Konferencia a tiltás ellen: Kendert a lufikba

szerző
Sajó András
publikálva
2003/12. (03. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Rövid időn belül másodszor rendeztek az Európai Parlament (EP) brüsszeli épületében olyan drogpolitikai rendezvényt, amelyen az aktivisták és a szakértők a kábítószerek legalizálásával és a prohibíció eltörlésével kapcsolatos gondolataikat fogalmazták meg.

Rövid időn belül másodszor rendeztek az Európai Parlament (EP) brüsszeli épületében olyan drogpolitikai rendezvényt, amelyen az aktivisták és a szakértők a kábítószerek legalizálásával és a prohibíció eltörlésével kapcsolatos gondolataikat fogalmazták meg.Először tavaly októberben a Nemzetközi Antiprohibicionista Liga (LIA) és az olasz eredetű, jelenleg néhány európai parlamenti képviselővel rendelkező Transznacionális Radikális Párt (TRP) szervezésében lehetett valóban új utakat kereső szakembereket hallani az EP épületében. Az októberi és a 2003. március elején megtartott konferenciának közös célja volt, hogy szót emeljenek az ENSZ kábítószerügyi egyezményeinek megváltoztatása érdekében. Április közepén ugyanis Bécsben üléseznek az ENSZ drogügyekkel foglalkozó szervezetei. A Kábítószerügyi Bizottság (Commission on Narcotic Drugs, CND) idei ülése a szokásosnál nagyobb figyelmet érdemel. Az egyes országok megszokott szakértőin kívül ugyanis 2003-ban minden ország miniszteri szinten is képviselteti magát. Az ok, amiért a CND idei találkozójára magas rangú politikusok is hivatalosak, az ENSZ 1998-ban elfogadott "drogellenes tervének" félideje, a stratégia ugyanis 2008-ra irányozta elő a kábítószer-fogyasztás jelentős világméretű csökkentését. A tízből öt év eltelt, itt az idő hát az alapos elemzésre. A terv hosszú távú célja nem meglepő, de annál kevésbé vehető komolyan:

a drogmentes világ

Ehhez képest napjainkra semmivel sem sikerült közelebb kerülni ehhez a célhoz, mint korábban. Az ENSZ becslése szerint egyébként minden másodpercben mintegy 16 ezer dollár bevétel realizálódik az illegális drogkereskedelemből, és az összeg 99 százaléka nemzetközi szervezett bűnözői csoportok kezében landol.

Ha a drogügyi aktivisták a világméretű prohibíció eltörlése érdekében hallatják a hangjukat, az önmagában még nem szenzáció. Az itt tárgyalt megmozdulásokkal kapcsolatban azonban két momentum mindenképpen figyelemre méltó. Egyrészt nem lehet szó nélkül hagyni, hogy az EP otthont ad antiprohibicionista megmozdulásoknak. Az októberi, TRP által szervezett konferencia esetében ez nem is volt olyan meglepő, hiszen ott tulajdonképpen a parlamenti képviselők által szervezett gyűlést tartottak. A március elején rendezett "public hearing"-et azonban nem politikai erők, hanem civil szervezetek hozták tető alá. Az Európai Civil Szervezeti Tanács a Drogpolitikáról (ENCOD) és a Civil Szervezetek Nemzetközi Koalíciója (ICN) elnevezésű, valóban alulról építkező civil drogpolitikai mozgalmak elkötelezett hívei az ártalomcsökkentő drogpolitikának, és kíméletlen kritikusai a totális prohibíciónak. Tagadhatatlan, hogy komoly jelentőséggel bír, ha ezek a szervezetek konferenciát tarthatnak az EP épületében. (Vajon mikor kerülhet sor hasonlóra a magyar Parlamentben?)

Talán az előzőnél is fontosabb érv amellett, hogy a formálódó nemzetközi kábítószer-ellenes egyezmények elleni tiltakozást az illetékesek komolyan vegyék, hogy most figyelhető meg először nemzetközi ellenállás a szerződések és általában az ENSZ prohibíciót támogató drogpolitikája ellen. Kevéssé valószínű, hogy ez a tiltakozás azt fogja eredményezni, hogy az ENSZ főtitkára májusban bejelenti a prohibíció végét, de mindenképpen fontos, hogy valamilyen ellenállás mutatkozik végre a nemzetközi prohibíció alapjait adó szerződések ellen.

De mi váltja ki az ENSZ-egyezmények kritikáját? Az ICN és az ENCOD álláspontja alapján a három - az 1961-es, az 1971-es és az 1988-as - egyezmény akadályozza az aláíró tagállamokat a nemzeti drogpolitikák alakításában. Az érvelés szerint bár jó néhány ország arra a következtetésre jutott az elmúlt években-évtizedekben, hogy a nulla tolerancia és a prohibíció nemcsak hogy nem működik, hanem sokszor

nagyságrendekkel több kárt okoz

a droghasználóknak és a többségi társadalomnak, mint maguk az illegális szerek, a hivatkozott egyezmények megakadályozzák a nemzeti drogjogszabályok valódi liberalizációját. A cél a ´61-es és a ´71-es szerződés tekintetében a módosítás lenne, míg az 1988-ast a prohibíció ellen harcolók szerint vagy alapjaiban kellene megváltoztatni, vagy vissza kellene vonni. Az előbbiek módosítására elsősorban a szerződésekben használt klasszifikáció miatt lenne szükség - hogy mást ne mondjunk, a jelenlegi osztályozás szerint a marihuána a heroinnal van azonos kategóriában. Az igazi problémát azonban az 1988-as egyezménynek az a pontja jelenti, amely először mondta ki - kötelezvén ezzel az aláíró államokat tiltó jogszabályaik fenntartására -, hogy a tagállamok kötelezik magukat arra, hogy a tiltott drogokkal kapcsolatban belső jogukba illesztett bűncselekménynek tekintik a csekély mennyiségű drog saját célra való megszerzését és tartását is. Ez az a szakasz, ami miatt a prohibíció valóban meghatározó jelentőséghez jut az ENSZ drogpolitikájában. Mivel ezt az egyezményt - és természetesen az idézett szakaszt - a világ szinte minden országa aláírta, a liberalizáció vagy részleges legalizáció útját választó országok kénytelenek a legkülönfélébb trükkökkel élni drogjogszabályaik enyhítése esetén.

