Akik nem vállalták – Tökösség a jobbon

  • narancs.hu
  • 2014. január 8.

Villámnarancs

Hétfő óta pörög a sajtó és a mémipar az Orbán–Kerényi–Bencsik szupertrió Magyar Krónikáján, és már csak egyet kell aludnunk a nagy értekezletig, ahol maga a miniszterelnök tart eligazítást. Addig azonban be kell érnünk a kihátrálásokkal, merthogy Kerényiék szerzői százas listájáról egyre többen jelezték és jelzik, hogy nem kívánnak részt venni ebben. Ám mielőtt fejet hajtanánk e jobbos tökösség láttán, érdemes egy kicsit jobban megvizsgálni, pontosan miért nem kívánnak részt venni a kiválasztottak. Mert snassz lenne felsorakozniuk a labdás Kerényi, a gárdajelmez-tervező Bencsik mögé? Szembemennek Orbán Viktorral?

Ó, dehogy!

Sokan azzal hárítottak, hogy nem kapták meg a meghívót a jeles eseményre, mások azzal, hogy megkapták, de nem érnek rá. Határozott nemet csak Sándor György, illetve a Heti Válasz főszerkesztője és három újságírója mondott, ám ők sem azért, mert vállalhatatlan lenne a Magyar Krónika, hogy az egész kutyakomédia az újságírószakma lejáratása volna – Ablonczy Bálint és Stumpf András elfoglaltságaira hivatkozott, Borókay Gábor főszerkesztő meg arra, hogy „olyan újságokba nem szokott írni, amelyek hasonló területekkel, kérdésekkel foglalkoznak, mint a Heti Válasz”.

Egyedül Osztovits Ágnes nem sunyított, amikor azt mondta a vs.hu-nak: „Én nem azért nem akarok részt venni, mert nincsen időm, hanem mert az egész koncepcióval nem értek egyet. Nem hiszem, hogy ilyen lapra szükség van, nem hiszem, hogy a megosztott magyar művészeti életet tovább kéne osztani.”

Nem kell ettől tartania. Szép számmal lesznek szerzők, akik nem ennyire finnyásak, és nemcsak a véhetően magas tiszteletdíj miatt. Ők egyenesen büszkék lesznek arra, hogy egy ilyen „nívós kiadványban, Orbán Viktorral egy lapon szerepelhetnek”, és ezt komolyan is gondolják. Azok viszont, akik most nemet mondtak, azért ne legyenek olyan büszkék magukra.

Legfeljebb akkor, ha a nyilvánosság előtt is vállalják, leírják, kimondják, mit is gondolnak valójában Kerényiről, Bencsikről, a Magyar Krónikáról. És lehetőleg úgy, hogy előtte nem kérnek engedélyt Orbán Viktortól.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.