Orbán Viktor, a munkásosztály vezető ereje

  • narancs.hu
  • 2018. december 11.

Villámnarancs

Még csak kedd van, de a miniszterelnök máris elsütötte a hét viccét.

Az atv.hu megkérdezhette Orbán Viktort, hogy mit gondol az ún. rabszolgatörvényről, pontosabban, hogy miért nem vonják vissza, ő pedig – csodák csodájára – nem azt válaszolta, hogy "Boldog karácsonyt" vagy, hogy "Hajrá magyarok", hanem még ezeknél is furfangosabbat.

Azt, hogy "ez a munkások érdekét szolgáló törvény, és a kormány a munkások oldalán áll".

Orbán hangsúlyozta, hogy szerinte abszolút önkéntes alapon kell működnie a túlóráztatásnak, és a szakszervezetekkel ellentétben ő úgy látja, hogy az előterjesztés kifejezetten védi a munkásokat, viszont lehetővé teszi nekik azt, hogy ha többet akarnak dolgozni, akkor  többet is dolgozhasson. "Én megértem, hogy a szakszervezeteknek az nem tetszik, hogy önkéntes, egyéni megállapodással is lehet túlmunkát vállalni, de ez a munkások érdeke. Lehet, hogy a szakszervezeteké nem, de a munkásoké mindenképpen" – mondta. Arra a felvetésre, hogy a munkaadók nem kényszeríthetik-e arra a munkavállalókat, hogy dolgozzanak többet, különben kiteszik őket, Orbán azt mondta, hogy ma munkaerőhiány van és

a munkásokat leginkább az a gazdaságpolitika védi, amely keresletet teremt az ő munkaerejük iránt.

"Ma Magyarországon a munkások most már nemcsak egy, hanem több lehetőség közül is választhatnak" - mondta, majd belekeverve magát is, hozzátette, hogy ő azért dolgozik, hogy a dolgozók minél több lehetőség közül választhassanak, "mert minél több a lehetőségük, annál jobban ki tudnak állni az érdekükért".

Mitagadás, szebben nem is mondhatta volna azt a gyakran elhangzó főnöki ukázt, hogy "nem muszáj itt dologzni". A probléma csak az, hogy az efféle érdekvédelmet – otthagyni a munkahelyet – eddig is gyakorolhatta az összes magyar dolgozó.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.