Hiába a sárdobálás, a miniszterelnökünk bebizonyítja, hogy aranyból van a szíve. Kutyus, cica, baba, család – Orbán Viktor a méltósága maradékára sem vigyáz.
Ajánlom
Régóta látjuk, mégis újra és újra meglepődünk, hogy Orbán Viktornak semmi sem drága, ha szavazatokra van szüksége. Nem számít, ha milliárdokba kerül, ha komplett társadalmi csoportok életét keseríti meg, ha évtizedek alatt gyógyuló sebeket üt a társadalom tudatán, nem számít semmi és senki.
De amióta Habony Árpád átvette az uralmat az elméje fölött, Orbán Viktor a saját méltóságát is rutinszerűen tiporja a sárba, mégpedig néhány kattintásért cserébe. Hiszen különben mi másért nyúlna rendszeresen a legkínosabb „kattintásmágnesek” után a magyar miniszterelnök kommunikációja?
Ez most pont arról jutott eszünkbe, hogy a felújított Barátság I. kőolajvezeték átadása alkalmából ma ezt a politikailag kétségkívül releváns képet tartotta fontosnak közzétenni a konzervatív kormányfő.
Ha azt hitték, hogy a kisbabákig már nem jutunk el, akkor ajánljuk a Cukiság a négyzeten című videoművészeti alkotást, szintén a kormány fejének fő Facebook-oldaláról, amelyen Orbán Viktor három percen keresztül gyerekeket cirógat és gyúrogat, gügyög és puszit dob.
Lantos Péter A fiú, aki nem akart meghalni című könyvében első emlékeire és későbbi kutatásaira támaszkodva mesél családja deportálásáról, a fiatal olvasók számára pedig eufemizmus nélkül igyekszik valamelyes mégis érthetővé tenni a felfoghatatlant.
Az egész világot megrázó szörnyűségeknél gyakran előkerül a tettes ízlése – nem akarjuk elhinni, hogy egy átlagos ember is követhet el borzalmas dolgokat, keressük a furcsaságokat, az előjeleket, amelyeknek gyanúsnak kellett volna lenniük.
Johnny Lobónak nehéz élete volt. Már a háború korai szakaszában megjárta Vietnamot, s hazatérve polgárjogi harcosnak állt; az indiánok jogaiért küzdött.
