Kevés interjú futott be akkora karriert az online médiában, mint a hvg.hu borongós-alákérdezős beszélgetése Geszti Péterrel. Igazi szívfacsaró közérzeti líra volt az, amelyben a művész keserűen, keményen és minden konkrétumot ügyesen kerülve elmondta éppen azt, amit oly sokan szeretnek hallani, sokadszorra is. „Közöny van, restség és félelem.” Vagy: „Ebben az országban most jobb, ha befogod a szádat.” Pedig: „Az emberek nagy része szerintem normális akar lenni.” És így tovább.
Az eszmetörténésznek és szociológusnak is kiváló Geszti történelmi távlatokba helyezte az országot sújtó válság okait: „A magyar elit szinte soha nem tudott úgy élni a lehetőségeivel és a felelősségével, hogy a közérdeket a saját anyagias érdekeinél előbbre tartsa.” De tudja a megoldást is: „Egyszerűen jól kell csinálni azt, amivel foglalkozol. A szakmádban ragaszkodnod kell a minőséghez, és nem szabad mindig belemenni a legegyszerűbb alternatívába, és legdurvább árversenybe. Akkor is meg kell maradnod a saját minőségi követelményeidnél, ha a környezet már nem támaszt ilyen igényeket. Továbbra is hiteles tartalmakat kell előállítani, ez pedig a pékektől az írókig mindenkire igaz.”
Érdekes interakcióba lép a fenti mondatokkal a Bors mai cikke, amelyből nemcsak az derül ki, hogy Geszti az NKA-tól behúzott 800 ezret dalszövegírásra (soha nem találnák ki: A Pál utcai fiúk készülő musicalváltozatához ír dalszövegeket), hanem egy ennél sokkal cifrább eset is. A lap információi szerint ugyanis Geszti a Magyar Nemzeti Filmalap marketingeseként dolgozik évi hatmillióért, ezzel párhuzamosan pedig producerként pályázott az őt alkalmazó szervezethez, és hát mit ad isten, nyert is hét és fél millát.
Hogy mi a tanulság? „Egyszerűen jól kell csinálni azt, amivel foglalkozol.”
