Körülbelül így foglalható össze, mi történt Szijjártó Péter és Traian Băsescu december eleji üzenetváltása körül. Előbbi megtiltotta a magyar külképviselet munkatársainak, hogy részt vegyenek a román nemzeti ünnepen (mert – ahogy fogalmazott – magyar embernek „nincs mit ünnepelni” december elsején), utóbbi pedig tulajdonképpen megfenyegette Magyarországot egy újabb román bevonulással, mert „Románia valódi határai a Dnyesztertől a Tiszáig tartanak”. A magyar diplomaták eddig sem tündököltek ezeken a romániai rendezvényeken, mindenki tanult abból a botrányból, ami a Medgyessy–Năstase budapesti koccintás miatt alakult ki majdnem másfél évtizeddel ezelőtt. Azóta sem sikerült semmiféle alternatívát találni, semmiféle konszenzusra jutni a román országegyesítés – vagy a másik nézőpont szerint Erdély elvesztésének – ünnepnapja/emléknapja kapcsán. Mindig volt feszültség, távolságtartás, nagyon hűvös diplomáciai üzengetés – de az idei villongás az átlagnál sokkal élesebb lett.
2016 végére a magyar és a román fél is kényszerhelyzetbe került. December 11-én parlamenti választásokat tartanak Romániában, ennek megfelelően a menetrendszerű román nacionalizmus is felizzott. Az elmúlt ciklusokban botrányt botrány követett, a román–magyar diplomáciai kapcsolat mindennek mondható volt, csak barátságosnak nem. Eddig a fenntartható minimum volt a cél. Mára egyértelművé vált: akárki lesz a választások nyertese, nincs esély javulásra, javításra.
Az elmúlt években egyetlen politikussal tudott együttműködni az Orbán-kabinet, és az Traian Băsescu volt. Amikor ez az együttműködés vagy meg nem támadás, majdnem barátkozás még működött, akkor Traian Băsescu Románia államelnöke volt. Azóta azonban egy kis párt (a Népi Mozgalom Pártja) politikusa, aki a parlamenti bejutásért küzd. Ha épp nem Moldávia és Románia egyesítésével kampányol, akkor magyarellenes nyilatkozataival mozgósít. Az a Traian Băsescu ma a magyarellenes mumus, aki mellett többször is elkötelezték magukat az erdélyi magyar szavazók, többek között akkor, amikor – Orbán Viktor ösztönzésére – távol maradtak az egykori államfő leváltásáról szóló népszavazástól. Most a „mi emberünk” fordult „ellenünk”. A román politikai élet többi szereplője pedig – azok, akikkel a magyar kormány nem tudott és nem is akart eddig semmilyen együttműködést kialakítani – egyre ellenségesebb hangnemet ütnek meg. Romániában is megy a sorosozás, a riogatás a nemzetidegen ellenséggel, szinte szó szerint úgy, ahogy azt a magyar kormánypropaganda is folytatja. Csakhogy itt a kéznél lévő idegenné és ellenséggé pillanatokon belül az erdélyi magyarok válhatnak. Elég nehéz helyzetbe kerülhet Orbán Viktor, ha majd az erdélyi magyarok védelmében át kell üzennie a magyar–román határra telepített kerítésen, hogy ti csak ne sorosozzatok és idegenezzetek úgy, mint mi.
Mindeközben választásra készül az RMDSZ is, mely szervezetet az elmúlt években épp a Fidesz szorított sarokba különböző erdélyi magyar ellenpártok indításával. Mára az RMDSZ meggyengült, idén már a jelöltállítás is problémát okozott, az pedig, hogy egyszer újra kormányképes erő lesz belőle, csak nagyon hiú ábránd. A Fidesz az idei év elején támogatást ígért az erdélyi érdekvédelemnek, de ebből alig valósult meg valami. Csak most, az utolsó napokban, órákban, amikor az RMDSZ válsága egyértelművé vált, szaporodtak meg a mobilizáló üzenetek. Szijjártó „nincs mit ünnepelnünk” kijelentésével egy időben Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is bejelentette, hogy december elsején „nem nyitna pezsgőt”. RMDSZ-es politikusok nyilatkoztak sorra arról, hogy – hasonlóan a magyar diplomatákhoz – ők sem vesznek részt a hivatalos rendezvényeken. A magyar kormány és az erdélyi érdekvédelem csataláncban, egyetértésben üzeni, hogy baj van Romániában, nagy baj, és a legjobb, ha a választók elejét veszik a bajoknak. Aki december elsején nem ünnepelt, az december tizenegyedikén szavaz: ez most a Fidesz–RMDSZ- tengelyen kidolgozott haditerv és remény.
