Az őrület folytatódik: ismét pályáznánk az olimpiára

  • narancs.hu
  • 2017. április 8.

Villámnarancs

Mert hát eddig is nagyon sikeresen vettük az akadályokat.

Nem volt az olyan régen, hogy bejelentették: Budapest visszalép a 2024-es olimpiai pályázattól (=Orbánék megfutamodtak), erre most arról ír az Index, hogy a 2028-as vagy 2032-es játékokat szeretnénk megpályázni. Legalábbis Fürjes Balázs, a kiemelt projektekért felelős kormánybiztos interjút adott az insidethegames.biz nevű sportportálnak, amelyben arról beszélt, hogy a 2024-es projekt releváns lehet 2028-ban vagy 2032-ben, hiszen addigra elvileg minden épület elkészül (haha), ami szükséges egy olimpia megrendezéséhez. Szerinte az ország biztosan ismét fog pályázni, mert ez egy „120 éves álom, és Magyarország örökös szerelmes az olimpiába”.

Vagy inkább az orbánista hatalom szerelmes a pénzbe, amit az olimpiai készülődés ürügyén haveri zsebekbe lehet önteni. Nincsenek itt magasztos álmok, csupán arról van szó, hogy kicsit szomorkodtak az illetékesek, hogy 2024 előtt ez nem teljesedhetett ki. Sebaj, meg kell próbálni ’28-ban vagy 32’-ben.

Hogy eddig mennyi ment el erre a lázálomra, arról itt olvashatnak:

Kedvenc számuk a szakítás

Az előzetesen kalkulált 10 milliárddal szemben legalább 20, de inkább 37 milliárd forintnál tartanak a 2024-es budapesti olimpiai pályázat költségei. A kormány nem bíz semmit a véletlenre: az elmúlt hónapokban körülbelül 500 milliárd forintnyi, a rendezéshez szükséges beruházás elindítását készítette elő.

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.

Amerika kapitány menni

Lapzártánk után három nappal, pénteken találkozik Orbán Trumppal, így a találkozó érdemi részét és eredményeit jelen pillanatban tárgyalni nem, legfeljebb találgatni tudjuk. A magyar fél közlése szerint Amerika kapitány, Pókember és Vasember azért járulnak Trump elibe („Washington, jövünk!”), hogy meggyőzzék arról: engedje továbbra is, hogy hazánk háborítatlanul vásárolhasson nyersolajat és gázt Oroszországtól, különben… Hát ez az.