Orbán a török politikát dicsőíti az isztambuli merénylet kapcsán

  • narancs.hu
  • 2017. január 1.

Villámnarancs

Ezt bírta írni a miniszterelnök 39 ember halála után.

„Magyarországon nagyra értékeljük, hogy Törökország és a török emberek aktív szerepet vállalnak a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben. Ez az embertelen támadás megerősíti kormányom elkötelezettségét a terrorizmussal szembeni fellépés és Törökország erőfeszítéseinek támogatása mellett” – írta Orbán a török miniszterelnöknek, és akárhogy nézzük, ez nem részvétnyilvánítás, hanem hízelgés, dicséret, mi több, biztatás, csak így tovább, török elvtá… izé, testvéreink!

Tiltsatok be mindent, tartóztassatok le mindenkit,

aki nem tetszik a főnökötöknek, hiszen a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem az ártatlanok megfélemlítésével, tanárok, újságírók vagy akár szakácsok bebörtönzésével mérhető.

Legalábbis a leírtak szerint.

Úgy tűnik, az meg sem fordult a fejében, hogy a tegnapi merénylet ennek éppen az ellenkezőjét bizonyította.

Azt, hogy Erdoğan terrorizmusellenesnek hazudott terrorja egy fabatkát sem ér. De Orbánt a tények már egyáltalán nem érdeklik. Törökország mindenben követendő példa számára.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.