A szerk.

A vallomás

  • A szerk.
  • 2014.08.31 12:07

A szerk.

A kérdésünk az volna: a múlt hétvégi tusnádfürdői prédikáció érdemi tartalmán ki csodálkozik? Hozza ki az ellenőrzőjét! Hogy Orbán Pipi nemhogy lebontja az ún. "liberális demokráciát", de - mint azt most ő maga volt szíves közölni - más emberek jogait bármikor szemétre hányható kacatnak tartja, legyenek azok az illető megszületése tényétől, emberi lényegétől fogva elidegeníthetetlen tulajdonai, vagy valamely vele kötött szerződésben garantáltak...?

Ez kit lepett meg? Hát, kurva nagy meglepetés! Hogy "demokrácia" alatt - jó esetben - a választás egyszeri aktusát érti, és biztos, ami biztos, még azt is elcsalja? Hogy a következőt is el fogja? És az kinek nem tűnt fel eddig, hogy mindennek az alapja valamiféle sötét, okkult krizeológia? Ki és miért csukta be a fülét az elmúlt hat-nyolc évben akkor, amikor Orbán a - szerinte - állandósult, az emberi létezés minden momentumát átható válságról értekezett, melynek oka a millió és millió, magát sajnálatos módon szabadon kifejező emberi akarat és gondolat kaotikus, vad kavargása, s amely nemcsak a "demokratikus" Nyugat hanyatlásához vezetett, de ez kerítette Magyarországot is hatalmába a rendszerváltáskor? Ki nem tudta eddig, hogy miniszterelnökünk a filozófiai és egzisztenciális, sőt, nacionálegzisztenciális kiutat e végpusztulásból a némi turánizmussal, a magyar etnikai sajátlagosság felmutatásával és a nacionáldarwinizmussal megbolondított Carl Schmitt-izmusban, a korlátozhatatlan végrehajtó hatalomban és a Volksgemeinschaft, a népközösség helyreállításában látja? Kinek lehet újdonság, hogy ezt a véres maskarát most olyan, a fasizmushoz köthető accessoire-okkal díszítette fel, mint a "munkaalapú állam"?

Mindevvel, félreértés ne essék, nem lefikázni kívánjuk a tusnádfürdői vallomást, épp ellenkezőleg. Le a kalappal: ebben a világképben faszán összeér minden mindennel, minden eleme következik valamelyik másik eleméből, és minden meg van magyarázva, vissza- és előrefele. Az nem kicsit ront az összképen, hogy rosszul; hogy - és egy pillanatra feledkezzünk meg a baljós történelmi előképekről meg a nyílt fenyegetésekről - az egész rendszer hamis premisszákra és hazug tényekre épül. Normális esetben már az is elég lehangoló lenne, hogy hazánk miniszterelnöke a világról való tudását világlapok szalagcímeinek felületes elolvasásából meríti, az államberendezkedés alternatív mintáinak tekintett országokról tett megjegyzései pedig könnyen cáfolható hamis tényállítások: Oroszországnak nem megy jól, mostanában Törökországnak sem, Szingapúr meg végképp úgy került ebbe a beszédbe, mint csizma az asztalra. Arról már nem is beszélve, hogy a politikai berendezkedéssel és a nemzetek jólétének és gazdagságának összefüggéseivel foglalkozó szisztematikus, fact based gondolkodás leginkább azt bizonyította be, hogy a gazdagságot és e jólétet az a politikai filozófia és berendezkedés alapozza meg, amely szerint az emberi és társadalmi konfliktusokat békés beszélgetés útján, kompromisszumra törekedve, a technológiai fejlődés és a civilizáció haladásával lehet mindenki közös előnyére, a vesztesek veszteségeit és számát a minimálisra csökkentve megoldani. Ezt a gyakorlatot nevezhetjük liberalizmusnak is.

De az igazi cáfolatot nem az efféle tudományos empíria jelenti. Hanem a magyar valóság. Még ha elvben igazolhatná is bármilyen kézzelfogható eredmény Orbán elmúlt négy évét, a politikai döntéshozatal bevetté vált módozatait (ő majd eldönti), bizonyos, tetszőlegesen kijelölt csoportok természetes jogainak korlátozását, a végrehajtó hatalom kontrollját jelentő intézmények felszámolását - de nem igazolja! A munkanélküliség legfeljebb a közmunkások foglalkoztatása miatt csökkent, de inkább avval sem, a minimális gazdasági növekedést az egyébként az előző kormányok által ideplántált két nagy autógyár és az uniós pénzen futó állami beruházások adják, az államadósság emelkedett, a reménytelen szegénységben élők meg a lecsúszók száma ugyancsak - a célokból valójában semmi, de semmi nem valósult meg. Pedig hol ez volt a cél, hol az!

Mindegy: most legalább mindenki hallotta, hogy mire megy ki a játék. A leghitelesebb forrásból! Bár még mindig akad pár hülye, akik szerint ez a beszéd is csak afféle vicc vagy provokáció volt, és Orbán nem is úgy gondolja, és az unióban így nem lehet, meg úgy a bérrettegők keltik a hangulatot - a főnök most s. k. cáfolta őket. Nemhogy tudja, mit csinál, de büszke is rá. Pedig a despotikus Oroszországhoz feltakarni a magyar történelemben úgy istenigazából maximum Rákosi akart, még a gyilkos Kádár is a végén azon tepert a maga eszközeivel, hogy az ellenkező irányba szédelegjen az ország. Az ország túlnyomó részének csöndes jóváhagyásával. Orbán Viktor viszont háborút akar - és mindenki jobban teszi, ha már most azon töri a fejét, hogy hogyan ne kaphassa meg.

Neked ajánljuk