„Önök olyan országban tanulhatnak és élhetnek, ahol szabad a művészet, a művészi önkifejezés és szabad az alkotómunka. A szabadság, amely adott, felelősség is egyben” – jelentette ki Novák Irén helyettes államtitkár a (Vidnyánszky-féle) Színház-és Filmművészeti Egyetem tavalyi tanévnyitóján, egyúttal felhívva a hallgatók figyelmét arra is, hogy „rövid idő leforgása alatt minden relatívvá lett, amit egykor örök érvényűnek hittünk”.
Mivel az MTI – ellentétben a példaképnek tekinthető Szabad Néppel – egyelőre nem közli a közönség reakcióját (például „hosszan tartó, ütemes taps”), így legfeljebb csak feltételezés a részünkről, hogy a h. államtitkár szavaira azok is felkapták a fejüket meglepetésükben, akik elbóbiskoltak vagy a telefonjukat nyomkodták. Akik ugyanis szó szerint csakis e szavakat hallották, mi másra gondolhattak volna, mint az öt évvel korábbi eseményekre. Az egyetemfoglalásra, a vele járó erős jelképekre, a maszkra, a terelőszalagra, a fáklyás őrségre, a támogatók seregére. Az SZFE felháborodott hallgatóinak küzdelmére tanáraikért, az egyetemi autonómiáért, amely messze a leghatásosabb és legbátrabb kiállás volt 2010 óta a Fidesz kultúrpolitikája ellen, amelyet a színházi világban még ma azzal az egyetlen mondattal is össze lehetne foglalni, hogy „Vidnyánszky Attila mindent visz”!
De Vidnyászky Attila már a 2010-es években mindent vitt az ún. társadalmi szerepvállalás jegyében. Legyen szó érdekvédelmi szervezet térfoglalásáról (Magyar Teátrumi Társaság), színházi találkozóról (POSZT), felsőoktatásról (Kaposvári Egyetem), ebbéli munkássága három szóval – kirúgta, ellehetetlenítette, tönkretette – összefoglalható, s valójában nem volt egyéb, mint pitiáner bosszúhadjárat – többnyire vélt sérelmek miatt.
Ilyen előzmények után nem volt kétséges, hogy a Nemzeti Színház főigazgatója az SZFE-re is hasonló ambíciókkal érkezik, hiszen a diákok határozott fellépésére csak azután került sor, hogy Vidnyánszkyék nyilvánvalóvá tették, hogy semmibe veszik nemcsak az egyetem akkori vezetését és tanárokat, de őket, a hallgatókat is, hiszen egy korábbiaktól mindenben eltérő modellt próbálnak rájuk kényszeríteni. Egyszerűen nem volt más választásuk.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
