Szlovákia nem kér Orbánból

  • narancs.hu
  • 2014. március 30.

Villámnarancs

Robert Fico, a Szlovákiát a magabiztos többség birtokában különösebb kudarcok nélkül irányító miniszterelnök tegnap akkorát bukott, mint kevesen még a régió demokratikus időszakában.

Az elnökválasztást politikai múlt nélküli ellenfele döntő fölénnyel (gyakorlatilag 60:40-es arányban) nyerte ellene. Ebbe ugyan belejátszott a kormány politikájával szemben megfogalmazott elégedetlenség, de nem döntően: ha tegnap parlamenti választásokat tartanak, Fico és pártja, a SMER biztosan nyer. Tegnap konkrétan azért szavazott döntő fölénnyel Fico ellen Szlovákia, hogy közölje, nem akar a nyakába egy teljhatalmú kis vezetőt, elnök-miniszterelnök kisistent. Szlovákia tegnap méretre szabta Robert Ficót – erre szokták mondani, hogy a nép éretten viselkedett az urnák előtt. Meglehet, azért, mert elég közel vannak ahhoz, hogy jól lássák, hogy mennek a dolgok Magyarországon. Nincs ezen mit szépíteni: Szlovákia nem kért magának egy Orbánt, nem akart egyszemélyes vezetőt, a demokráciára szavazott.

Mit csinál a jövő héten Magyarország? S hova is esik itt a környéken Európa?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.