Akik nem vállalták – Tökösség a jobbon

  • narancs.hu
  • 2014. január 8.

Villámnarancs

Hétfő óta pörög a sajtó és a mémipar az Orbán–Kerényi–Bencsik szupertrió Magyar Krónikáján, és már csak egyet kell aludnunk a nagy értekezletig, ahol maga a miniszterelnök tart eligazítást. Addig azonban be kell érnünk a kihátrálásokkal, merthogy Kerényiék szerzői százas listájáról egyre többen jelezték és jelzik, hogy nem kívánnak részt venni ebben. Ám mielőtt fejet hajtanánk e jobbos tökösség láttán, érdemes egy kicsit jobban megvizsgálni, pontosan miért nem kívánnak részt venni a kiválasztottak. Mert snassz lenne felsorakozniuk a labdás Kerényi, a gárdajelmez-tervező Bencsik mögé? Szembemennek Orbán Viktorral?

Ó, dehogy!

Sokan azzal hárítottak, hogy nem kapták meg a meghívót a jeles eseményre, mások azzal, hogy megkapták, de nem érnek rá. Határozott nemet csak Sándor György, illetve a Heti Válasz főszerkesztője és három újságírója mondott, ám ők sem azért, mert vállalhatatlan lenne a Magyar Krónika, hogy az egész kutyakomédia az újságírószakma lejáratása volna – Ablonczy Bálint és Stumpf András elfoglaltságaira hivatkozott, Borókay Gábor főszerkesztő meg arra, hogy „olyan újságokba nem szokott írni, amelyek hasonló területekkel, kérdésekkel foglalkoznak, mint a Heti Válasz”.

Egyedül Osztovits Ágnes nem sunyított, amikor azt mondta a vs.hu-nak: „Én nem azért nem akarok részt venni, mert nincsen időm, hanem mert az egész koncepcióval nem értek egyet. Nem hiszem, hogy ilyen lapra szükség van, nem hiszem, hogy a megosztott magyar művészeti életet tovább kéne osztani.”

Nem kell ettől tartania. Szép számmal lesznek szerzők, akik nem ennyire finnyásak, és nemcsak a véhetően magas tiszteletdíj miatt. Ők egyenesen büszkék lesznek arra, hogy egy ilyen „nívós kiadványban, Orbán Viktorral egy lapon szerepelhetnek”, és ezt komolyan is gondolják. Azok viszont, akik most nemet mondtak, azért ne legyenek olyan büszkék magukra.

Legfeljebb akkor, ha a nyilvánosság előtt is vállalják, leírják, kimondják, mit is gondolnak valójában Kerényiről, Bencsikről, a Magyar Krónikáról. És lehetőleg úgy, hogy előtte nem kérnek engedélyt Orbán Viktortól.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.