Még nem tudni, melyik lesz a Balaton Sütije 2025-ben, de megkóstoltunk néhány pályaművet

Kis-Magyarország

Helyi cukrászdák több mint 30 süteménye verseng a Balaton Sütije 2025 címért, a hétfői siófoki zsűrizésen mi is megnéztük a felhozatalt, sőt, meg is kóstoltunk néhány pályaművet. Meg is van a kedvencünk. 

Mandula, dió, törökmogyoró, füge, málna, őszibarack, olaszrizling, kéknyelű, szürkebarát – ajánlottan ezen ízek kombinációjával készült harminckét süteményt bírált a szakmai zsűri Siófokon a Balaton Sütije versenyen hétfőn. A felhozatalra már csak azért is kíváncsiak voltunk, mert a nyáron a térségben elég vegyes volt a portyázó vendégként tapasztalt sütikínálat.

A rossz tapasztalattal kezdve volt olyan jó nevű, agyonhájpolt cukrászda az északi parton, ahol egy eléggé odapörkölődött flódnivéget tettek elénk (ami többnyire legfeljebb arra érdemes, hogy a belső szeletekről levágva személyzeti fogyasztásra vagy rumos golyóba kerüljön); ugyanitt egy másik alkalommal a sajtos rúd volt olyan minőségű, hogy a sarki közértben jobbat lehet kapni. Egy másik, déli parti felkapott cukrászda két kínált süteményét is egy az egyben felfedeztük egy fagyasztott késztermékeket heti túrával szállító győri nagyker kínálatában. Persze nincs olyan jogszabály, hogy csak azt árulhatnák, amit a saját cukrászatban készítenek, más kérdés viszont a kereslet árérzékenysége és a kínálat költséghatékonysága – ebben látunk kompromisszumkényszert, és többnyire a minőség veszít.

A siófoki mustrán azonban ilyen gondok helyett inkább a bőség zavara mutatkozott. A Magyar Turisztikai Szövetség és a VisitBalaton365 Nkft. a Balatoni Kulináris Műhelynek pályázat nélkül bérbe adott Thanhoffer-villát választotta a verseny zsűrizésének helyszínéül; a versenyre pedig több mint 30 nevezés érkezett, a kiírás szerinti "Balaton desztináció" 177 településén működő cukrászdáktól. (Az égett flódnis, rossz sajtos rudas és mirelitet felmelengető műintézmény sem pályázott.)

 
Fotó: A szerző felvétele

Princzinger Péter, a VisitBalaton365 elnöke szerint azért is van szükség arra, hogy így emeljék ki a balatoni vendéglátás cukrászati szegmensét, mert létezik, sőt, egyre nagyobb teret nyer a gasztronómiai turizmus – a vendégek egy része a kirándulás mellett kifejezetten gasztro élményekért is utazik. Ő maga például egy lullai vendéglátó egység híres sütijéért autózott el Budapestről Somogyba.

Balaton Sütije 2024 elkészítésére tavaly a keszthelyi Segreto cukrászdát kérték fel: az édesség kívül kék színű volt, belül othello szőlős, mandulás és fehér csokis. Idén a nyilvános verseny mellett döntöttek, ugyanakkor a tavalyi győztes formáját és színét is többen próbálták utánozni.

A versenykiírás szerint az elkészült süteményekkel három kategóriában lehetett nevezni: a főkategória a Balaton Sütije 2025, az egyik alkategória a Balaton mindenmentes sütije (ez nem tartalmazhat cukrot, glutént, laktózt és tejfehérjét, cukor helyett xilit, azaz nyírfacukor, eritrit, stevia, maltit, azaz maltitol használható, és előnyt jelent, ha a szénhidrát tartalom 15 g/szelet alatti, és egy adag maximum 240 kcal-t tartalmaz), a másik alkategória pedig a Balaton junior sütije 2025 volt, szakiskolák tanulóinak.

A hétfő reggeli mustrára pontosan érkeztünk, ezért végignézhettük, ahogy a versenyzők (köztük cukrásztanuló lányok is a helyi szakképző intézményből) nagy gonddal, óvatosan hozzák versenyműveiket ablakos papírdobozokban. A szervezők a jelentkezők által beadandó 12 sütiből hetet tettek félre zsűrizésre, a maradék ötöt pedig a közönség várószobájában helyezték el.

A zsűri egyik tagját, Harrer-Abosi Beatrixot, a soproni Harrer Csokoládéműhely és Cukrászda tulajdonosát arról kérdeztük, nem lesz-e megterhelő harminc sütemény végigkóstolása gyors egymásutánban: de igen, négy-öt sütemény után viszont szünetet tartanak, vizet isznak vagy valami semleges ízűt esznek. Ezt később meg is tapasztalhattuk, amikor a zsűrizés első szakaszának vége felé (12 sütemény, 5-5 perc per darab) Princzinger Péter azzal jött ki a teremből, hogy „Adjatok valami sósat!” És menten el is fogyasztott egy téliszalámis szendvicset.

 
Fotó: A szerző felvétele

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.