Barna Imre: Pont fordítva

Mit csinál a vadmacska?

  • Barna Imre
  • 2017.01.08 14:12

Egotrip

Komolyabb dolgokról van itt szó – mondja –, és Ézsaiás 21:5–10. Kolléga és barát, és Bob Dylan-rajongó. Lehetnek-e rajongói egy Nobel-díjasnak?

Jó, mondjuk, át sem fogja venni Dylan azt a díjat. Nemrég üzente, hogy nagyon köszöni, de december 10-én sajnos nem ér rá, sajnos. És akkor marad mégiscsak a rock and roll? De hát ismerjük őt. Ő ötven éve az, akinek nem ér a neve, It ain’t Me, Babe. Aki csak hetekkel a díj kihirdetése után volt hajlandó végre interjút adni, és arra a felvetésre, miszerint – mármint a bizottság szerint – Homérosz modern utódja volna ő, úgy reagált, hogy hát igen, lehet benne valami, a Story of Hurricane például tényleg elég homéroszos. De azért csak úgy hallottuk mi, és ez nem tegnap volt, hogy nagyon is poéta, a rock Rimbaud-ja ő.

Szóval, hogy mit csinál a vadmacska az All Along the Watchtowerben?

A wildcat did growl, dúdolta titokzatosan a rock Rimbaud-ja, üvöltötte Jimi Hendrix; én meg (nyilván a titokzatosan dúdolós eredetire koncentrálva inkább) úgy fordítottam, hogy Vadmacska dorombol. Így jelent meg nemcsak az első, 1989-es Európa-kiadásban, hanem másodjára, 2006-ban is. Csak hát nem elég ez, mondja most a kolléga, barát és Dylan-rajongó, mert „komolyabb dolgokról” van itt szó. Afelől persze, hogy a Watchtower, ahogy a John Wesley Harding-nagylemez többi, minimál folkhangzásra épített, rejtelmesen balladisztikus száma is igencsak „komoly” dolog, harminc, negyven vagy épp ötven éve sem lehettek kétségei annak, aki figyelt. Nem pusztán egy újabb szerepváltás volt ez (bár az is volt: a csodagyerek-protesthős, majd a próféta-szupersztár helyébe lépő misztikus dalnok színre-, azazhogy színfalak mögé lépése), hanem tényleg új irányba mutatott. A Bob Dylan-féle megoldás: zsidó gyökerek és keresztény újjászületés, spiritualitás és ellenkultúra, William Blake és a gospel, Allen Ginsberg és a Blue Moon felé. És nem kellett ehhez internet, Wikipedia, YouTube és Spotify, csak figyelni kellett, és utánajárni egy kicsit.

Ma viszont persze Bob Dylantől és az All Along the Watchtowertől már tényleg csak egy kattintásnyira van Ézsaiás: „Föl, fejedelmek, kenjétek a paizst! Mert így szólott hozzám az Úr: Menj és állass őrállót, a mit lát, mondja meg … És kiálta, mint oroszlán: Uram, az őrtoronyban állok szüntelen napestig, és őrhelyemen állok egész éjszakákon. És ímé, lovas csapat jött, páros lovagok, és szólott és mondá: Elesett, elesett Babilon…”

Már törlöm is ki a régi fordítást a fájlból, és nekiülök az újnak. Egy újnak. És kattintgatok tovább, és bizony oroszlánfélének látszik most már az a vadmacska, és akkor persze, hogy nem dorombol (ha mégoly baljós-misztikus-líraian is), hanem legalábbis kurrog, morog, mordul. A toronyba pedig, ha egyszer csakugyan a jehovisták kiadványának nevét is megihlető Őrtornyot lehet (vagy éppen kell?) látni benne, nem is olyan abszurd már odalátnom az őrálló fejedelmet is, és ahhoz sem férhet kétség, hogy a „páros lovagok” (Two riders were approaching) miféle hírrel közelegnek. De vajon – töprengek, mert akár átveszi végül Bob Dylan a Nobel-díját, akár nem, a verseit (dalszöveg, lyrics) újra ki fogjuk adni most, muszáj tehát újragondolnom ezt is –, vajon tényleg elképzelhető-e az, amit most épp olvasok: hogy a két lovas nem mással, mint a Bolonddal és a Zsivánnyal azonos? És mit kezdjek, vagy egyáltalán kezdjek-e valamit azzal a találgatással, amely szerint a Bolond, azaz a Joker (Dylannél lásd még Mr. Tambourine Mant, akit én valaha Csörgődobosnak, illetve Jokermant, akit meg Muzsikásnak képzeltem el) egyenesen Jézussal azonosítandó, a Thief, azaz a Zsivány pedig – ennek megfelelően – a jobb latorral?

De csak észbe kapok aztán. Akármekkora „népi” hagyománya van már ennek a kommentelős dylanológiának, verselemzés helyett talán inkább annak a fickónak a bősz buzgalmához hasonlít ez mégiscsak, aki a hatvanas évek végén Bob Dylan szemeteskukájából próbálta kiguberálni a megfejtést, és annak nyomán végső soron az igazat, mely szerint Bob Dylan talán nem is Bob Dylan, hanem a CIA és mindenféle még sötétebb, titkos hatalmak foglya már.

Be is csukom a Chrome-füleket, dolgozom inkább. Szavak és ritmus, prozódia és szavak és szavak megint, miközben szól persze a zene is a fejemben. The hour is getting late – hallom ezeregyedszer is Dylan-hangon –, és világos már: nem elég az sem (ószövetségi kontextusban pedig anakronisztikus is), hogy mikor az óra üt; a fate viszont (this is not our fate) talán mégsem annyira végzet, azt talán a sorssal is elég lesz megfeleltetni, de akkor meg új rím kell majd ide is…

Itt tartok most. Lapzártakor nem lehetett tudni még, átveszi-e Bob Dylan a Nobelt. Babilon bukása hírül hozatott, de a versben még csak közeleg a két lovas. És vadmacska mordul, oroszlán is lehet, igen.

