A szerk.

Telefonos meseszolgálat

A szerk.

„A miniszterelnök még nem beszélt telefonon Donald Trumppal, de nem látom, hogy ennek mi a jelentősége” – ezt két hete nyilatkozta Lázár János kancelláriaminiszter a kormányinfón némi tettetett értetlenséggel.

Pedig a kérdés jogos volt, hiszen Orbán Viktor addigra már nem győzte kifejezni elégedettségét Donald Trump győzelme miatt, a júliusi Trump-párti nyilatkozatáról nem is beszélve – ehhez képest az amerikai elnökválasztás után tíz nappal Trump letudott vagy harminc traccspartit különböző állam- és kormányfőkkel, a magyar fiú meg csak gubbasztott a készülék mellett.

A miheztartás végett: Lázárnak annyiban igaza volt, hogy ezek a protokollbeszélgetések nagyrészt teljesen érdektelenek (és sohasem „négyszemköztiek”). Annyiban viszont nem volt igaza, hogy a kormányzati agitprop olyannyira sulykolta: Trump megválasztásával Orbán Viktort rehabilitálja az amerikai politika, hogy valaminek, legalább egy nyomorult protokollhívásnak egyszerűen történnie kellett már.

Az örömhírt aztán maga Orbán Viktor újságolta el a NER-esített Világgazdaságban egy hete: „Beszéltem telefonon az új amerikai elnökkel, így állíthatom, hogy a mi pozíciónk sokat javult. (…) Úgy érzékeltem, tudja, hogy a magyar egy bátor és szabadságharcos nép, amelynek az elmúlt hat évben elért gazdasági eredményei kiemelkedőek. Meghívott Washingtonba, mire elmondtam neki, hogy már régen nem jártam ott, hiszen »fekete bárányként« kezeltek. Nevetve annyit válaszolt, hogy őt is.”

Nicsak, hogy vágja a kormányzati agitprop szlogenjeit (bátor, szabadságharcos, kiváló gazdasági eredmény) a megválasztott amerikai elnök. A politikus-fenegyerekek közötti összekacsintás (fekete bárányság), a látatlanban is kialakult ösztönös rokonszenv bizonyítéka (nevetve válaszolt) mind-mind azt mutatja, hogy Orbán immár nem csupán a hazáját nőtte ki (az megtörtént tavaly ősszel, ugye, amikor deklaráltan Európát mentette meg éppen), hanem a kontinensünket is. Másnap a kormánypárti sajtó azzal volt tele, hogy a nemzetközi sajtó hogy értékeli a telefonhívást. (Bocsánat: A Telefonhívást!) A „nemzetközi visszhang” amúgy egy cseh lapban megjelent publicisztika volt, ami sokkal inkább a cseh elnököt ekézte, mint a mi miniszterelnökünk megdicsőülésén lamentált.

Mindegy, az a fontos, hogy a lényeget mindenki fölfogja: Viktor kvaterkázott egyet Donalddal, aminek a végén az amcsi meghívta, ahogyan az egyenrangú világtényezők között járja.

Egyszer ez már bejött, igaz, hazai viszonyok között: amikor Antall József, a rendszerváltozás első kormányfője úgymond a halálos ágyán Orbán Viktorra bízta az örökségét és Magyarországot. A dolog természetéből fakadóan ezt kettejükön kívül senki nem hallotta; annyit azért tényszerűen tudunk, hogy Orbán nem volt ott Antall halálos ágyánál. (Telefonon beszélt a nagybeteg miniszterelnökkel, ahogyan Tölgyessy Péter is.) S ez az elemi jó érzést semmibe vevő trükk legitimálta a jobboldal meghódítására induló Orbán terveit.

Ez a mostani sztori nem ízléstelen, inkább szánalmas – jól érzékelteti ezt az az igyekezet is, amivel titkolják, ki kezdeményezte a beszélgetést. (Gratuláció esetén azért jellemzően a gratuláló tárcsáz.) Így hátha sokan azt gondolják majd, hogy a nagy Donald csörgi-börgizett rá a mi nagy Viktorunkra. Mivel sokan szeretnék ezt hinni, sokan fogják ezt hinni. Már hiszik is.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.