Mit tehet Vona a zsidózó jobbikossal?

  • narancs.hu
  • 2015. február 13.

Villámnarancs

A hét elején Vona Gábor érdekes húzással lopta be magát a hírek közé: arra utasította a korábban a cigányok kiirtására biztató, ám a vasárnapi időközi önkormányzati képviselő-választáson győzedelmeskedő mezőtúri jobbikost, hogy költözzön három napra a Jobbik – roma származású – hajdúszoboszlói elnökéhez.

Úgy tűnik tehát, hogy Vona most nagyon beleállt az toleráns Jobbik – annyira azért nem hiteles – imázsának megteremtésébe, ami nem csoda, elég jól áll a párt szénája, és mivel ott még nem tartunk, hogy zsidó- és cigányfaló félnótás harcművészek, frusztrált nemzeti pszichopaták stb. alkotnák a többséget, a Jobbik is felismerte, inkább puhulni kell, legalábbis a nagy nyilvánosság előtt.

Nos, ezért lehet baromi kellemetlen a számára az angyalföldi képviselő-testület jobbikos fenegyerekének, Benke Lászlónak a megnyilvánulása. Mit megnyilvánulása, bátor kiállása! Pontosabban ülve maradása. Benke tegnap ugyanis a XIII. kerületi képviselő-testület ülésén nem állt fel, amikor Angyalföld díszpolgárára, Schweitzer Józsefre emlékeztek, sőt állítólag olyat is szólt, hogy részéről „ez egy tudatos döntés volt”.

Ám most mégsem az a legérdekesebb, hogy mindez mekkora gyalázat volt, illetve, hogy miféle gondolatok kavaroghatnak annak a fejében, aki ilyen „tudatos döntéseket” hoz, sokkal inkább, hogy mit lép majd erre az enyhülő Vona. Egyelőre lapít, és nem szól egy szót sem. Talán azon gondolkodik, hogy kihez küldje el Benkét három napra?

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.