Vélemény

A kérdésünk az volna: a múlt hétvégi tusnádfürdői prédikáció érdemi tartalmán ki csodálkozik? Hozza ki az ellenőrzőjét! Hogy Orbán Pipi nemhogy lebontja az ún. "liberális demokráciát", de - mint azt most ő maga volt szíves közölni - más emberek jogait bármikor szemétre hányható kacatnak tartja, legyenek azok az illető megszületése tényétől, emberi lényegétől fogva elidegeníthetetlen tulajdonai, vagy valamely vele kötött szerződésben garantáltak...?

Az a szemlélet, amit a „nem az én saram” kifejezés testesít meg, önmagában leértékeli annak a munkáját, aki így gondolkodik.

Az ukrajnai konfliktus, illetve az IS ténykedése katonai kérdés, és felszámolásuk a globális hatalmak közötti megállapodás függvénye. Ám legalább ilyen fontos, hogy mi történik, amikor a harcok lezárultával az idegen zsoldosok hazatérnek.

A Hamász és az Iszlám Állam között valójában nincs nagy különbség. Mindkét szervezet alapfilozófiája a terror, fő célpontjuk nem a hadsereg, hanem a fegyvertelen civilek. Mindkettő antiszekuláris és iszlamista, mindkettő szunnita, bár az egyik jó kapcsolatokat ápol a síita Iránnal, a másik viszont ellensége annak.

A Népszabadság arról tudósított július 14-én, hogy a magyar kormány egymilliárd eurós, akár 20 évre szóló, egyszázalékos kamatozású segélyhitelt nyújtana Egyiptomnak Magyarországon gyártott vasúti járművek vásárlására. A lap információja szerint az Eximbanktól származó hitelből Kairó elsősorban 700 vasúti személykocsit vásárolna, amelyek nagy részét a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, Szijjártó Péter focicsapatának helyszínén, Dunakeszin gyártanák le.

- Nem tudom, jó helyen járok-e? - kérdi egy kamasz külsejű, de már sok poharat látott ember, amint belép a törzskocsmánk kertjébe, mely lustán emészt a délelőtti nap fényében. Enyhén dadogós, cirokszőke hajú férfi; járása félszeg, keze rebbenő, erősen megviselt tarisznyájából kitüremkednek a szellem munkájától meggyűrt kéziratlapok. - Ugyanis azt beszélik a városban, hogy pár hete megnyílt itt a Mámor Kiskönyvtára, amelynek szívesen lennék tagja, de azt már nem tudom, hogy csak helyben olvasás van, vagy netán kölcsönzés is?

Talán van abban igazság, hogy a Szabadság téren, egy nyári hét végi éjszaka leple alatt, hatalmas rendőri biztosítás mellett felállított emlékmű ügye nem az ország legfontosabb problémája.

Politika- és kultúrtörténeti szempontból egyaránt érdemes megemlékezni a hétfői AB-döntésről, amely részlegesen hatályon kívül helyezte a fővárosi önkormányzati választás elcsalásának törvényi biztosítékait.

Előbb-utóbb tudni fogjuk, névvel, címmel, hogy ki lőtte fel azt a közép-hatótávolságú föld-levegő rakétát, és ki gyilkolt meg 298, az orosz-ukrán háborúban semmilyen módon nem érintett, nem hadviselő polgári személyt.

Mindent tudunk. Mindent kétszer, háromszor, százszor tudunk. Fújjuk oda s vissza, vágjuk tetőtől talpig, ebből alapíthatunk majd iskolát: a szoborból. Tudjuk, hogy mit akar üzenni, látjuk, mit ábrázol és hogy néz ki, épp olyan, amilyennek elképzeltük.

Világutolsónak lenni nem könnyű feladat. Egy rakás elmaradott, háborúkkal, diktatúrákkal, természeti csapásokkal és betegségekkel sújtott országot kell magunk elé utasítani ahhoz, hogy megszerezzük ezt a kitüntetett pozíciót. Hogy érzékeljük, milyen nehéz a világutolsóság megszerzése - különösen, ha korábban akár csak egy kis időt is eltöltöttünk a csúcson -, gondoljunk bele, hogy még a magyar férfifutball sem tudta a 32. helynél lejjebb küzdeni magát a 208 országot tartalmazó ranglistán.

„Két ciklus után mindenki leereszt egy kicsit, no de ilyen mélyre??”

Hősünk kicsit olyan, mint Berlusconi volt, s nagyon olyan, mint amilyenné Simicska kezd válni. Útja legyen példa.

Az Európai Unió és az Egyesült Államok is tétován reagált az arab világon három évvel ezelőtt végigsöprő forradalmi hullámra. Bár nyilvánvaló volt, hogy a tüntetők valódi szabadságot követelnek, az addigi tapasztalatok alapján valószínűtlennek látszott, hogy a tekintélyuralmi rendszerek vezetői könnyen átadják a hatalmat. Így a nyugati államoknak egyetlen eszköz állt rendelkezésükre a demokratikus reformok ösztönzésére: az addig lényegében ellenszolgáltatás nélkül adott segélyek feltételhez kötése.