Hiába a sárdobálás, a miniszterelnökünk bebizonyítja, hogy aranyból van a szíve. Kutyus, cica, baba, család – Orbán Viktor a méltósága maradékára sem vigyáz.
Ajánlom
Régóta látjuk, mégis újra és újra meglepődünk, hogy Orbán Viktornak semmi sem drága, ha szavazatokra van szüksége. Nem számít, ha milliárdokba kerül, ha komplett társadalmi csoportok életét keseríti meg, ha évtizedek alatt gyógyuló sebeket üt a társadalom tudatán, nem számít semmi és senki.
De amióta Habony Árpád átvette az uralmat az elméje fölött, Orbán Viktor a saját méltóságát is rutinszerűen tiporja a sárba, mégpedig néhány kattintásért cserébe. Hiszen különben mi másért nyúlna rendszeresen a legkínosabb „kattintásmágnesek” után a magyar miniszterelnök kommunikációja?
Ez most pont arról jutott eszünkbe, hogy a felújított Barátság I. kőolajvezeték átadása alkalmából ma ezt a politikailag kétségkívül releváns képet tartotta fontosnak közzétenni a konzervatív kormányfő.
Ha azt hitték, hogy a kisbabákig már nem jutunk el, akkor ajánljuk a Cukiság a négyzeten című videoművészeti alkotást, szintén a kormány fejének fő Facebook-oldaláról, amelyen Orbán Viktor három percen keresztül gyerekeket cirógat és gyúrogat, gügyög és puszit dob.
A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.
Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).
Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.
A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.
A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.
Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.
Máris itt az új műsor, új férfival, a művészetek nagy barátjával, Hankó Balázzsal, aki Gödöllőn jelentette be, hogy a városba hozza a Mezőgazdasági Múzeumot a Városligetből.
Az idén már külön konferencián is elemzik, hogy Orbán Viktor miként szerezte vissza 1989. június 16-án az ország szuverenitását, és döntötte meg a szovjet birodalmat alig hét perces beszédével.
"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."
A Hamász és a Hezbollah után Izrael utolsó nagy ellenfelét is katonai eszközökkel kényszerítené térdre. A rezsim bukását ugyanakkor sem Kína, sem India, sem Oroszország nem kívánja, mint ahogy az Egyesült Államoknak is a térség stabilitása az érdeke.
Az egyik végponton az egy-két hetes, többé-kevésbé sikeres légi hadjárat áll, amely ha nem is képes megakadályozni az iráni atomfegyver létrehozását, legalább a lehető leghosszabb időre visszaveti azt. A másik kimenet az elhúzódó háborúskodás, amelyben az izraeli mindennapok részévé válnak az éjszakai légicsapások.
