„Jaj, hogy lennék én antiszemita” – Szentmihályi Szabó belezokog az olasz sajtóba

  • narancs.hu
  • 2014. július 26.

Villámnarancs

Szentmihályi Szabó Péter nem lesz Magyarország római nagykövete – örülünk. Nevezett maga lépett vissza a magyar kormány felkérése elől – ezt gyanútlan megfigyelő akár tisztességes, emberi kiállásnak is vélheti. De elhamarkodottan ítélkezni több mint hiba, bűn.

A kicsit megbántott Szentmihályi Szabó immár visszalépésével nyert teljes erkölcsi magaslatáról nyilatkozza a valamelyest megkönnyebbült Corriere della Serának a következőket: „Nem tartom magam antiszemitának. Messze áll tőlem minden rasszista vagy idegengyűlölő érzelem.”  via valasz.hu

false

 

Fotó: MTI

Ah, vagy úgy. Nem antiszemita. Még szerencse, hogy nem az, hisz’ mit írt volna akkor az alábbiak helyett, ha történetesen mégis antiszemita egy kicsit. „Felismerni őket nem nehéz, mert egyszerre gyávák és szemtelenek. A pénz az istenük, az anyanyelvük, abban bíztak elejétől fogva. Árkos szemük, petyhüdt bőrük, nyirkos tenyerük, hideg lábuk, torz mosolyuk elárulja őket. A világon mindenütt megtalálhatók. Ők a Sátán ügynökei. Félelmet keltenek és a félelemből élnek. Békétlenséget, viszályt keltenek. Állandóan csomagolnak, mégsem mennek el. Idegen lények, akiknek küldetése a helyi közösségek elpusztítása? Nemzetközi bűnözők, akik Marx és Lenin nyomában eltökélték, hogy szolgaságba juttatják az emberiséget? Örök hontalanok, vándorlásra ítélve? Ők a kamatszedők, az elsők, akik kitalálták, hogy a tőke munka nélkül is »dolgozik«, bár nincs a pénz mögött áru, csak egy darab fém, egy darab papír, vagy ma már csak egy digitális jel a számítógépen. Mindenki fél tőlük, mégis rettegnek azoktól, akik félnek tőlük.”

Nem folytatjuk, hányunk. Akinek van hozzá kedve, itt a teljes cikke.

Szóval, akkor ennyit az emberi értékekről, tisztességről. Nos, attól, hogy valaki nem lesz római nagykövet, még rendes ember sem lesz, csak ilyen… hogy is mondjuk… „én nem vagyok antiszemita”-ember.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.