Vélemény

„Nem akarsz nekünk egy Hoffmann-kötetet csinálni?” „Minek? Minden jó megvan tőle magyarul.”

Az alábbi írás egy kicsit talán rágós, de remélhetőleg ízletes kultúrantropológiai esszé a karácsonyról, mivel az advent utáni jámbor áhítathoz szerintem ez illik leginkább. Fogyasszák egészséggel.

Az év eddigi legszimpatikusabb és legkonstruktívabb tiltakozó akciója.

Durva grafikonnal sokkolta a közvéleményt az egyik legnézettebb amerikai hírportál három nappal az elnökválasztás után. A Buzzfeed alapító szerkesztője és szakújságírója, Craig Silverman kimutatta, hogy a kampány hajrájában a Facebookon terjedő kamu hírek sokkal nagyobb érdeklődést keltettek, mint az ellenőrzött forrásokból származó, komoly utánajárással készült oknyomozó cikkek.

Komolyabb dolgokról van itt szó – mondja –, és Ézsaiás 21:5–10. Kolléga és barát, és Bob Dylan-rajongó. Lehetnek-e rajongói egy Nobel-díjasnak?

A magyar külügy el akart kerülni egy kisebb, de kínos pofont, ezért beleszaladt egy igazi nagy tasliba.

Megint nem lesz felújítva a hármas metró, vagy legalábbis nem egyhamar.

Alistair Cooke, a BBC riportere 95 éves korában hunyt el. Ismert ember volt, szép, hosszú életet élt, s hamvait a Central Parkban szórták szét. A hozzátartozók gyásza mégsem volt háborítatlan. Manhattanben ravatalozták fel a hamvasztás előtt, de ekkorra már eltávolították testéből a csontokat, és úgy hétezer dollárért el is adták őket fogászati és ortopédiai csontpótlással, implantátumokkal foglalkozó cégeknek.

A Gellérthegy eszmei megújítását célzó pályázaton nem indultunk, de közzétettük fiktív tervünket. Mi, a paradigma:ariadné építészstúdió építészei (Csóka Attila Róbert, Molnár Szabolcs, Titkos Ádám és e sorok írója) úgy véljük, egy építészeti pályázat apropóján a városról és a politikáról való gondolkodásunk is formálható, a valóság szövetének megbontása nélkül. Ezzel nem találtuk fel a spanyol­viaszt, mindössze felelevenítettünk egy elfelejtett építészi magatartást.

Carl Techet osztrák író emlékezik meg Das ewige Österreich (Az örök Ausztria) c. írásában egy galíciai hivatalnokról, aki fejét vakargatva ült a népszámlálási kérdőív előtt.

Lapzártánk reggelén két csodálatos magyarázkodásra ébredtünk. Mindkettő az Orbán család ifjúsági tagozatából érkezett. S mindkettő tankönyvi eset, tele klasszikus megoldásokkal. Zsidai Roy kisebbíteni igyekszik a terhére rótt disznóságok mértékét, Tiborcz István pedig kikéri magának az inzultust, s védekezésképpen átmegy aszfaltbetyárba. Tiborczot elkapta a sajtó az utcán, Zsidai állt az őt megkereső sajtó rendelkezésére (őt a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal kapta el).

„A miniszterelnök még nem beszélt telefonon Donald Trumppal, de nem látom, hogy ennek mi a jelentősége” – ezt két hete nyilatkozta Lázár János kancelláriaminiszter a kormányinfón némi tettetett értetlenséggel.

4 milliárdos miniszterelnöki rongyrázás a 4 millió létminimum alatt élő országában.

A kormánypártok semmit sem akarnak a véletlenre bízni, kiváltképp a 2018-as választást nem.