Békásmegyer-Ófalu, eső után. A városszéli domboldalban kora este harapni lehet a levegőt, a madarak nagyon élnek, a pazar kilátásba csak a lakótelep rondít bele. A jómódú, olyan agglomerációsan falusias környék egyik mellékutcájában szokványos családi ház, mellette átlagos telek. Négy-öt fiatal érkezik, kiugranak a városi göncökből és melegítőben eliramodnak a lejtős kertbe, a kamrából gereblyét, metszőollót, kapát kerítenek; munka közben beszélgetnek is. Nem itt laknak, nem is rokonok vagy bérmunkások - Budapest első közösségi kertjének gondozói, és itt most már minden egy kicsit az övék is. Az ingatlan tulajdonosa Horváth Béla orvos, de az ezernégyszáz négyzetméteres földdarabot tavasztól heti négyszer a baráti társaság gondozza. A Földkelte névre hallgató informális szerveződés egy globalizációkritikus nemzetközi mozgalom, a Reclaim The Fields! (Vissza a földet! vagy Vissza a földekre!) magyar ága. A tagok tavaly, egy külföldi táborozás után határozták el, hogy szabad földet keresnek a város határain belül. Az esti kocogásból érkező Horváth elárulja, miért engedett be a családi birtokra vadidegeneket. "Parlagon hevert, nem is volt időnk vele foglalkozni. Kár érte, gondoltam. Olvastam a kezdeményezésről, és megkerestem őket. Szimpatikusak voltunk egymásnak, megállapodtunk. Mindenkinek jobb így." A nemsokára elkészülő békásmegyeri közösségi kertet bizonyos napokon a "nagyközönség" is látogathatja, a csoporthoz a foldkelte.wordpress.com blogon keresztül bárki csatlakozhat, aki egyetért a törekvésekkel és kiveszi a részét a munkából.
A kertben nincsenek külön parcellák, minden rög és szerszám közös. A Reclaim The Fields! két éve, a malmői Európai Társadalmi Fórum - a kontinens globkrit mozgalmainak éves találkozója - után jött létre. "Fiatal földművelőkből, földművesekből és egyelőre föld nélküli, jövőbeli földművelőkből álló csoport vagyunk, olyan emberek, akik vissza akarják szerezni az ellenőrzést az élelmiszer-termelés felett. Támogatjuk és ösztönözzük az embereket, hogy maradjanak a földeken és térjenek vissza a földhöz. Támogatjuk az élelmiszer-önrendelkezést és a paraszti gazdálkodást, különösen a fiatalok és a városlakók körében. Olyan alternatívákat kívánunk életre hívni a kapitalizmussal szemben, amelyek együttműködő, közösségi, autonóm, valós szükségleteket kielégítő, kisléptékű termelésen és kezdeményezéseken alapulnak" - deklarálja már magyarul is a mozgalom honlapja (www.reclaimthefields.org). "A hazai csoportok még nem ennyire politikusak.
Kísérletezünk, kiutakat keresünk
a pazarlásból és a környezetszenynyezésből. A gazdasági és ökológiai válságra az egyik lehetséges válasz szerintünk a közösségi gazdálkodás. A kert lehetőséget ad, hogy egészséges élelmiszert termeljünk magunknak, hogy közösséget hozzunk létre és fontos problémákról beszélgessünk" - teszi hozzá Fülöp Ádám, miközben gyümölcsfák és tavasszal elültetett zöldségfélék ágyásai között sétálunk. Nem ez az első alkalom, hogy városi emberek kapát-kaszát ragadva próbálják megváltoztatni a fennálló gazdasági-társadalmi viszonyokat. A 68-as generáció egy része lényegében így vívta utóvédharcát, amikor elveit a szántóföldeken kísérelték meg a gyakorlatba átültetni. A városi megmozdulások lecsengésével vidékre távozók mezőgazdasági kommunákat hoztak létre Svájcban, Franciaországban, Németországban. Az önellátó, a természettel harmonikus viszonyt ápoló csoportok közül több ma is él és virul - a Földkelte egyik példaképe a Provence-ban majd negyven éve életre hívott Longo mai (www.longomaiprovence.com), az újabbak közül sokra becsülik a délfrancia hegyekben található Cravirolát is (www.cravirola.com). Ádámék nem pont ilyen kommunákban gondolkodnak, de a közösségépítésre nagy hangsúlyt fektetnek. Azt szeretnék, ha a békásmegyeri kert élettel telne meg: sokan használnák a közösségi alkotó teret, rendszeresek lennének a kulturális és egyéb programok. A gyerekeket többek között kerti biológiaóra és diafilmek várják, vetíteni a kerítés melletti falfelületre fognak. Júliusra országos találkozót szerveznek a Bakonyban a hasonlóan gondolkodó baráti társaságok, illetve zöld-, fogyasztóvédő és gazdaszervezetek számára. Béla - tekintettel a szomszédokra - óvatosságra int: a halk zene, a gitár szerinte simán belefér, a dobnak már nem annyira örülnének. Az együttműködés feltételeiről sokat beszélgettek, a Földkelte és a tulajdonos végül írásbeli megállapodást is kötnek, de ezt gépelt gentlemen's agreementnek, és nem jogi értelemben vett szerződésnek tekintik.
