utáni térkép egy békés, egyesített Európát képzelt el. A baráti nemzetek meglehetősen furcsa, körszelet alakú kantonokban éltek volna, Budapest és Szeged közé pedig pont befért Bukarest.
A közös zászlóból rögtön kétféle is van: kicsit bonyolultabb, mint az EU zászlaja, a koncepciója viszont könnyebben érthető.
| ||
(kattintásra nagyobb lesz a térkép)
A térképet Myko Clelland történész posztolta ki a Twitterre.
Az ukrán elnök a „szuverenitásvédelem” jelszavával tisztogatott volna azok között, akik rossz helyen szaglásztak. De hiába megengedő a korrupcióval szemben Trump, ha az EU sűrű fejcsóválással fogadta a törvényt, amit azóta visszavontak. A kárt így is nehéz felbecsülni.
Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet.
A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák.
Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak.
A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.
Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.
