Orbán megint Habonytól tanult: a horvát alibi Zimmer Ferivel

  • 2015. július 23.

Villámnarancs

„Magyar, dalmát két jó barát” – e szavakkal posztolta nyaralási képét a miniszterelnök. Elsőre nem is gondolnánk, hogy nála még ez is egyfajta bátorságpróba, harc.

Ugye mindenki emlékszik arra a felejthetetlen felvételre, amelyen Habony Árpád trendi zakóban, bárgyú félmosollyal az arcán és az aktuális Wall Street Journallal a kezében pózolt Washingtonban? Azon a képen legfeljebb bónuszként figyelhettük meg, hogy milyen fess és vagány srác ez az Árpád, hiszen a fotó kizárólag azért született, hogy azt bizonyítsa, Habony nincsen ám kiutasítva az Egyesült Államokból.

Habony Árpád Washingtonban

Habony Árpád Washingtonban

Fotó: Facebook/Kaminski Fanny

De hogy jön ehhez Orbán, Orbánné (akit a Magyar Hírlap Lendvai Ildikónak nevezett) meg a dalmát Zimmer Feri? Hát úgy, hogy a két közlés ugyanazon észjárást tükrözi, konkrétan valami veszekedett alibigyártási igyekezetet.

Hiszen pont egy hete írta a Bors, amit aktuális híreinkbe mi is átvettünk, hogy a mélyponton lévő magyar–horvát kétoldalú kapcsolatok miatt „Orbán Viktor nem tartana politikailag szerencsésnek egy személyes látogatást az országba”, pedig, mint írták „a Terrorelhárító Központ gondoskodik a védelméről. Két éve a horvátországi Umagra is magyar testőrök kísérték őt és családját”.

Magyar, Dalmát, két jó barát.

Magyar, dalmát két jó barát.

Fotó: Facebook/Orbán Viktor

Most akkor mire véljük ezt a fotót? Mit akart ezzel megmutatni Orbán? Hogy ennyire bátor? A magyar miniszterelnök, aki mégis el mert menni Horvátországba nyaralni? Netán, hogy túljárt a horvátok és az egész INA eszén?

Mi jöhet még ezután? Hogy a tengerparton jegy nélkül lógott be egy fizetős nudistastrandra?

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.