Snoblesse
A nézők az udvarról figyelik – Rainer-Micsinyei Nóra színész
A Leselkedőkben láthatjuk a Jurányi udvarán.
(2014-08-14)
A Leselkedőkben láthatjuk a Jurányi udvarán.
Miskolc szavakban a romaintegráció érdekében, valójában a várost feszítő szociális gondok legalább átmeneti enyhítéséért indította telepfelszámolási programját. A „szegénység exportjából” nem kérnek a környező kistelepülések.
Vajon hogyan állhat a Simicska-fronton a küzdelem? Az utolsó hírünk a múlt hétről az, hogy a hirdetési piac gondosan belajosozott részét mégiscsak kilajosozzák – aztán vagy így lesz, vagy nem lesz így, csak a jóisten a megmondhatója.
Ma rendezték meg a Millenáris Parkban a közmédia napját, az MTVA nagyszabású önfényezését és népünnepélyét. A közmédia napja alkalmából mi nem sört, virslit, hanem egy nemrégiben megjelent, szomorú szerkesztőségi cikkünket ajánljuk.
Mostanában sokat hallunk a nemzeti felelősség kérdéséről: pontosabban arról, hogy a magyar nemzetet nem terheli felelősség a történelem során az országban elkövetett bűnökért. Legemlékezetesebb Schmidt Mária nyilatkozata a kérdésről a Népszabadságban.
Az a szemlélet, amit a „nem az én saram” kifejezés testesít meg, önmagában leértékeli annak a munkáját, aki így gondolkodik.
A „disszidens” szóra (valamint szófaji variánsaira, a „disszidál” igére és a „disszidálás” főnévre) talán azok is emlékeznek még, akiknek az ancien régime (szocializmus, pártállam stb.) politikai-ideológiai szókészlete időközben kiment a fejéből. Veretes, régi latinizmus a magyar nyelvben, már a tizenhetedik századból is van rá adat.
Hogyan dolgozza fel a francia történelmi tudat a francia–algériai háborút, a gyarmatok elveszítését, és hogyan tekint a 13 évszázados zsidó jelenlétre? A francia emlékezet világhírű kutatóját kérdeztük.
A magyar történeti közemlékezet a romák 1944-es üldözéséről és szenvedéseiről még annyira sem akar tudomást venni, mint az önkényesen zsidónak minősített magyar polgárok koncentrációs táborokba küldéséről. Miért alakult ez így?
A lapzártánk idején kiadott Együtt–PM-nyilatkozat szerint a pártszövetség önállóan készül a fővárosi önkormányzati választásokra, mivel az MSZP a múlt hétfői hárompárti megállapodást nem írta alá határidőig. Kiskaput azért hagytak maguknak.
Komoly alkotmányossági aggályok hozhatók fel a devizahiteles-törvény nyomán szeptemberben induló banki perekkel szemben. Kérdés, hogy az igazságszolgáltatás a politika partnere lesz-e az „adósok megmentésében”.
A felnevelt és a magas szinten iskoláztatott gyerekek számától is függjön a nyugdíj összege vagy a nyugdíjba vonulás időpontja – sokak felháborodását váltotta ki a Népesedési Kerekasztal pár hónapos ajánlása. Pedig a javaslat mellett tudományosan, közgazdaságilag is alátámasztott igazságossági szempontok szerint is lehet érvelni.
Folyik a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely (HDKE) amortizációja, aminek végső célja vélhetően az, hogy Schmidt Mária segítő kezet nyújtson, és beolvassza az intézményt a Sorsok Házába.
A Traveling Wilburys, vagyis a nyolcvanas évek vége előtt Tom Petty nem számított túlságosan ismert zenésznek Magyarországon, az 1987-es keltezésű Képes Rock Enciklopédia is csak rövid szócikket szentelt neki. A kissé öreges, de azért szerethető szupergrupp és a Full Moon Fever című szólóalbum aztán nálunk is befuttatta őt, de emberünk a nyugati féltekén már a hetvenes évek közepétől jól csengő névnek számít.
A brit metállegenda egyetlen aktív alapító tagját, a banda csendestársát az új lemezről, háttérszerepéről és a heavy metal történelméről kérdeztük.
A termékeny sci-fi és fantasyírótól, az Amerikai istenek, a Csillagpor és a Sandman-képregények szerzőjétől most épp egy mesésen illusztrált gyerekkönyv, a Szerencsére a tej jelent meg magyarul. Gaiman közvetlen kapcsolatot ápol az olvasókkal, és ez nem üres duma – hivatalos úton szinte lehetetlen elérni, de a weboldalán hozzá intézett kérdések valóban eljutnak hozzá. Mi is itt vettük fel vele a kapcsolatot, hogy aztán telefonon beszélgessünk.
Nemrég halálraítéltekkel beszélgetett, most az Arábiai Lawrence női változatát készíti Nicole Kidmannel. Az utómunkálatok közben értük el telefonon, hogy medvékről és nácikról, Tom Cruise-ról és Leni Riefenstahlról beszélgessünk.
A francia baloldali online újság, a Rue89 a címoldalán hozza, hogy a Google, az Európai Unió Bíróságának idén májusban beiktatott, „elfeledéshez való jog” nevű törvényére hivatkozva eltávolította a találati listájáról egy cikküket. A törvény lehetővé teszi, hogy magánszemélyek kérvényezzék a róluk szóló tartalmak visszavonását, amennyiben azok „pontatlanok, irrelevánsak, elévültek vagy túlzók”. De ki vagy mi dönti el, hogy valóban azok-e?
A népbutítás váltig kritikán aluli és túli jelenség, ámde a mennyiség olykor még itt is minőségbe csap át: mármint abba a minőségbe, amely a viszolygáson és a megvetésen túl már némi nyugtalanító lelkiismeret-furdalást is kiválthat a kívülálló szemlélőből.
A Mátyás téri Gallery8-ban megrendezett és augusztus 2-án megnyílt kiállítás az auschwitzi cigánytábor elpusztításának 70. évfordulójára emlékezik: 1944-ben ezen a napon gyilkoltak le az SS-katonák több mint háromezer roma embert. Az akkor tizenegy éves Ceija Stojka maga is a tábor „lakója” volt, viszont négy testvérével és édesanyjával együtt túlélte a porrajmost. (Édesapját már korábban meggyilkolták Dachauban.)
Sohasem volt profi színész, ahogyan nem volt az Hofi Géza sem. Valami mást tudott, mint a jobb vagy éppen rosszabb, ám képzett színészek: ez tette egyedi jelenséggé, oly keresetté és közkedveltté – és ez tette sérülékennyé is.
Körkép a magyar színházról, avagy mese a színésznőről, aki soha nem maradt sokáig egy helyen. Most szabadúszó, a Szkénében próbálja a Rosencrantz és Guildenstern halott Opheliáját.
Mindig öröm látni, ahogy a néprajzi kiállítások lemondanak a cséphadarók és díszes mángorlók, háziszőttesek és kaspók megszokott támasztékáról, és valami újabb, korábban kevéssé dokumentált tárgyi kultúra, jelenkori kötődésű tárgyi környezet feldolgozására, bemutatására szánják el magukat.
Hová mehet a gazdi, ha kedvencével akar megmártózni, s közben nem akarja megszegni a törvényt? Embert és állatot próbáló feladat, de nem lehetetlen.