A barlangászat szerelmesei a híres francia szpeleológus Marcel Loubens 1952. augusztus 14-i halálának emlékére nevezték ki a napot a sportág világnapjává.
| ||
A barlangászat nemcsak mint sportág, hanem mint kutatási tevékenység is sok kihívást tartogat. A barlangok felfedezésének vágyát sokan az emberiséggel egyidősnek tartják, de a barlangok tudományos megismerése csak a 17. században kezdődött. A technikai eszközök fejlődése a 19-20. századra tette lehetővé a kutatások ugrásszerű fejlődését, majd ezután szép lassan a turizmus is bekebelezte magának az izgalmas természeti képződmények sokszor egyáltalán nem veszélymentes látogatását.
A barlangászat így aztán két különálló ágra oszlik: a barlangkutatásra és az extrém sportnak számító barlangászatra. Utóbbira Magyarországon is több egyesület biztosít lehetőséget, de nem magányos hobbistáknak ajánlott: a barlangászat komoly erőfeszítést igénylő "csapartjáték". Az extrém kihívásokon, hódítás- és felfedezésvágyon túl a szpeleológia interdiszciplináris tudományág, amelynek feladata a különféle barlangok és képződményeinek leírása, vizsgálata, feltérképezése – mindehhez persze a geológiától a klímakutatáson keresztül tartozó ismeretek szükségesek.
Kevesebben jártak ott, mint a Holdon – Kik azok a barlangászok?
Az ezerméteres mélység meghódítása a nyolcezres magasságáéhoz hasonlítható - tartják a barlangászok, ám, ellentétben a hegymászókkal, alig tudunk valamit róluk. Kik ők, és mit csinálnak a föld alatti járatokban? Mire jó ez az egész? Kétféle barlangász van. Az egyik sportol és túrázik, leereszkedik egy ismert barlangba, körbejárja, ahogyan más az erdőt.
A világnapot ihlető Loubens épp ilyen kutató volt, fő felfedezéseit a negyvenes évektől kezdve érte el. 1947-ben meghódította Franciaország legmélyebb függőleges aknabarlangját: ez 446 méter ereszkedést jelentett. A veszélyek és sérülések nem tántorították el, ám 31 éves korában halálos baleset érte a franciaországi Pierre-Saint-Martin barlangban. A kutatót nemcsak a barlangászat mártírjának, de úttörőjének is tekintik, mivel az aknabarlangok (zsombolyok) szakértőjeként ő dolgozta ki a mély kürtőkbe való leereszkedés technikáját.
A magyar barlangászok legutóbbi nagy eredménye épp tavaly nyáron született: négy magyar barlangász – Ambrus Gergely, ifjabb Adamkó Péter, Jager Attila és Tóth Attila – vett részt a Grúziában található Voronya-barlang feltárását célzó nemzetközi expedícióban. A csapatnak át
kellett úszni az 1440 méter mélységben található víz alatti járaton is, hogy végül elérjék a Föld legmélyebb szárazföldi pontját – mínusz 2130 méteren.
