Az erős zalai: Melletted állunk, Palkovics elvtárs!

  • narancs.hu
  • 2016. március 28.

Villámnarancs

Úgy tűnik, hogy a zalaegerszegi iskolák java nem kíván csatlakozni a szerdai pedagógussztrájkhoz. És a tanárok?

„Sajnos a várt szakmai alapon történő megbeszéléseket politikai indíttatású megnyilvánulások zavarták meg. Egyrészt a hozzá nem értő és félrevezető elemzések, másrészt egyesek felhatalmazás nélküli, gyakran szakmai alapokat nélkülöző vagy pártpolitikai indíttatású megszólalásai. Adjunk időt a hivatalos tárgyalások lefolytatására (köznevelési kerekasztal, kormány és sztrájkbizottság), bizalmat az új oktatási államtitkárnak, aki elődeivel ellentétben partnernek tekinti a pedagógusokat.”

Nem Balog Zoltán, nem a Magyar Idők propagandistája, de még csak nem is a CÖF–CÖKA munkáslevelezője fogalmazta meg e veretes mondatokat. Az idézet abból az először március 22-én megjelent közleményből való, amit kilenc zalaegerszegi oktatási intézmény vezetője jegyez, és amit aztán véres kardként hordozott körbe az MTI és a kormánysajtó, hogy lám, lám…

Csakhogy van itt egy kis bökkenő. A közleményt nem a tanári kar, hanem az intézmények vezetői jegyzik, ráadásul – amint ezt a Kettős Mérce kiszúrta – először nem is az MTI hozta le.

Amint azt a bejegyzésükben írják: „az iskolák honlapjainak egyikén sem látható a friss közlemények között ilyen tartalmú írás. Maga a közlemény először a zaol.hu oldalán jelent meg, de ott is csak idéznek belőle. Később a Magyar Idők és Magyar Hírlap már az MTI-re hivatkozva vette át a hírt. A Zalai Hírlap még az igazgatók nevét tüntette fel (iskoláik csak zárójelben, helyesírási hibákkal tűzdelve jelentek meg), a többi oldalon viszont a nevek már eltűntek, mintha inkább az intézmények váltak volna hangsúlyossá”.

És hogy miért éppen Zalaegerszegen történt-e kifakadás? A Kettős Mérce szerint „érdemes figyelembe venni, hogy Palkovics László, a frissen kinevezett oktatási államtitkár erősen kötődik Zalaegerszeghez. Olyannyira, hogy itt született, gimnáziumba is ide járt… Bár lehet, hogy ez csupán annyit jelent: a kilenc igazgatónak Palkovics kinevezésének hírére véletlenül eszébe jutott, hogy van egy köznevelési államtitkárság, amelynek minden szavát szentírásnak kell venni. Azoknak az igazgatóknak, akik közt akad olyan, aki eddig maga is a tiltakozások mellett állt…”

Merthogy ezeknek az intézményeknek több mint fele a kezdetekkor lelkesen csatlakozott a miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt leveléhez.

Lenne arra egy fogadásunk, hogy szerdán Zalaegerszegen sem fog az összes tanár fülét-farkát behúzva ennek a közleménynek a szellemében eljárni. Pláne azok után, hogy a hátuk mögött kavartak Palkovics-rajongó főnökeik. „Adjunk időt a hivatalos tárgyalások lefolytatására bizalmat az új oktatási államtitkárnak, aki elődeivel ellentétben partnernek tekinti a pedagógusokat.” Ja, persze. Partnernek.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.