Szerző nélküli „oknyomozással” tolná rá az RTL Klubra Simicskát a Figyelő

  • - palosm -
  • 2017. május 18.

Villámnarancs

Furcsa olyan kétoldalas anyagokat látni, amit nem vállalt névvel újságíró.

Ha felütjük a Schmidt Mária által benyelt és az új főszerkesztő, a századvéges (és Habony-munkatárs) Lánczi Tamás által a kormánypropaganda-gépezet szolgálatába állított, amúgy tetszetősen átdizájnolt – hiszen volt miből – Figyelőt, érdekes „oknyomozással” találkozhatunk, persze csak miután a laptestből kihulló nemzeti konzultációs füzetkét felvettük a földről, és belehelyeztük a szelektív hulladékgyűjtőbe. (Hiszen úgyis kívülről fújjuk, mi áll benne.)

false

Ugyan ma már kevés dolog lepi meg az újságolvasó honpolgárt, de azért itt mégis felhívnánk a figyelmet egy-két momentumra.

1. A Figyelőben valamiért még mindig furcsa olyan kétoldalas anyagokat látni, amit nem vállalt névvel újságíró. De ez majd elmúlik. Az Origón már az a furcsa, ha van név egy cikk mellett.

2. A cikk címe – „Simicska–RTL Klub titkos kapcsolat” – meglepően Tv2- és Ripost-kompatibilis. A „titkos kapcsolat” eleve nagyszerű bulvároknyomozói lelemény, hiszen titkos kapcsolatot hogy is lehetne bizonyítani?

3. Zavaros időket élünk, olvasó legyen a talpán, aki a mai magyar média viszonyaiban eligazodik. A Figyelő „oknyomozása” tíz sorban idézi a 444.hu – homályos eredetű – információját, és a 444-cikk egyik mondatát külön ki is emelik, mint egy fontos bizonyítékot erre a titkos kapcsolatra: „Sokak szerint az RTL Klub Híradójának új hangvétele sem független Simicska Lajos törekvéseitől.”

4. A második mondatban oknyomozásként definiálja magát az anyag, ehhez képest semmilyen új tényt nem tár fel, de jó sokszor egymás mellé írja egy mondatban az RTL Klub és a Simicska, esetleg a „Simicska pénzügyi érdekei” szavakat.

5. Három mondat megmutatja, hogyan oknyomoz a Lánczi–Schmidt-féle Figyelő. A cikk első mondata egy kérdés: „Van-e opciós joga Simicska Lajosnak az RTL Klub vagy egy részének a megvásárlására?”

Az utolsó előtti bekezdés ide lyukad ki: „ezek után talán az sem lenne meglepő, hogy az üzletembernek a Tv2, illetve az Index mellett az RTL Klubra vagy annak egy részére is létezhet valahol egy opciós szerződése.”

Az utolsó mondat pedig nem más, mint egy sértődött legyintés: „Persze az is lehet, hogy ilyen direkt kapcsolatról nincs szó, s igazából így néz ki a ’valódi újságírás’ és szakmai alapú munkavégzés.”

(Tehát, kövessük a logikai sort, más alanyokkal. A Figyelőt vagy egy részét egy Schmidt Mária-bőrbe bújt gyíkember irányítja a háttérből? Talán az sem lenne meglepő, ha így lenne. Persze az is lehet, hogy nincs ilyen direkt kapcsolat.)

Ez az áloknyomozás szebben nem is példázhatná a 444.hu-n épp ma megjelent hosszú cikk állításait a kormánypropaganda központosított működéséről.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.