Lehet, hogy temérdek olaj felett járunk?

Tudomány

Hamarosan a főváros közvetlen környékén, sőt talán még annak belterülete alatt is megindulhatnak a kőolaj utáni kutatások.

Egy idén kiírt koncessziós pályázat nyomán tudatosodhatott: Budapest alatt akár jelentősebb szénhidrogénkincset is rejthet a mélység.

A hír sokakban meghökkenést válthatott ki, elvégre a főváros, sőt annak környéke sem úgy él a köztudatban, hogy az valamiféle ígéretes bányászati helyszín lehetne - mi több, a korábban művelt olajmezők kimerülése nyomán az a hamis látszat is keletkezhetett, hogy hazánk földjében fogytán van a kőolaj, sőt, a földgáz is.

Kincskeresők Zala megyében: kőolaj és földgáz nyomában

Kincskeresők Zala megyében: kőolaj és földgáz nyomában

Fotó: MTI/Varga György

  • Vajon mennyire lehet reális esélye a Budapest környékén, ad absurdum, belterületén zajló olajbányászatnak vagy éppen a földgázkitermelésnek?
  • Hogy kerültek szénhidrogénfélék a föld mélyébe - éppen e tájon?
  • Vajon mennyire volt izgalmas az e szempontból (felületesen!) kissé unalmasnak tűnő környék geológiai múltja?
  • Mennyire éri meg egy nagy olajipari cégnek pályázni egy olyan régióra, ahol mindent figyelembe véve voltaképpen lutri, hogy akad-e gazdaságosan kitermelhető nyersolaj vagy földgáz a mélyben?
  • Tényleg reális az esélye annak, hogy akár Józsefváros vagy Zugló polgárai is lépten-nyomon olajkutakba botoljanak?

A geológusok régóta tisztában vannak azzal, hogy Magyarország a látszat ellenére bővelkedik akár ásványkincsekkel is kecsegtető geológiai izgalmakban, és hogy sokfelé az unalmasnak tűnő táj a mélyben egy jóval kalandosabb múlt nyomait rejti.

  • Tudták például a kedves olvasók, hogy a főváros közvetlen közelében még a közelmúltban is bányásztak szenet?
  • És hogy számos szénhidrogén-bányászati telep már ma is itt működik, egészen közel a közigazgatási határokhoz?
  • Vajon mi szabhat határt az energiaéhség által hajtott, holmi klímavédelmi okvetetlenkedések által meg nem zavart, ellenben számos környezeti problémát felvető olajkitermelésnek?

A témáról bővebben is olvashatnak és még számos más kérdésükre is választ kaphatnak az e heti nyomtatott Magyar Narancsban megjelent Váci utcai bányász című cikkünkben. Ne feledje el e héten is megvásárolni a lapot vagy fizessen elő rá itt:

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következő platformokon érhetőek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.