Vacsoraidő tájékán mi az itt termő harmincféle zöldség és gyümölcs elosztására vagyunk kíváncsiak. A békásmegyeri kibucban ezt a józan belátásra bízzák, mindenki annyit vesz el a közösből, amenynyit akar. Ádám becslése szerint csak paradicsomból egy jó negyed tonnát fognak szüretelni. A jelek szerint a közösségi kertek nép-élelmezésügyi szempontból sem elhanyagolható jelentőségűek: hazai viszonyok között egy száz négyzetméteres földdarab állítólag egy négytagú család egész évi zöldségigényét fedezheti. A legnagyobb költség az öntözés, amit az esővíz összegyűjtésével akarnak megoldani, a komposztdombok is apasztják a kiadásokat. A kert végében Detti, a tanítónő egy gyengélkedő barackfáról szedegeti a beteg leveleket. Ötévesen már a nagyszülők kertjét abajgatta, de a legtöbb dolgot újra kellett tanulnia. A csoport jó része lelkes városi amatőr: van közöttük közgazdász, könyvelő, de persze szakember is. A kertész végzettségű Zsolt sokáig nem gyakorolta a szakmát, most nagy élvezettel rázkódik vissza a gyomlálásba. "Hihetetlenül megnyugtat és rendbe tesz ez a munka." Ádám főleg a könyvekből ismeri a termesztési módszereket, de nemrég elvégzett egy biogazda-tanfolyamot.
A békási kert természetesen "öko", ahol az egyik legnagyobb kihívás a vegyszerek nélküli védekezés a kártevők ellen. Ádám lelkesen magyaráz a biológiai hadviselés fortélyairól. Ha olvasóink konyhakertjébe netán mindent felzabáló meztelencsiga-hordák törnek be, nem kell, hogy rögtön permetezőhöz nyúljanak; a kegyes és biológiailag is ártalmatlan halált egy tálkába kitett sör biztosítja. Zsolt jó gazdaként már a jövőbe tekint. "Nagy lehetőség van ebben. Százával hevernek az ilyen telkek mindenfelé, de a fiataloknak nincs ideje, az időseknek meg ereje, hogy megműveljék. Csak az kell, hogy az emberek ráharapjanak az ötletre."
Még nem tudni, mi lesz a sorsa
a belvárosba szánt első közösségi kertnek, a civilek által két hete szervezett lakossági fórum ugyanis botrányba fulladt. A Klauzál tér és a Dob utca találkozásánál található tömb belső udvara egy önkormányzati tulajdonú hatalmas közparkot rejt, amihez jelenleg csak a lakóknak van hozzáférése. Ezt szeretné átalakítani és 7kert néven, június végén a nagyközönségnek is megnyitni az erzsébetvárosi közterületek megújítására létrehozott Böske-csoport a Kortárs Építészeti Központtal (KÉK, www.kek.org.hu). A részben gondozott, részben elhanyagolt, több mint tízezer négyzetméteres területen az idei szezonban már aligha lehetne zöldséget ültetni, de a lelkes civilek szponzori és pályázati segítséggel a Múzeumok Éjszakájára nagyjából átalakítanák a terepet, és ígéretük szerint megőriznék a park értékeit. A tervezők a 7kertnek az új konyha- és fűszerkerten kívül is számos közösségi funkciót szántak; lenne itt pihenő, grillező, filmvetítés és képzőművészeti kiállítóhely. A fórum hangulatából ítélve talán jobb, hogy ezek ismertetésére nem volt lehetőség; a dühöngő lakók elsősorban a nyugalmat féltették, de azt sem igen értették, milyen jogcímen akarnak kívülről emberek a park kapcsán ötletekkel előállni. A leghangosabban mégis azt sérelmezték, hogy akkor hívták őket egyeztetni, amikor a VII. kerületi önkormányzat és a civilek már megszövegeztek egy együttműködési megállapodást. "Testületi felhatalmazás nélkül" - kiabálta egy idős önkormányzati képviselő, a csoporttal ugyanis csak az alpolgármester tárgyalt. Az időzítés valóban nem volt túl szerencsés, főleg, hogy a kísérletinek szánt projekt egyik fő célkitűzése épp a közösségépítés - miként ezt még a lakossági fórum előtt a Narancsnak az egyik ötletgazda, Rosta Gábor kifejtette.
