A kicsit megbántott Szentmihályi Szabó immár visszalépésével nyert teljes erkölcsi magaslatáról nyilatkozza a valamelyest megkönnyebbült Corriere della Serának a következőket: „Nem tartom magam antiszemitának. Messze áll tőlem minden rasszista vagy idegengyűlölő érzelem.” via valasz.hu
| ||
Ah, vagy úgy. Nem antiszemita. Még szerencse, hogy nem az, hisz’ mit írt volna akkor az alábbiak helyett, ha történetesen mégis antiszemita egy kicsit. „Felismerni őket nem nehéz, mert egyszerre gyávák és szemtelenek. A pénz az istenük, az anyanyelvük, abban bíztak elejétől fogva. Árkos szemük, petyhüdt bőrük, nyirkos tenyerük, hideg lábuk, torz mosolyuk elárulja őket. A világon mindenütt megtalálhatók. Ők a Sátán ügynökei. Félelmet keltenek és a félelemből élnek. Békétlenséget, viszályt keltenek. Állandóan csomagolnak, mégsem mennek el. Idegen lények, akiknek küldetése a helyi közösségek elpusztítása? Nemzetközi bűnözők, akik Marx és Lenin nyomában eltökélték, hogy szolgaságba juttatják az emberiséget? Örök hontalanok, vándorlásra ítélve? Ők a kamatszedők, az elsők, akik kitalálták, hogy a tőke munka nélkül is »dolgozik«, bár nincs a pénz mögött áru, csak egy darab fém, egy darab papír, vagy ma már csak egy digitális jel a számítógépen. Mindenki fél tőlük, mégis rettegnek azoktól, akik félnek tőlük.”
Nem folytatjuk, hányunk. Akinek van hozzá kedve, itt a teljes cikke.
Szóval, akkor ennyit az emberi értékekről, tisztességről. Nos, attól, hogy valaki nem lesz római nagykövet, még rendes ember sem lesz, csak ilyen… hogy is mondjuk… „én nem vagyok antiszemita”-ember.
