Oké, hogy ezt Deutsch Tamás írta, de akkor is bevilágít abba a sötétségbe, ami a fideszes fejekben van

  • narancs.hu
  • 2017. szeptember 15.

Villámnarancs

A fideszes EP-képviselő szerint semmi gond nincs azzal, ha valaki minősített információkat ad ki manipulatív szándékkal.

Szél Bernadett feljelentette Németh Szilárdot, miután a fideszes politikus a nemzetbiztonsági bizottság zárt ülése után három olyan civil aktivistát nevezett meg (Schilling Árpád, Gulyás Márton, Vágó Gábor), akiknek a neve a zárt ülésen hangzott el, így minősített információval élt vissza.

Sima ügy – akkor is, ha elvonatkoztatunk ettől a hömpölygő ellenségképzéstől, és csak azt nézzük, hogy Németh „kikotyogott” minősített információkat.

Deutsch Tamás szerint azonban nem!

Ő azt írja: „Schilling művésznek megvan a véleménye a rendszerről (szólásszabadság), Németh politikusnak megvan a véleménye Schillingről (fenyegetés). Drága haladókáim, megélhetési hiszti ide, megélhetési hiszti oda, szar ügy ez a véleménynyilvánítás szabadsága, mert bizony nem egyirányú utca. Véleményeket adunk, véleményeket kapunk. Ez a szabadság már csak ilyen huncut dolog. Szóval, jó reggelt, tessenek felébredni, demokrácia van! Ennyi.”

Ezek szerint Deutsch úgy gondolja, hogy visszaélni és minősített információt kikotyogni – nyilvánvalóan politikai céllal – a szólásszabadság része. Hogy csak egy vélemény.

Aha.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.