Neked ajánljuk

A szemfényvesztő

  • Rév István

A kora ötvenes évek egyik reggelén (április 4-én, hazánk felszabadulásának ünnepén, vagy talán május 1-jén, a munkásosztály nagy harci seregszemléjén, lehet, hogy éppen november 7-én, a nagy októberi forradalom évfordulóján) reménytelenül esett az eső (vagy fagyos szél fújt és hullott a hó). A rádióbemondó ismerős hangja azzal kezdte a híreket, hogy gyönyörű napsütésre ébredt az ország, mintha jókedvében a természet is ünneplőbe öltözött volna a nagy ünnepen.

Ártók

  • TPP

Dúsgazdagék esküvője a világ (jelen esetben Mexikóváros) többi részétől társadalmi és fizikai értelemben is elzárt, erődszerű villában.

Dobozok közt

  • - köves -

A Fontos Filmek (igaz történet, komoly igazságtalanság, komor hangvétel, megrendült taps, állófogadás Beverly Hillsben) két gyakori szereplője a hatalom megnyomorította kisember és az ügyét felkaroló, lelkiismeretes ügyvéd. Ők most a guantánamói fogolytáborban méregetik egymást az egyik olyan helyiségben, amit történetesen nem a fogvatartottak kínzására rendeztek be.

Az ellenállás melódiája

  • Bacsadi Zsófia

Az amerikai vidék, a Közép-Nyugat lakói, a „fehér szemét”, a redneckek (mindenki vérmérséklete szerint válogathat a rendelkezésre álló kifejezések között) sokáig az iszonyat, a jelenben velünk élő barbárság és elmaradottság jelképei voltak az amerikai filmben (A sziklák szeme; Gyilkos túra; A texasi láncfűrészes mészárlás).

Azok a pesti éjszakák!

  • Sándor Panka

Reisz Gábor érdekes formát választott első színházi rendezéséhez. A helyszín a Trafó frissen felújított kávézója, a Trafik, a leszűkített játéktérnek megfelelően a nézők száma is csökkentett. A színészek az asztalok között járkálnak, sőt az utcát is „elfoglalják”. A kávézó egyben nézőtér, színpad és díszlet is.

Senki földjén

Szegény Mikes Kelemen! Ha az utókor kíméletlenségét a félresikerült stílusimitációkban lehetne mérni, Rákóczi fejedelem kamarása alighanem országos rekorder lenne.

„Közben röhög rajtunk”

  • Soós Tamás

„Ha már az is gond, hogy valaki meleg, akkor mi hadd legyünk már heti két órában műhomokosok” – vallja a Dope Calypso. Az együttes június végén hozza ki Tears to Freshwater címmel a szintis powerpop felé elmozduló új lemezét. Sarkadi Miklós énekes-gitárossal és Kelemen László gitárossal a káoszos lemezírási folyamatról, a most különösen aktuális queer esztétikáról és a magyar zenekarok nemzetközi lehetőségeiről is beszélgettünk.

Asztaltársak

A Létbüfében egy asztalhoz vetődik a költő, a zeneszerző és az énekes. Nem tudni, hogy mit isznak, de egy pillanat alatt szót értenek egymással. Egyikük még a baby boom szülötte, a másik kettőt már az X generáció könnyezte ki, mint igazgyöngyöt a kagyló. Mindhármuknak van némi tapasztalata csalatásban és fenében, és úgy lépnek túl e mai kocsmán, hogy előttünk is kitárják a kocsmaajtót.

Nyelvvilág

  • Toroczkay András

Az ördögcérna maga a burgonyafélék családjába tartozó lombhullató cserje. Itt líciumként emlegetik, de hívják még farkasbogyónak vagy gojibogyónak is, és a regény világán belül a kisebbrendű idő- és dimenziókapuk (ha jól értem) jelenlétét jelzi.

Sűrű, sötét erdő

  • Melhardt Gergő

Nem emlegetik, nem írnak róla, egyetemen nem tanítják. Nincs róla semmi elnevezve, kötetei nehezen beszerezhetők, nem olvashatók online. Nem túlzás: a teljes és végleges elfeledéstől mentette meg a mostani (első) össz­kiadás ezt a nagy életművet. De milyen is ez az életmű? Mik a költészeti értékei? Meg tud-e ma szólítani minket, és ha igen, hogyan és mivel?

Doktor Faustus labirintusa

Balázs csodálatra méltó szörnyeteg volt. Briliáns társalgó, hihetetlenül szórakoztató asztaltárs. Reneszánsz fejedelmi udvarokban gennyesre kereste volna magát csak azzal, hogy szóval tartja a művelt társaságot – véget nem érő sziporkák, szójátékok, kultúrhistóriai, filozófia-, kritikatörténeti és irodalomelméleti futamok szövődtek hétköznapi pletykákkal, színes elbeszélésekkel, versidézetekkel és bohóctréfákkal egymásba cikázva, néhol követhetetlenül, de mindig nagystílűen.

Át a falakon

  • Götz Eszter

Perczel Anna építész, urbanista, az Óvás! Egyesület alapítója 1942-ben született Párizsban. Miután családjával visszatért Magyarországra, a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett diplomát, majd a Budapesti Városépítési Tervező Vállalatnál, Vadász György műhelyében dolgozott.