Nem csak Észak-Macedónia NATO csatlakozása, de Nikola Gruevszki volt macedón miniszterelnök is téma volt ma a parlamentben. A 444 számolt be róla, hogy Harangozó Tamás MSZP-s és Vadai Ágnes DK-s képviselő is felhozta Gruevski ügyét, "hogy a korrupció miatt hazájában jogerősen börtönre ítélt politikust magyar diplomaták szöktették a büntetés elől Budapestre, hogy törvénysértő módon kapott menedékjogot, és hogy több szempontból problematikus a titkosnak szánt találkozó, amit múlt pénteken bonyolított a külügy egyik helyettes államtitkára a szökésben lévő volt miniszterelnökkel a 444 szerkesztősége mellett."
| ||
Az oldal idézi Szijjártó külügyminisztert, aki válaszában elmondta, hogy ő bizony a minisztériumban szokott beszélgetni Gruevszkivel:
„(...) ha a leghitelesebb információt akarjuk beszerezni arról, hogy mi történik a Nyugat-Balkánon, merre mutatnak a Nyugat-Balkáni folyamatok, akkor kivel beszélnénk, ha nem egy olyan emberrel, aki ott 10 évig miniszterelnök volt? És igen, rendszeresen szoktunk vele beszélni. Az, hogy hol, semmi jelentősége nincsen. Én például a minisztériumban szoktam vele beszélni a saját irodámban. És az, hogy a külügyminisztérium tisztségviselői kapcsolatot tartanak egy emberrel, aki 10 évig a saját hazája miniszterelnöke volt, az szerintem természetes. És tudják mit, képviselőtársaim, ez a jövőben is így lesz, a jövőben is rendszeresen fogunk vele kapcsolatot tartani, én a jövőben is fogok vele konzultálni a Nyugat-Balkánt érintő kérdésekben, azt nyilvánvalóan midig az irodámban fogom tenni, és mondok önöknek még valamit tisztelt képviselőtársaim, Nikola Gruevszki támogatja saját hazájának euroatlanti integrációját. (...)”
Csak emlékeztetőül, álljon itt lapunk néhány sora Szijjártó Péter beszélgetőtársáról, a volt macedón miniszterelnökről
"Mintha csak Ernest Hemingway híres mondását követné – „az ember nem arra született, hogy legyőzzék” –, Nikola Gruevszki, a volt macedón miniszterelnök (2006-2016) képtelen elfogadni a vereséget. A menekülése – amelynek során, mint egy különleges stafétabotot, államhatárokon át adták kézről kézre – igazi kémfilmbe illik. Vagy inkább a páni félelemről árulkodik: a félelemről attól, hogy tényleg börtönbe kerülhet. Az ember, aki majd’ tíz évig úgy uralkodott Macedónián, mint valami középkori despota, nem tud szembenézni azzal a ténnyel, hogy felelnie kell a gaztetteiért. Nikola Gruevszki nem érti, mi történik Macedóniában most, és mi történik majd a jövőben; bár azt bizonyára világosan értette, hogy megállíthatatlanul közeleg a nap, amikor börtönbe kell vonulnia.
Az elmúlt fél évben a mártír és a hős szerepét játszotta. Számos tévéinterjújában a nagy hazafi hamis hangján beszélt a görögökkel kötendő megállapodásról: „Engem bezárhatnak, ha kell, életfogytig tartó börtönre is ítélhetnek, csak Macedóniát hagyják meg.” Mintha az állam és a nemzet vele lenne azonos. Ám miközben azt állította, hogy kész az önfeláldozásra, s csak brutális politikai hajtóvadászat célpontja, titokban már a menekülést tervezte.
