Kezdetben volt az MP3 mint lehetőség. A német Fraunhofer Institut által még 1991-ben megalkotott tömörítési eljárás célja az volt, hogy ne rontsa érezhetően a hanganyag minőségét, ugyanakkor tegye lehetővé a hatékony adatátvitelt - ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy míg egy ötperces felvételnek a hagyományos CD-lemezen körülbelül 50 megabájtnyi helyre van szüksége, MP3-ban ugyanez csak 5 megabájtot foglal el, egy CD-ROM-ra így akár 10-12 album anyaga is bezsúfolható észrevehető minőségromlás nélkül. Mivel a hagyományos CD semmiféle másolásvédelemmel nem rendelkezik, fel sem kellett törni: az interneten több tucat ripper program hozzáférhető, amelyekkel MP3 adatállományokba konvertálhatjuk az audio-CD-k hanganyagát. A merevlemezre mentett zenéket korábban leginkább írható CD-re másolva csereberélték a felhasználók, az elmúlt két év során viszont a tömeges igényt felismerve, egy egész sor olyan internetes cég alakult, amelyek az MP3 fájlok online csereberéjét hivatottak megkönnyíteni.
A lemezipar először az
MP3-walkman
piacra dobására reagált: az első ilyen célszerszám, a Diamond Riója függetlenítette a számítógéptől, és ezzel gyakorlatilag mindenki számára elérhetővé tette a tömörített zenét. A gyártó ellen indított pert az amerikai hanglemezgyártók szövetsége, a RIAA (Recording Industry Association of America) rövid úton elbukta: a bíróság megállapította, hogy az MP3-lejátszó jogi szempontból nem különbözik a kazettás magnótól és a CD-írótól, így betiltására nincs mód (lásd: Bitzene, MaNcs, 1999/8). Második körben a kiadók az MP3-portáloknak mentek neki, kicsit több sikerrel. A tömörített zenével foglalkozó internetkiadványok letöltési, keresési lehetőségekkel és más szolgáltatásokkal könnyítik meg a fülbarát felhasználók életét, a valóságos cégek által jegyzett
virtuális portálok
azonban nem ajánlhatnak fel letöltésre jogvédett zenét. A legnépszerűbb online zenei portál, az MP3.com itt kiskaput talált: az audiofelvételek szerzői jogairól rendelkező amerikai törvény szerint a lemez megvásárlója készíthet nem kereskedelmi célú másolatot.
A MyMP3.com szolgáltatás lényege az, hogy a CD-tulajdonosok az MP3.com szerverére menthetik az audio-CD-ről készült MP3-másolatot, és így azt bárhonnan meghallgathatják. A felhasználók persze elsősorban szintén fájlcsereberére használják a hatalmas adatbázist, amelyben néhány hónap alatt közel nyolcvanezer album hanganyaga gyűlt fel. Az öt nagy zenekiadót (Universal, Sony, BMG, Warner, EMI) tömörítő RIAA ismét perre ment, négy kiadóval azonban az MP3.com összesen 150 millió dolláros kártérítés kipengetésével peren kívüli megállapodásra jutott. Csak a Universal kötötte az ebet a karóhoz, és végül nyert: néhány hónapos jogi csűrés-csavarás után a szövetségi bíróság a múlt héten úgy ítélkezett, hogy az MP3.com szándékosan megsértette a Universal szerzői jogait, és albumonként 25 ezer dolláros bírságot szabott ki. Az MP3.com becslése szerint mintegy 4700 Universal-lemez került be a MyMP3.com adatbázisába, amelyekért összesen várhatóan
118 millió dollár büntetést
kell fizetnie, a Universal számításai alapján azonban 10 ezer jogsértés történt, ami már 250 milliós bírságot jelenthet. Az MP3.com ennek ellenére újraindítja a MyMP3.com szolgáltatást a következő hetekben, a Universal ügyében pedig az amerikai legfelsőbb bírósághoz fellebbez.