A háromórás vérzivatarban az építész Finta Sándornak (KÉK) kellett helytállnia, akivel a kezdeményezés ellenlábasai reális és irreális félelmeiket gyakran minősíthetetlen hangnemben osztották meg. A megjelent harminc-negyven lakó között voltak szolidan szkeptikusok és érdeklődők is, de hangjukat a helyszínen szerveződött kemény mag elnyomta. "Folytatjuk tovább" - mondta az ülés után Finta, aki meg akarja ismertetni valamennyi lakóval a kezdeményezést, és kiszélesítené "a társadalmi párbeszédet a közterület-használat különböző formáiról". A belváros első, kerítéssel védett közösségi kertje a békásmegyerihez hasonlóan csak a hét bizonyos napján lenne nyitva a látogatók számára. Különbség viszont, hogy a kert alapszabályához aláírásukkal csatlakozó, kulccsal rendelkező tagok saját, és nem közös parcellákat művelnének. A felmerülő költségeket szerény éves tagdíjjal fedeznék, a termést a városi kis kertészek azonban
nem értékesíthetnék
Finta szerint fákat nem vágnának ki, vagyis a park jelleg megmaradna. Ha végül nem sikerül a lakókat maguk mellé állítani, előbb-utóbb a kezdeményezők akkor is találnak helyszínt ötletük megvalósításához. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem diákjaival közösen készített felmérés szerint Budapesten csak a Hungária körúton belül 100 hektár olyan önkormányzati vagy magánterület létezik, amit semmire sem használnak - a kérdés csak az, mennyi belátás van az ingatlanok tulajdonosaiban. "Ebből a városból két dolog hiányzik: a zöld meg a közösségek" - szögezte le Rosta, aki tavaly A városi tanya - szemléletváltás a válság idején címmel könyvet is megjelentetett a témában. (részletek a dolgozatból: www.avarositanya.hu).
A közösségi kertek virágkorukat élik tőlünk nyugatra, csak az USA-ban tizennyolcezret találunk. Manapság sokféle helyszínen, céllal és módon művelik, a jelenséget eredetileg a szükség hívta életre. Az első és második világháború idején a krónikus élelmiszerhiány miatt először a brit városokban kezdtek bizonyos parkokat és magántelkeket az emberek együtt művelni; a Szovjetunió széthullásakor magára maradt Kubában Havanna környékén szaporodtak gomba módra az új típusú konyhakertek. A városi udvarok, parkolók és foghíjtelkek helyén megkapaszkodó veteményesek, fűszerkertek és virágágyások azóta elsősorban a nagyvárosi sivárság enyhítését szolgálják, ami Rosta szerint az adott környéken az ingatlanok értékének emelkedését, a bűnözés csökkenését és a közösségi élet fellendülését hozza magával. "Különösen fontosak lehetnek az ilyen kertek a mostani válságok idején. Mindannyian válaszokat keresünk, az egyik lehetséges út az önellátásra törekvő, alulról szerveződő, önigazgató emberek csoportjainak megjelenése". Emellett másodlagosnak tartja, hogy a városi tanyákon termelt élelmiszer versenyképes-e a nagyüzemi mezőgazdaság áraival. Az is kérdéses, lehet-e a körúton belül egészséges paradicsomot, hagymát, karalábét, paprikát, répát termelni. A pesti talaj meglehetősen szennyezett, a földet egész biztosan a városon túlról kell hozni, s a légszennyezés hatásáról is megoszlanak a vélemények. "Az ólom veszélyes, de ezt már kivonták az üzemanyagokból. A többit le lehet mosni vízzel is" - állítja Rosta. Lenkei Péter, a Levegő Munkacsoporttól viszont óvatosságra int. "Bizonyos növények belsejébe eljut a szálló por és ezzel az aromás szénhidrogének. Leveles zöldséget nem ültetnék a városban, de uborkát, paradicsomot talán igen. Az új autópálya-törvény szerint egy bizonyos sávot ki kell sajátítani az út mellett, ahol nem folytatható mezőgazdasági tevékenység."
