Tizennyolc veszélyeztetett cápa- és rájafaj, köztük a leggyorsabb cápa, a röviduszonyú makócápa védelem alá helyezését szavazták meg a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló washingtoni egyezmény (CITES) kiterjesztéséről Genfben zajló tanácskozáson vasárnap.
A jövőben védeni kívánt fajok közé tartozik a röviduszonyú makócápán kívül a hosszúuszonyú makócápa, valamint több ékfejű- és hegedűrájaféle. Felvételük az egyezmény 2. számú mellékletébe azt jelenti, hogy az aláíró országok csak akkor foghatják ki őket a tengerből, ha bizonyítani tudják, hogy kereskedelmi célú halászatuk nem veszélyezteti a fennmaradásukat.
Az indítványt heves viták után, de a szükséges kétharmados többséggel fogadták el a tanácskozáson részt vevő delegációk. A makócápák védelem alá helyezése ellen szavazott többek közt az Egyesült Államok, Kína, Japán és Új-Zéland, melyek szerint nincs elegendő tudományos bizonyíték arra, hogy a védeni akart fajok fennmaradása veszélyben lenne. Az Európai Unió állásfoglalása szerint a cápákra a halászat jelenti a fő fenyegetést.
A védett státusz életbe lépéséhez szükséges még, hogy az augusztus 28-i plenáris ülés is megszavazza az előzetesen elfogadott indítványokat. A védelmi előírásokat megszegő országokat szankciókkal sújthatja a CITES.
A négyméteresre is megnövő makócápa rendszerint járulékos zsákmányként kerül a halászhajók hálóiba, a piacon azonban jól eladható, mert uszonyuk Ázsiában ínyencfalatnak számít. A Földközi-tengerből már gyakorlatilag kihaltak a makócápák, és más tengereken is jelentősen megcsappant az állományuk. A cápákkal az a probléma, hogy nagyon lassan szaporodnak, egy nőstény csak 18 éves korára válik ivaréretté.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) egy márciusi jelentése szerint a legutóbb vizsgált 58 rája- és cápafaj közül 17-et fenyegeti a kihalás, különösen aggasztó a rövid- és a hosszúuszonyú makócápák helyzete.
MTI
