Kövér László, a nemzet erkölcstanára

  • narancs.hu
  • 2016. augusztus 18.

Villámnarancs

A házelnök felemelte mutatóujját, szigorúan összevonta, amijét csak tudta, majd megszólalt.

A Heti Válaszban intézett interjúformájú szózatot népéhez Kövér László, és már a 24.hu összefoglalója alapján érdemes volna mielőbb hosszasabb pihenőt javasolni a bajuszos házelnöknek. Kövér az embertelen tempójú, percnyi szünet nélküli, minden egyes magyar ember által világosan érzékelt pénzlopási dühről például azt bírja mondani, hogy: „az esetleges visszaéléseket önnön jelentőségüknél súlyosabban kell kezelni: halmozott bűn minden, ami a nemzetépítő munkát veszélyezteti – jelentette ki a korrupciógyanús ügyekkel kapcsolatban, de hozzátette azt is, hogy nem szabad minden vádat készpénznek venni. Szerinte ugyanis az ellenzéknek nincs értékrendje és jövőképe, ezért a sajtó segítségével »megpróbálja erkölcsileg diszkvalifikálni« a kormányt”.

Oké. Hát persze. De Kövérnek annyi bátorsága persze nincsen (és soha nem is volt), hogy nyílt sisakkal menjen neki (például nevén nevezve) Mészáros Lőrincnek, Rogán Antalnak, Tiborcz Istvánnak, Andy Vajnának, Garancsinak meg a többi, százmilliókkal megküldött, strómanszagú tenderarisztokratának. Ehelyett azt teszi, amihez még ma is ért: tiszta erőből belerúg egyet a saját népébe. Hiszen ők tehetnek mindenről! A morál utolsó keresztény őre, a feltartott mutatóujj élő bronzszobra, ez a szánni való, öreg bohóc imigyen oktatta ki az országot – ahogy tényleg csak ő tudja; mondjuk úgy, hogy emlékkönyvbe illő tenorban:

„A mai hangulatot, a korszellemet Kövér László szerint az erőszakosság és a mindenáron érvényesülni akarás határozza meg, miközben leépülnek a közösségi együttélés normái. Ez arra viszi az embereket, hogy »a becstelenség vélelméből« induljanak ki. »Ez pedig felmentést ad az önmagunk által elkövetett erkölcsi vétségekre is – s a kör ezzel bezárult« – mondta Kövér László.”

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.