Soha nem volt még ekkora esély a Freeszfe hosszú távú túlélésére

  • narancs.hu
  • 2025. október 3.

Narancsblog

A Vidnyánszky-féle SZFE-n a szabadságról beszélnek, de a vezetők céljai valójában ugyanazok, mint öt évvel ezelőtt. Közben a nagy lendülettel elindított Freeszfe egyesület most egy soha nem látott esélyt kapott a túlélésre. 

„Önök olyan országban tanulhatnak és élhetnek, ahol szabad a művészet, a művészi önkifejezés és szabad az alkotómunka. A szabadság, amely adott, felelősség is egyben” – jelentette ki Novák Irén helyettes államtitkár a (Vidnyánszky-féle) Színház-és Filmművészeti Egyetem tavalyi tanévnyitóján, egyúttal felhívva a hallgatók figyelmét arra is, hogy „rövid idő leforgása alatt minden relatívvá lett, amit egykor örök érvényűnek hittünk”.

Mivel az MTI – ellentétben a példaképnek tekinthető Szabad Néppel – egyelőre nem közli a közönség reakcióját (például „hosszan tartó, ütemes taps”), így legfeljebb csak feltételezés a részünkről, hogy a h. államtitkár szavaira azok is felkapták a fejüket meglepetésükben, akik elbóbiskoltak vagy a telefonjukat nyomkodták. Akik ugyanis szó szerint csakis e szavakat hallották, mi másra gondolhattak volna, mint az öt évvel korábbi eseményekre. Az egyetemfoglalásra, a vele járó erős jelképekre, a maszkra, a terelőszalagra, a fáklyás őrségre, a támogatók seregére. Az SZFE felháborodott hallgatóinak küzdelmére tanáraikért, az egyetemi autonómiáért, amely messze a leghatásosabb és legbátrabb kiállás volt 2010 óta a Fidesz kultúrpolitikája ellen, amelyet a színházi világban még ma azzal az egyetlen mondattal is össze lehetne foglalni, hogy „Vidnyánszky Attila mindent visz”!

De Vidnyászky Attila már a 2010-es években mindent vitt az ún. társadalmi szerepvállalás jegyében. Legyen szó érdekvédelmi szervezet térfoglalásáról (Magyar Teátrumi Társaság), színházi találkozóról (POSZT), felsőoktatásról (Kaposvári Egyetem), ebbéli munkássága három szóval – kirúgta, ellehetetlenítette, tönkretette – összefoglalható, s valójában nem volt egyéb, mint pitiáner bosszúhadjárat – többnyire vélt sérelmek miatt.

Ilyen előzmények után nem volt kétséges, hogy a Nemzeti Színház főigazgatója az SZFE-re is hasonló ambíciókkal érkezik, hiszen a diákok határozott fellépésére csak azután került sor, hogy Vidnyánszkyék nyilvánvalóvá tették, hogy semmibe veszik nemcsak az egyetem akkori vezetését és tanárokat, de őket, a hallgatókat is, hiszen egy korábbiaktól mindenben eltérő modellt próbálnak rájuk kényszeríteni. Egyszerűen nem volt más választásuk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.