Az erős zalai: Melletted állunk, Palkovics elvtárs!

  • narancs.hu
  • 2016. március 28.

Villámnarancs

Úgy tűnik, hogy a zalaegerszegi iskolák java nem kíván csatlakozni a szerdai pedagógussztrájkhoz. És a tanárok?

„Sajnos a várt szakmai alapon történő megbeszéléseket politikai indíttatású megnyilvánulások zavarták meg. Egyrészt a hozzá nem értő és félrevezető elemzések, másrészt egyesek felhatalmazás nélküli, gyakran szakmai alapokat nélkülöző vagy pártpolitikai indíttatású megszólalásai. Adjunk időt a hivatalos tárgyalások lefolytatására (köznevelési kerekasztal, kormány és sztrájkbizottság), bizalmat az új oktatási államtitkárnak, aki elődeivel ellentétben partnernek tekinti a pedagógusokat.”

Nem Balog Zoltán, nem a Magyar Idők propagandistája, de még csak nem is a CÖF–CÖKA munkáslevelezője fogalmazta meg e veretes mondatokat. Az idézet abból az először március 22-én megjelent közleményből való, amit kilenc zalaegerszegi oktatási intézmény vezetője jegyez, és amit aztán véres kardként hordozott körbe az MTI és a kormánysajtó, hogy lám, lám…

Csakhogy van itt egy kis bökkenő. A közleményt nem a tanári kar, hanem az intézmények vezetői jegyzik, ráadásul – amint ezt a Kettős Mérce kiszúrta – először nem is az MTI hozta le.

Amint azt a bejegyzésükben írják: „az iskolák honlapjainak egyikén sem látható a friss közlemények között ilyen tartalmú írás. Maga a közlemény először a zaol.hu oldalán jelent meg, de ott is csak idéznek belőle. Később a Magyar Idők és Magyar Hírlap már az MTI-re hivatkozva vette át a hírt. A Zalai Hírlap még az igazgatók nevét tüntette fel (iskoláik csak zárójelben, helyesírási hibákkal tűzdelve jelentek meg), a többi oldalon viszont a nevek már eltűntek, mintha inkább az intézmények váltak volna hangsúlyossá”.

És hogy miért éppen Zalaegerszegen történt-e kifakadás? A Kettős Mérce szerint „érdemes figyelembe venni, hogy Palkovics László, a frissen kinevezett oktatási államtitkár erősen kötődik Zalaegerszeghez. Olyannyira, hogy itt született, gimnáziumba is ide járt… Bár lehet, hogy ez csupán annyit jelent: a kilenc igazgatónak Palkovics kinevezésének hírére véletlenül eszébe jutott, hogy van egy köznevelési államtitkárság, amelynek minden szavát szentírásnak kell venni. Azoknak az igazgatóknak, akik közt akad olyan, aki eddig maga is a tiltakozások mellett állt…”

Merthogy ezeknek az intézményeknek több mint fele a kezdetekkor lelkesen csatlakozott a miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt leveléhez.

Lenne arra egy fogadásunk, hogy szerdán Zalaegerszegen sem fog az összes tanár fülét-farkát behúzva ennek a közleménynek a szellemében eljárni. Pláne azok után, hogy a hátuk mögött kavartak Palkovics-rajongó főnökeik. „Adjunk időt a hivatalos tárgyalások lefolytatására bizalmat az új oktatási államtitkárnak, aki elődeivel ellentétben partnernek tekinti a pedagógusokat.” Ja, persze. Partnernek.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.