A szerk.

Saskabaré

A szerk.

Mindent tudunk. Mindent kétszer, háromszor, százszor tudunk. Fújjuk oda s vissza, vágjuk tetőtől talpig, ebből alapíthatunk majd iskolát: a szoborból. Tudjuk, hogy mit akar üzenni, látjuk, mit ábrázol és hogy néz ki, épp olyan, amilyennek elképzeltük.

Ám ez a sok tudás, amit annyi okos ember, a legjobbjaink s a legkomiszabbjaink az elmúlt hónapokban felhalmoztak nekünk e szoborról... nos, ez a tudás passzé, érvénytelen, mintha nem is lenne. E tudás a régi tükrünk árulása, s egy sajnálatos, ám kapitális tévedés, vad érzéki csalódás szolgáltat neki alapot. Az tudniillik, hogy amúgy, különben, alkalmasint, valójában azért a rendjén mennek dolgaink, kicsit rossz, kicsit szomorú, de például nem hibbantunk meg, mint egyesek. Nem-e?

Ne beszéljen itt senki a német megszállásról, hagyjuk már, hogy birodalmi az a gyűrűs sas, s kinek a lelkén száradnak megbocsáthatatlan bűneink és süket, érzéketlen, de főként önpusztító csendünk, elfordított tekintetünk. Milyen németek? Milyen zsidók? Milyen magyarok? Milyen bárkik?

A Szabadság téren a minap felállított szobor... kérjük, ne mondják, hogy nagy viták után felállított szobor, mert viták azok éppenséggel nem voltak, sikolyok voltak, s a hatalmi szó. Szóval a Szabadság téren felállított szobor az Orbán Viktor szobra. Nem úgy értjük, hogy tulajdoni alapon az övé, egyébként úgy is az övé, hanem úgy értjük, hogy őt ábrázolja - a valósághűség tekintetében épp úgy, mint az éteri mondandó tekintetében. S mint ilyen, tehát a maga nemében remekmű, amelyhez a projekt összes résztvevője felnőtt, leginkább azok, akik az éj leple alatt állították fel, igaz, azok sem maradnak le mögöttük, akik éjjel-nappal őrzik talpig fegyverben.

Ronda és hazudik, ez ugye megvan, nem fogunk rajta összeveszni, aki szépet akar, állíttasson otthon a kertjében Alain Delonnak szobrot. S ha már a valósághűségnél tartunk, a focizó sas milyen már? Tűpontos, nemde. S az, hogy lopták? Hagyjuk is, tekintsük magunkat szerencsésnek, hogy nem a Nyerges-Simicska párost kellett Párkányi Raabnak megfaragnia, azok hogy néznének már ki, pláne, ha még a német/török/tatár/ruszki megszállást is beléjük kéne látnunk.

Hogy vasárnap óta egy kerítésszaggató giccs áll Magyarország fővárosának közepén, ami olyan ronda, hogy csak éjjel lehetett fölállítani, mert rosszul lettek volna a melósok, ha meglátják? Olyan ronda, hogy rendőröknek kell őrizniük, nehogy kárt tegyen magában? Ezek sem számítanak, ezt legalább mondhatjuk a külföldi turistáknak. Miért őrzi a rohamrendőrség ezt a szobrot? Mert olyan csúnya. Ah, so! Faktisch. Rendben van, vita nincs, hazugság, giccs, éjsötét van.

Egyvalamire mégis jó Orbán Viktor, a focizó sas szobra. Nos, arra, hogy mindenki észlelje, amikor üt (a történelemnek) az órája. Amikor majd azt látják, hogy fényes nappal viszik a szoborpark felé, vagy a darabjait szétosztogatják a fémgyűjtéssel foglalkozók és a házuk alapjába követ szánók között, vagy egyszerűen csak ízzé-porrá zúzzák, hogy emléke se maradjon, hát akkor jött el az ébredés pillanata, akkor múlt Magyarország csatakos álma, az Orbán-kor. Addig meg nézzük ezt a szart, s tűnődünk, hogy kinek mondjunk majd nagyobb köszönetet, a focizó sasnak vagy azoknak, akik cinikus számításból, merő gonoszságból engedték szárnyalni.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.