Ez kit lepett meg? Hát, kurva nagy meglepetés! Hogy "demokrácia" alatt - jó esetben - a választás egyszeri aktusát érti, és biztos, ami biztos, még azt is elcsalja? Hogy a következőt is el fogja? És az kinek nem tűnt fel eddig, hogy mindennek az alapja valamiféle sötét, okkult krizeológia? Ki és miért csukta be a fülét az elmúlt hat-nyolc évben akkor, amikor Orbán a - szerinte - állandósult, az emberi létezés minden momentumát átható válságról értekezett, melynek oka a millió és millió, magát sajnálatos módon szabadon kifejező emberi akarat és gondolat kaotikus, vad kavargása, s amely nemcsak a "demokratikus" Nyugat hanyatlásához vezetett, de ez kerítette Magyarországot is hatalmába a rendszerváltáskor? Ki nem tudta eddig, hogy miniszterelnökünk a filozófiai és egzisztenciális, sőt, nacionálegzisztenciális kiutat e végpusztulásból a némi turánizmussal, a magyar etnikai sajátlagosság felmutatásával és a nacionáldarwinizmussal megbolondított Carl Schmitt-izmusban, a korlátozhatatlan végrehajtó hatalomban és a Volksgemeinschaft, a népközösség helyreállításában látja? Kinek lehet újdonság, hogy ezt a véres maskarát most olyan, a fasizmushoz köthető accessoire-okkal díszítette fel, mint a "munkaalapú állam"?
Mindevvel, félreértés ne essék, nem lefikázni kívánjuk a tusnádfürdői vallomást, épp ellenkezőleg. Le a kalappal: ebben a világképben faszán összeér minden mindennel, minden eleme következik valamelyik másik eleméből, és minden meg van magyarázva, vissza- és előrefele. Az nem kicsit ront az összképen, hogy rosszul; hogy - és egy pillanatra feledkezzünk meg a baljós történelmi előképekről meg a nyílt fenyegetésekről - az egész rendszer hamis premisszákra és hazug tényekre épül. Normális esetben már az is elég lehangoló lenne, hogy hazánk miniszterelnöke a világról való tudását világlapok szalagcímeinek felületes elolvasásából meríti, az államberendezkedés alternatív mintáinak tekintett országokról tett megjegyzései pedig könnyen cáfolható hamis tényállítások: Oroszországnak nem megy jól, mostanában Törökországnak sem, Szingapúr meg végképp úgy került ebbe a beszédbe, mint csizma az asztalra. Arról már nem is beszélve, hogy a politikai berendezkedéssel és a nemzetek jólétének és gazdagságának összefüggéseivel foglalkozó szisztematikus, fact based gondolkodás leginkább azt bizonyította be, hogy a gazdagságot és e jólétet az a politikai filozófia és berendezkedés alapozza meg, amely szerint az emberi és társadalmi konfliktusokat békés beszélgetés útján, kompromisszumra törekedve, a technológiai fejlődés és a civilizáció haladásával lehet mindenki közös előnyére, a vesztesek veszteségeit és számát a minimálisra csökkentve megoldani. Ezt a gyakorlatot nevezhetjük liberalizmusnak is.
De az igazi cáfolatot nem az efféle tudományos empíria jelenti. Hanem a magyar valóság. Még ha elvben igazolhatná is bármilyen kézzelfogható eredmény Orbán elmúlt négy évét, a politikai döntéshozatal bevetté vált módozatait (ő majd eldönti), bizonyos, tetszőlegesen kijelölt csoportok természetes jogainak korlátozását, a végrehajtó hatalom kontrollját jelentő intézmények felszámolását - de nem igazolja! A munkanélküliség legfeljebb a közmunkások foglalkoztatása miatt csökkent, de inkább avval sem, a minimális gazdasági növekedést az egyébként az előző kormányok által ideplántált két nagy autógyár és az uniós pénzen futó állami beruházások adják, az államadósság emelkedett, a reménytelen szegénységben élők meg a lecsúszók száma ugyancsak - a célokból valójában semmi, de semmi nem valósult meg. Pedig hol ez volt a cél, hol az!
Mindegy: most legalább mindenki hallotta, hogy mire megy ki a játék. A leghitelesebb forrásból! Bár még mindig akad pár hülye, akik szerint ez a beszéd is csak afféle vicc vagy provokáció volt, és Orbán nem is úgy gondolja, és az unióban így nem lehet, meg úgy a bérrettegők keltik a hangulatot - a főnök most s. k. cáfolta őket. Nemhogy tudja, mit csinál, de büszke is rá. Pedig a despotikus Oroszországhoz feltakarni a magyar történelemben úgy istenigazából maximum Rákosi akart, még a gyilkos Kádár is a végén azon tepert a maga eszközeivel, hogy az ellenkező irányba szédelegjen az ország. Az ország túlnyomó részének csöndes jóváhagyásával. Orbán Viktor viszont háborút akar - és mindenki jobban teszi, ha már most azon töri a fejét, hogy hogyan ne kaphassa meg.