A brüsszeli antiprohibicionista találkozó március 3-án egy, a főváros forgalmas terén rendezett demonstrációval vette kezdetét. A széles tömegeket nem, inkább csak a meg-megálló érdeklődőket vonzó rendezvény fő attrakciója

5-600, kendermaggal

töltött lufi égbe eresztése volt, amelyeken cédula hirdette, hogy a "töltelék" egy hivatalos engedéllyel rendelkező ipari kendertermesztőtől származik. Az ötlet szép: képzeljük el, amint a messzire jutó EU-csillagos lufi leszáll valahol Európában, és az azt megtaláló követi a mellékelt használati utasítást, elülteti a magokat, s ezzel hozzájárul az ipari kender újbóli széles elterjesztéséhez. (Hasonló akcióra egyébként a CND áprilisi ülése helyszínén is készülnek tüntetők: akkor a tervek szerint Bécsből több ezer kendermaggal töltött lufit úsztatnak majd le a Dunán.)

A Kelet-Európában megszokott sémákhoz szokva meglepőnek tűnt, hogy a konferencián a legkülönfélébb korú és politikai beállítottságú szakértők gyűltek össze. De hát a drogháború elleni fellépés nem tegnap kezdődött Nyugat-Európában, így ott teljesen megszokott, hogy tisztességben megőszült diplomaták, nemzetközi hírű professzorok, aktív és volt politikusok emelik fel a hangjukat. A prohibícióellenes harc egyik meghatározó alakja, Jan Van der Tas, Hollandia korábbi német nagykövete (akinek jó néhány év állt rendelkezésére ahhoz, hogy megtanulja: miként kell megvédeni a holland drogpolitikát a külföldi ellenállással szemben) mellett felszólalt a találkozón egyebek mellett Chris Davies angol EP-képviselő és Franco Corleone, a korábbi olasz igazságügy-miniszter-helyettes. A kelet-közép-európai "jobboldal szigorít - baloldal enyhít" drogpolitikai csiki-csukiból kitekintve talán legmeghökkentőbbnek Lord Benjamin Mancroftnak, a lordok háza tagjának legalizáció-párti antiprohibicionista beszéde volt, nem utolsósorban annak fényében, hogy ő maga a Konzervatív Párt felsőházi képviselője.

Hogy az ilyen meghallgatások, konferenciák hatása mikor lesz érezhető, nem tudni. Bizonyos azonban, hogy a CND és az ENSZ áprilisban először érezhet komoly szándékot a tagállamok felől drogpolitikájának megváltoztatására. Meglátjuk, hogy mi jön április után, feltéve, ha a találkozókat valóban megtartják.

Dénes Balázs

Társaság a Szabadságjogokért

Véres drogharc

Miközben Európában - ha csak civil szinten is - egyre inkább megfogalmazódik az igény a világméretű prohibíció alternatívájára, Délkelet-Ázsiában új front és egyben új fejezet nyílt a drogháborúban. Thaiföldön Thaksin Shinawatra miniszterelnök február 1-jétől totális harcot hirdetett a kábítószer-kereskedelem ellen. Az ázsiai országban a methamfetamin fogyasztása okozza a legtöbb gondot: egyes becslések szerint az elmúlt években a lakosság 5 százaléka vált függővé ettől a szertől. Az újdonság nem az, hogy a thai kormány felvette a harcot az illegális kereskedelem ellen, hanem a feltételezett dílerek elleni fellépés módja: néhány hét alatt több mint 1400 embert lőttek agyon. Hogy kik, arról megoszlanak a vélemények: a kormány szerint mindössze 30-40 esetben lehetett szó rendőri önvédelem miatti fegyverhasználatról, a többi esetben a rivális drogbandák háborúja állhat a háttérben. Drogpolitikával foglalkozó helyi és nemzetközi szakértők, valamint emberijog-védő csoportok azonban határozottan állítják: a rendőrség civil ruhába öltözött alakulatai állnak a kivégzésszerűen végrehajtott gyilkosságok mögött. Annyi bizonyos, hogy a hatóságok több tízezer nevet tartalmazó feketelistát állítottak össze, a belügyminiszter és a miniszterelnök pedig súlyos büntetésekkel fenyegeti azokat a rendőri egységeket, amelyek nem tartóztatnak le elég drogkereskedőt. Valószínűleg nehéz lesz bizonyítani, hogy a rendőrség lövi halomra a drogkereskedelem gyanújába keveredetteket, de a kormány álláspontjáról sokat elmond, hogy Thaksin miniszterelnök a múlt héten értetlenségét fejezte ki amiatt, hogy a nemzetközi és a hazai közvélemény "nem a fiatalok jövője, hanem néhány halott drogkereskedő miatt aggódik". A thaiföldi eseményekre reagálva az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának vezetője "mély aggodalmát fejezte ki, és felhívta a helyi hatóságok figyelmét a gyanúsítottak elleni fegyverhasználat szigorú nemzetközi szabályainak betartására". A miniszterelnök a külföldi tiltakozásra reagálva kijelentette: "Bármi áron végigvisszük, amit elkezdtünk."

szerző
Sajó András
publikálva
2003/12. (03. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...