Zsidai Roy a Magyar Gasztronómia Akadémia elnöke és az Orbán család fő leágazásának mentora, tehát professzor és akadémikus egy személyben. Az ő története a tisztább képlet: róla ugyanis kiderült, hogy a Nébih egy csomó mocskot talált vendéglátóipari ellátó cégének – a budai Várban, a valahai Király étterem helyén működő – konyháján: kilószámra lejárt szavatosságú műtejszínt, ömlesztve tárolt kész- és félkész termékeket, engedély nélkül tartott alapanyagokat, nyers húst és egyéb nyalánkságokat. Ezért a hivatal büntetést szabott ki, 1,25 millió forintot, de a „működés felfüggesztésére nem kellett sort keríteni”. Szerencsére.
Zsidai Royt a Magyar Nemzet kérdezte az esetről, s ő jelezte, rosszul esik neki, hogy 5 órán keresztül vizsgálták, őt idézve: „vegzálták”, mint valami külföldit, s azzal igyekezett árnyalni a vizsgálat eredményét, hogy volt termék, ami csak két napja járt le (az igazán semmiség) és a nyers hús fogalma még a hatóság előtt sem tisztázott tűpontosan, „erről még a hivatalon belül sincs egységes álláspont”. És így tovább, Zsidai a vizsgálatot merő piszkoskodásként élte meg, a közvéleményt pedig síkhülyének nézte.
Nem úgy Tiborcz István, Orbán veje. Ő tolakodásnak tekintette a Hír Tv azt tudakoló kérdését, hogy miért is fizette be Pharaon professzor és kis üzlettársai helyett a százezres illetéket 2 darab magyarországi kastély megvásárlása alkalmával. „Mi köze hozzá? Őszintén kérdem, mi köze hozzá?” – így Tiborcz, aki vissza is kérdezett: „És önnek van férje? Mert olyan szép.” Most hagyjuk is a szavaiból ordibáló útszéli szexizmust, az aszfaltbetyár-életérzést. Maradjunk az őszintének tűnő megütközésnél. Tiborcz tényleg úgy gondolja, hogy a magyar nyilvánosságnak a világon semmi köze sincs ahhoz, hány kastélyt vesz, s ennek során ki is a strómanja kinek. Az az ő magánügye, miként a riporternőé az, hogy férjezett-e.
E két példa világosan kirajzolja Magyarország közeli jövőjét. Egyesek majd nem mennek el enni Zsidai valamelyik bejzlijébe, mások még ferdébb szemmel figyelik Tiborcz viselt dolgait, hisz azt úgysem tehetik meg, hogy ha bekapcsol a közvilágítás, nem mennek ki az utcára. A magyar polgárok egy az említetteknél sokkal nagyobb csoportozata meg megrántja vállát, konstatálja, hogy így élünk, s elmegy megint a pártra szavazni. De az ilyen és amolyan emberek aránya folyamatosan változik. S meg is fordul majd.
Mit csinál ekkor Tiborcz és Zsidai? Ők elmennek a Donhoz, s azt mondják: Keresztapa (Tiborcz lehet, hogy Apukát mond), van egy kavics a cipőmben. Itt ez a Magyar Nemzet (Hír Tv és még néhány ilyesmi), és zaklatnak engemet mindenféle kicsiséggel, lejárt szavatosságú holmikkal, rendesen befizetett illetékekkel, de én mondom nekik, hogy nyugodjanak, nem hazudozok, mint a Rogán, mondom rendesen, hogy kopjanak le, erre ezek kiszerkesztik az újságban, leadják a tévén. Keresztapa (Apuka), a segítségedet kérem.
Orbán Viktor simán be tudta tiltani a Népszabadságot – Magyarországon, Európa lüktető szívében, 2016 őszén. Okkal hihetik tehát a rajtakapott fiatalok, különösebben nincs miért aggódniuk. De a szél akkor is megfordul.