Az MP3-cserebere legújabb fejleménye azoknak a kimondottan erre szakosodott szoftvereknek a megjelenése a neten, amelyek nem egy központi szerveren teszik hozzáférhetővé a tömörített zenét, hanem lehetőséget biztosítanak arra, hogy a felhasználók egymás számítógépeiről szippantsák le a felvételeket. A tizenkilenc éves Shawn Fanning által tavaly készített
Napster
például rövid idő alatt akkora népszerűségre tett szert, hogy maguk a zenészek is ringbe szálltak: a RIAA mellett többek között a Metallica és Dr. Dre intéztek kirohanásokat, és indítottak pereket a szoftvert fejlesztő garázscég és a használatát lehetővé tévő amerikai egyetemek ellen. A Napster zenei közösség decentralizált rendszerében nyár elején már közel félmillió felvétel férhető hozzá, július 26-án viszont egy San Franciscó-i szövetségi bíróság három napot ad a cégnek, hogy felszámolja a hálózatot. A döntés hatására a Napster weboldala bekerült a negyven legnézettebb nethely közé, a fellebbviteli bíróság pedig a kitűzött határidő előtt felfüggesztette az elsőfokú döntést, így a Napster lapzártánkkor még működik.
Nem elképzelhetetlen, hogy a Napstert végül sikerül betiltani, de mivel egy Napster-szerű program megírásához nincs szükség igazából semmire, a rendszer sikere láttán Napster-klónok árasztották el a netet. Gnutella, Wrapster, Macster, Aimster, és ezek mögött a szoftverek mögött
már cég sincs,
amit perelni lehetne: az interneten keresztül kooperáló névtelen programozók írják és publikálják a kódot a szabadszoftver-mozgalom játékszabályai szerint. A Gnutellával és a Wrapsterrel ráadásul már nemcsak MP3-at, hanem képeket és videofájlokat is lehet csereberélni, a Freenet projekt pedig, a fájlmegosztást titkosító algoritmusokkal kombinálva, olyan hálózatot hozott létre, amelyben semmi nyoma nem marad, ki mikor mit és hova másolt.
Ezen a ponton a jog már nem segít a lemeziparon: kénytelenek lesznek technológiai megoldásokat keresni. Erre utal az a múlt heti hír, hogy a biztonságos online zene (Secure Digital Music Initiative, SDMI) projektben részt vevő
multik pályázatot írtak ki
az interneten a jövő biztonságos zeneterjesztési szabványának feltörésére. Tízezer dollárt ajánlottak fel annak, akinek sikerül kitörölnie a digitális vízjelet az SDMI-technológiákkal kódolt dalokból - mintegy tucatnyi másolásvédelmi technológiát tesznek közszemlére, szabvány abból lesz, amelyik túléli a töréspróbát.
A jelek szerint tehát a lemezipar nem szeretné még egyszer elkövetni ugyanazt a hibát, amit a filmipar alaposan megszívott a digitális videolemezzel: a DVD-videó bombabiztosnak hitt másolásvédelmét ugyanis seperc alatt feltörte egy norvég gimnazista, a DeCSS nevű DVD-másoló program pedig néhány óra alatt elterjedt a neten. A RIAA mozgóképes megfelelője, a nagy hollywoodi stúdiók érdekeit képviselő MPAA (Motion Picture Association of America) most a programot publikáló weboldalak tulajdonosait pereli, és első fokon sikerült betiltatnia a programot, melynek forráskódja a döntés hatására azóta pólón és megzenésítve is megjelent. A DeCSS ügye is a legfelsőbb bíróság elé kerül, de a per végeredménye ma már itt sem számít: a DVD-lemez másolható, sőt egy francia szoftvermágus által készített újabb programnak, a neten hozzáférhető DivX-nek köszönhetően tartalma CD-lemeznyi méretűre tömöríthető jelentős minőségromlás nélkül - még teljes képernyős megjelenítésnél is élvezhetőbb, mint egy VHS-kópia.
Az internet adatátviteli kapacitásának rohamos bővülésével, a nagy sávszélességű hozzáférés (tévékábel, ISDN, ADSL) terjedésével pedig néhány száz megabájt átvitele már nem jelent problémát, a 650 megabájtosra zsugorított Mátrix például már lazán csereberélhető, sőt valós időben lejátszható a neten keresztül. Tehát az MP3-sztori elkezdődött a filmiparban is.
Bodoky Tamás
MP3 helyett Ogg Vorbis
Képvadászok
A kasseli Cobion szoftvercég, három matematikushallgató 1997-ben alapított vállalkozása saját fejlesztésű képfelismerő technológiája segítségével szerzői jogsértések és kalóztermékek gyártói után nyomoz a neten: a cég 500 szervere naponta 50 millió képet analizál, elsősorban hamisított márka- és cégjelzések után nyomozva. A szoftver képes a hasonló szimbólumok felismerésére is: a Vöröskereszt megbízásából eltűnt gyerekek fényképét keresik, a német kormány megbízásából pedig néhány óra alatt ötvenezer horogkeresztet szűrtek ki a weben.
