Az őrület folytatódik: ismét pályáznánk az olimpiára

  • narancs.hu
  • 2017. április 8.

Villámnarancs

Mert hát eddig is nagyon sikeresen vettük az akadályokat.

Nem volt az olyan régen, hogy bejelentették: Budapest visszalép a 2024-es olimpiai pályázattól (=Orbánék megfutamodtak), erre most arról ír az Index, hogy a 2028-as vagy 2032-es játékokat szeretnénk megpályázni. Legalábbis Fürjes Balázs, a kiemelt projektekért felelős kormánybiztos interjút adott az insidethegames.biz nevű sportportálnak, amelyben arról beszélt, hogy a 2024-es projekt releváns lehet 2028-ban vagy 2032-ben, hiszen addigra elvileg minden épület elkészül (haha), ami szükséges egy olimpia megrendezéséhez. Szerinte az ország biztosan ismét fog pályázni, mert ez egy „120 éves álom, és Magyarország örökös szerelmes az olimpiába”.

Vagy inkább az orbánista hatalom szerelmes a pénzbe, amit az olimpiai készülődés ürügyén haveri zsebekbe lehet önteni. Nincsenek itt magasztos álmok, csupán arról van szó, hogy kicsit szomorkodtak az illetékesek, hogy 2024 előtt ez nem teljesedhetett ki. Sebaj, meg kell próbálni ’28-ban vagy 32’-ben.

Hogy eddig mennyi ment el erre a lázálomra, arról itt olvashatnak:

Kedvenc számuk a szakítás

Az előzetesen kalkulált 10 milliárddal szemben legalább 20, de inkább 37 milliárd forintnál tartanak a 2024-es budapesti olimpiai pályázat költségei. A kormány nem bíz semmit a véletlenre: az elmúlt hónapokban körülbelül 500 milliárd forintnyi, a rendezéshez szükséges beruházás elindítását készítette elő.

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.