Orbán Viktor, a munkásosztály vezető ereje

  • narancs.hu
  • 2018. december 11.

Villámnarancs

Még csak kedd van, de a miniszterelnök máris elsütötte a hét viccét.

Az atv.hu megkérdezhette Orbán Viktort, hogy mit gondol az ún. rabszolgatörvényről, pontosabban, hogy miért nem vonják vissza, ő pedig – csodák csodájára – nem azt válaszolta, hogy "Boldog karácsonyt" vagy, hogy "Hajrá magyarok", hanem még ezeknél is furfangosabbat.

Azt, hogy "ez a munkások érdekét szolgáló törvény, és a kormány a munkások oldalán áll".

Orbán hangsúlyozta, hogy szerinte abszolút önkéntes alapon kell működnie a túlóráztatásnak, és a szakszervezetekkel ellentétben ő úgy látja, hogy az előterjesztés kifejezetten védi a munkásokat, viszont lehetővé teszi nekik azt, hogy ha többet akarnak dolgozni, akkor  többet is dolgozhasson. "Én megértem, hogy a szakszervezeteknek az nem tetszik, hogy önkéntes, egyéni megállapodással is lehet túlmunkát vállalni, de ez a munkások érdeke. Lehet, hogy a szakszervezeteké nem, de a munkásoké mindenképpen" – mondta. Arra a felvetésre, hogy a munkaadók nem kényszeríthetik-e arra a munkavállalókat, hogy dolgozzanak többet, különben kiteszik őket, Orbán azt mondta, hogy ma munkaerőhiány van és

a munkásokat leginkább az a gazdaságpolitika védi, amely keresletet teremt az ő munkaerejük iránt.

"Ma Magyarországon a munkások most már nemcsak egy, hanem több lehetőség közül is választhatnak" - mondta, majd belekeverve magát is, hozzátette, hogy ő azért dolgozik, hogy a dolgozók minél több lehetőség közül választhassanak, "mert minél több a lehetőségük, annál jobban ki tudnak állni az érdekükért".

Mitagadás, szebben nem is mondhatta volna azt a gyakran elhangzó főnöki ukázt, hogy "nem muszáj itt dologzni". A probléma csak az, hogy az efféle érdekvédelmet – otthagyni a munkahelyet – eddig is gyakorolhatta az összes magyar dolgozó.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.