2015. január 17-én tragikus hír rázta meg Magyarországot: volt élettársa Attila úti lakásának 4. emeleti körfolyosójáról egy 44 éves férfi az udvarra dobta közös, 6 hónapos kisfiukat, majd utánaugrott.
Áll büszkén a művész, mellette a falon a képe, nézik öten-hatan vagy többen is, és kacagnak. Kacag a művész is, együtt röhögik ki a festményen tagadhatatlanul viccesnek ábrázolt figurát, s fürdőznek a művészet nagyszerűségében, mely, lám, ilyet is tud.
Pár hónapos gyermekét öleli magához egy koszovói férfi, miközben Ásotthalom közelében egy nádason átgázolva próbál Szerbiából Magyarországra jutni, a baba cumija oldalt lóg.
A múlt hétfőn látványos, a kormány és a kereskedelmi bankok közötti viszonyban valóban fordulatot ígérő esemény történt. Orbán Viktor, valamint az osztrák Erste Bank és az EBRD, a londoni székhelyű kormányközi bank első vezetői egyetértési nyilatkozatot írtak alá.
Hogy milyen kormánya lesz Izraelnek, azt a március 17-i választások eredményei alapján egyelőre nem lehet megmondani, ám mégis kijelenthető, Benjamin Netanjahu nyerni tudott. Ráadásul annak ellenére, hogy nem csak baloldali ellenzéke tett meg mindent, hogy negyedik kormányát ne tudja megalakítani.
„A jövőben a közpénzből felújított kórházakban az OEP-kassza terhére csak állami szereplők nyújtanak szolgáltatást. A nagyobbik kormánypárt abból indul ki, hogy az egészség nem üzlet, abban nincsen helye magánérdeknek.” A kormány eddig mintegy 500 milliárd forintnyi közpénzt költött az egészségügyi intézmények felújítására, és „nem szabad hagyni, hogy azt magáncégek szétlopják” – jelentette be Lázár János Hódmezővásárhelyen egy lakossági fórumon.
A magyar társadalom és elsősorban a rendszervaltó politikai elit ősbűne a feltáratlan múlt. Későbbi csalók, hazugok, politikai és gazdasági kalandorok, gátlástalan haszonszerzők, rablók – élhetnek és lapíthatnak így a múltjuk árnyékában. És minthogy semmi nem lett tisztázva, minden állítás lehet igaz, de cáfolható rágalomként is. Ezzel a bizonytalan (mert bizonytalanságban tartott) kettősséggel fokozva tovább a teljes társadalmi szétrothadást, a mindenre kiterjedő relativizmust.
Afrikai komoly beruházásoknak persze lehet haszna, de csak hosszú távon és nagy volumenben, ahogyan azt Kína teszi. Vannak-e Magyarországnak ehhez kellő forrásai? Még a kérdés is komolytalan.
A választókerület országgyűlési képviselője a Magyar Közlönyből tudja meg, hogy az általa átadott gyorsforgalmi út másnaptól díjköteles, holott ő még akkor is a helyi ellenzéket vádolta az ügyben rémhírterjesztéssel, amikor már elkezdték kirakni az útra a díjfizetésre figyelmeztető táblákat.