Soha nem volt még ekkora esély a Freeszfe hosszú távú túlélésére

  • narancs.hu
  • 2025. október 3.

Narancsblog

A Vidnyánszky-féle SZFE-n a szabadságról beszélnek, de a vezetők céljai valójában ugyanazok, mint öt évvel ezelőtt. Közben a nagy lendülettel elindított Freeszfe egyesület most egy soha nem látott esélyt kapott a túlélésre. 

„Önök olyan országban tanulhatnak és élhetnek, ahol szabad a művészet, a művészi önkifejezés és szabad az alkotómunka. A szabadság, amely adott, felelősség is egyben” – jelentette ki Novák Irén helyettes államtitkár a (Vidnyánszky-féle) Színház-és Filmművészeti Egyetem tavalyi tanévnyitóján, egyúttal felhívva a hallgatók figyelmét arra is, hogy „rövid idő leforgása alatt minden relatívvá lett, amit egykor örök érvényűnek hittünk”.

Mivel az MTI – ellentétben a példaképnek tekinthető Szabad Néppel – egyelőre nem közli a közönség reakcióját (például „hosszan tartó, ütemes taps”), így legfeljebb csak feltételezés a részünkről, hogy a h. államtitkár szavaira azok is felkapták a fejüket meglepetésükben, akik elbóbiskoltak vagy a telefonjukat nyomkodták. Akik ugyanis szó szerint csakis e szavakat hallották, mi másra gondolhattak volna, mint az öt évvel korábbi eseményekre. Az egyetemfoglalásra, a vele járó erős jelképekre, a maszkra, a terelőszalagra, a fáklyás őrségre, a támogatók seregére. Az SZFE felháborodott hallgatóinak küzdelmére tanáraikért, az egyetemi autonómiáért, amely messze a leghatásosabb és legbátrabb kiállás volt 2010 óta a Fidesz kultúrpolitikája ellen, amelyet a színházi világban még ma azzal az egyetlen mondattal is össze lehetne foglalni, hogy „Vidnyánszky Attila mindent visz”!

De Vidnyászky Attila már a 2010-es években mindent vitt az ún. társadalmi szerepvállalás jegyében. Legyen szó érdekvédelmi szervezet térfoglalásáról (Magyar Teátrumi Társaság), színházi találkozóról (POSZT), felsőoktatásról (Kaposvári Egyetem), ebbéli munkássága három szóval – kirúgta, ellehetetlenítette, tönkretette – összefoglalható, s valójában nem volt egyéb, mint pitiáner bosszúhadjárat – többnyire vélt sérelmek miatt.

Ilyen előzmények után nem volt kétséges, hogy a Nemzeti Színház főigazgatója az SZFE-re is hasonló ambíciókkal érkezik, hiszen a diákok határozott fellépésére csak azután került sor, hogy Vidnyánszkyék nyilvánvalóvá tették, hogy semmibe veszik nemcsak az egyetem akkori vezetését és tanárokat, de őket, a hallgatókat is, hiszen egy korábbiaktól mindenben eltérő modellt próbálnak rájuk kényszeríteni. Egyszerűen nem volt más választásuk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.