Apáti Bence liberális barátait is a Migration Aid tévesztette meg

  • narancs.hu
  • 2017. augusztus 9.

Villámnarancs

Mire számítsunk ezek után a Balatonnál?

Valószínűleg már nem tud úgy felkelni a nap, hogy ne boruljon ki egy újabb ember azon az egyébként borzasztóan egyszerű dolgon, hogy a Migration Aid nevű szervezet a Balatonnál próbálna néhány oltalom alatt álló menekültnek, vagyis

nem migránsnak és nem illegális bevándorlónak,

hanem olyan embereknek, akik kezében a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal papírja van arról, hogy menekültjogra, befogadotti státuszra vagy oltalmazotti státuszra és egyben szabad mozgásra van joga ebben az országban, egy pár napos nyári üdülést szervezni.

A kormánymédia naponta beléjük száll, miszerint hiába minden tiltakozás, ez az egyébként nyilvánvalóan Tudjukki (css, nehogy kimondd Soros György nevét!) által pénzelt szervezet „migránsüdültetésre” készül, ez is a „Soros-terv” része, legyen az bármi is, és egyébként is vége lesz ettől a világnak. Mindezt egyébként Siewert András, a Migration Aid vezetője a Hír Tv műsorában cáfolta.

Most A Münchausen-szindrómában szenvedő NGO címmel közölt írásával Apáti Bence balettművész, a Kismenők című műsor zsűritagja csatlakozott egészen elképesztő stílusban az acsarkodáshoz, szúrta ki a 24.hu. A veretes írásban kvázi embercsempésznek titulálja a szervezetet, exszóvivőjüket, Zsohár Zsuzsannát pedig hazugnak nevezi és a sárga földig lehordja, majd megjegyzi, hogy „mai napig rengeteg liberális barátom szentül hiszi, hogy nem több millió analfabéta afgán meg iraki tört be, hanem szír értelmiségiek tömege kért alázatosan oltalmat Európától”. Arról sajnos Apáti nem közöl bővebb információt, hogy ő miért hiszi szentül ennek ellenkezőjét, de tuti információi lehetnek, ugyanis közli: „az úgynevezett menekültek 90 százalékának annyiban van köze Szíriához, hogy valószínűleg hallott már Szíriáról”.

Ezek után levonja a konklúziót: van ez a Münchhausen-szindrómában szenvedő NGO, aki azt szeretné, hogy „vidám rőzsedalokkal a lelkünkben lelkendezzünk annak a hírnek, hogy a Balaton partján fognak fesztiváloztatni valakiket”.

Pedig nem is fesztivál lesz, nem is migránsoknak vagy analfabéta afgánoknak, sőt, nem is csak muszlimoknak. És rőzsedalokat sem vár senki. De a Balaton legalább stimmel.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.