Orvoshiány miatt halhatott meg egy beteg a Honvédkórházban

  • narancs.hu
  • 2018. december 6.

Villámnarancs

A halál egyik valószínű oka: radiológushiány.

A hvg.hu nemrég arról írt, hogy a Honvédkórház Podmaniczky utcai telephelyének radiológushiánya akár a betegek életébe is kerülhet. Mint írják, "hétvégén elhunyt egy beteg, egy középkorú nő, akit háromszor szállítottak oda-vissza a két telephely között, mire kiderült, hogy mi a gond, már nem érte meg a műtétet."

Az oldal Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő, oxiológus posztját idézi, melyben a szakember megírta, mi történhetett a Honvédkórházban elhunyt középkorú nővel.

"Sajnos a betegnek olyan betegsége volt, amit rendkívül nehéz felismerni és még a fejlett egészségügyi ellátórendszerekben is ennek a betegségnek nagyon magas a halálozása. Rövid idő alatt az érintett bélszakasz elhal. De itt kivételesen nem arról volt szó, hogy a kórházból a beteget elküldték volna. A vizsgálatokat elkezdték. Sajnos azonban a Honvéd Kórházban - mint többször is írtam már - úgy van sebészeti ügylet az egykori MÁV Kórházi telephelyén, hogy nincsenek a minimumfeltételek ott biztosítva, ugyanis ott nincs radiológus, aki azonnal elvégezhette volna a vizsgálatot. Ezért a beteget át kell szállítani a Róbert Károly krt.-i Honvéd Kórházba, majd vissza az ellátásra."

És akkor a teljes kör valószínűleg így nézhetett ki a leírás szerint:

"Miután a mentő a háziorvosi ügylete szerint is reménytelen hosszú idő után fog kiérkezni, a beteg maga bemegy a sürgősségire, ott megvizsgálják, átküldik a beteget a MÁV telephelyre sebészeti konzíliumra (természetesen nem a sebész megy a beteghez, hanem a sebészhez a beteg). Itt megvizsgálják, vissza ultrahangra, mert az a sebészet akut ügyeleti helyen nincs! (az egyenesen érthetetlen, hogy a sürgősségi miért küldte át konzíliumba, ultrahang és röntgen nélkül a beteget, ha sebészeti megbetegedésre gondolt, hacsak vizsgálat nélkül már egyből odairányította a triázs, akinek tudnia kellene, hogy ott nincs radiológus, mert hónapok óta nincs!) Ultrahang után vissza a sebészetre, ahol döntenek, megoperálják.

De ez már későn történt meg.

A beteg lehet, hogy már a beérkezésekor is menthetetlen volt, de ezzel a szervezetlenséggel, azzal, hogy úgy ügyelnek, hogy a minimumfeltételek sem állnak rendelkezésre ott, ahol a sebészeti ügyelet fizikailag van, ezzel a beteg halálához akár hozzá is járulhattak."

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.