Akik nem vállalták – Tökösség a jobbon

  • narancs.hu
  • 2014. január 8.

Villámnarancs

Hétfő óta pörög a sajtó és a mémipar az Orbán–Kerényi–Bencsik szupertrió Magyar Krónikáján, és már csak egyet kell aludnunk a nagy értekezletig, ahol maga a miniszterelnök tart eligazítást. Addig azonban be kell érnünk a kihátrálásokkal, merthogy Kerényiék szerzői százas listájáról egyre többen jelezték és jelzik, hogy nem kívánnak részt venni ebben. Ám mielőtt fejet hajtanánk e jobbos tökösség láttán, érdemes egy kicsit jobban megvizsgálni, pontosan miért nem kívánnak részt venni a kiválasztottak. Mert snassz lenne felsorakozniuk a labdás Kerényi, a gárdajelmez-tervező Bencsik mögé? Szembemennek Orbán Viktorral?

Ó, dehogy!

Sokan azzal hárítottak, hogy nem kapták meg a meghívót a jeles eseményre, mások azzal, hogy megkapták, de nem érnek rá. Határozott nemet csak Sándor György, illetve a Heti Válasz főszerkesztője és három újságírója mondott, ám ők sem azért, mert vállalhatatlan lenne a Magyar Krónika, hogy az egész kutyakomédia az újságírószakma lejáratása volna – Ablonczy Bálint és Stumpf András elfoglaltságaira hivatkozott, Borókay Gábor főszerkesztő meg arra, hogy „olyan újságokba nem szokott írni, amelyek hasonló területekkel, kérdésekkel foglalkoznak, mint a Heti Válasz”.

Egyedül Osztovits Ágnes nem sunyított, amikor azt mondta a vs.hu-nak: „Én nem azért nem akarok részt venni, mert nincsen időm, hanem mert az egész koncepcióval nem értek egyet. Nem hiszem, hogy ilyen lapra szükség van, nem hiszem, hogy a megosztott magyar művészeti életet tovább kéne osztani.”

Nem kell ettől tartania. Szép számmal lesznek szerzők, akik nem ennyire finnyásak, és nemcsak a véhetően magas tiszteletdíj miatt. Ők egyenesen büszkék lesznek arra, hogy egy ilyen „nívós kiadványban, Orbán Viktorral egy lapon szerepelhetnek”, és ezt komolyan is gondolják. Azok viszont, akik most nemet mondtak, azért ne legyenek olyan büszkék magukra.

Legfeljebb akkor, ha a nyilvánosság előtt is vállalják, leírják, kimondják, mit is gondolnak valójában Kerényiről, Bencsikről, a Magyar Krónikáról. És lehetőleg úgy, hogy előtte nem kérnek engedélyt Orbán Viktortól.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.