Kövér László, a nemzet erkölcstanára

  • narancs.hu
  • 2016. augusztus 18.

Villámnarancs

A házelnök felemelte mutatóujját, szigorúan összevonta, amijét csak tudta, majd megszólalt.

A Heti Válaszban intézett interjúformájú szózatot népéhez Kövér László, és már a 24.hu összefoglalója alapján érdemes volna mielőbb hosszasabb pihenőt javasolni a bajuszos házelnöknek. Kövér az embertelen tempójú, percnyi szünet nélküli, minden egyes magyar ember által világosan érzékelt pénzlopási dühről például azt bírja mondani, hogy: „az esetleges visszaéléseket önnön jelentőségüknél súlyosabban kell kezelni: halmozott bűn minden, ami a nemzetépítő munkát veszélyezteti – jelentette ki a korrupciógyanús ügyekkel kapcsolatban, de hozzátette azt is, hogy nem szabad minden vádat készpénznek venni. Szerinte ugyanis az ellenzéknek nincs értékrendje és jövőképe, ezért a sajtó segítségével »megpróbálja erkölcsileg diszkvalifikálni« a kormányt”.

Oké. Hát persze. De Kövérnek annyi bátorsága persze nincsen (és soha nem is volt), hogy nyílt sisakkal menjen neki (például nevén nevezve) Mészáros Lőrincnek, Rogán Antalnak, Tiborcz Istvánnak, Andy Vajnának, Garancsinak meg a többi, százmilliókkal megküldött, strómanszagú tenderarisztokratának. Ehelyett azt teszi, amihez még ma is ért: tiszta erőből belerúg egyet a saját népébe. Hiszen ők tehetnek mindenről! A morál utolsó keresztény őre, a feltartott mutatóujj élő bronzszobra, ez a szánni való, öreg bohóc imigyen oktatta ki az országot – ahogy tényleg csak ő tudja; mondjuk úgy, hogy emlékkönyvbe illő tenorban:

„A mai hangulatot, a korszellemet Kövér László szerint az erőszakosság és a mindenáron érvényesülni akarás határozza meg, miközben leépülnek a közösségi együttélés normái. Ez arra viszi az embereket, hogy »a becstelenség vélelméből« induljanak ki. »Ez pedig felmentést ad az önmagunk által elkövetett erkölcsi vétségekre is – s a kör ezzel bezárult« – mondta Kövér László.”

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.